Mikor röpke három évvel ezelőtt szembetalálkoztam a "vegán" szóval, fogalmam sem volt, hogy mit jelentett. Emlékszem, rá kellett keresnem, és magyar nyelven alig találtam választ arra, hogy mi is a veganizmus, a cikkek fele pedig így is arról szólt, hogy "a vegánok azok, akik nem esznek semmit". Hallgatva ezekre a roppant értelmes véleményekre, annyiban is hagytam a dolgot, arra gondolva, hogy ez a fényevés egy kevésbé kemény változata.

Aztán az évek során valahogy visszaverekedtem magamat a témához, mivel ahányszor az egészséges életmód felé kutakodtam, az internet mindig visszasodort hozzá, és az idő múlásával rá kellett döbbennem, hogy egyre többen fordulnak a veganizmus felé. A magyar oldalakat nem követtem figyelemmel, az érdeklődésem inkább a külföldi videósok felé húzott, mert nekik valahogy mindent sikerül pozitívabban bemutatni, mint a hazai youtubereknek (arról nem is beszélve, hogy akkoriban még nem is foglalkozott a témával senki ezen a platformon).

Aztán ahogy teltek az évek, hirtelen sorra lettek az emberek vegánok, vagy kezdték el annak hívni magukat pusztán azért, mert azt látták mindenkitől, hogy az mennyire "menő" mostanában. A kérdés viszont az, hogy vajon tisztában vannak-e azzal, hogy mi a lényege ennek az egésznek, vagy csak azért csinálják, hogy több ember figyelmét magukra vonhassák?

Mert mi is az a veganizmus?
Röviden és tömören arról szól, hogy nem használunk ki egy állatot sem a saját kényelmünk érdekében. Igen, a vegánok nem esznek húst, tejterméket, tojást, mézet, viszont nem trappolnak bőrcipőben és nem hordanak igazi bundát sem. Különben sem értem, hogy mi értelme van egy halott élőlény szőrméjét magunkra kanyarítani, már nem vagyunk ősemberek, a házban pedig van fűtés, ha minden igaz.

És kik azok a divatvegánok?
Azok, akik jövőhéten már a paleo-t fogják követni, mert akkor több követővel gazdagodhatnak instagramon, utána pedig hirtelen találnak valami egyéb idióta diétát, amit éppen hype-ol az internet. Ettől függetlenül én mégis úgy gondolom, hogy semmi gond nincs velük, mert ha tegyük fel egy több milliós rajongótáborral rendelkező ember kiírja, hogy "vegán lettem", akkor neki köszönhetően rengeteg emberhez eljut ez az életmód, és ha csak az egynegyede is elgondolkodik azon, hogy ő is váltson, az már hatalmas előrelépés.
Arról nem is beszélve, hogy amint az ember tudatáig eljut az, hogy ennek az életmódnak köszönhetően annyit ehet mindenféle súlygyarapodás nélkül, amennyit csak akar, kicsi az esélye annak, hogy visszatér a húsevő életmódhoz és a kalóriaszámlálós ostobaságokhoz.

Miért éri meg vegánnak lenni?
Ha esetleg a töménytelen mennyiségű étel kecsegtetése nem elég számodra, hozzátenném, hogy rengeteg pozitív hatása lesz rád a váltásnak.
Nem kell aggódnod az elhízás miatt, a körmeid erősebbek lesznek, a hajad gyorsabban fog nőni, a bőröd tisztább lesz, kevésbé leszel fáradékony és ingerlékeny, az anyagcseréd pedig pörögni fog. Azt említettem már, hogy annyit eszel, amennyit szeretnél?
Nem is értem, hogy hirdethetik azt a hatalmas táplálkozási tanácsadók, hogy az embernek szüksége van a tehéntejre, mikor ha rendesen átgondoljuk, az az egyik legegészségtelenebb dolog ránk nézve. Miért lenne szüksége egy felnőtt embernek egy másik faj anyatejére? Az egyetlen élőlény, akinek szüksége van rá, az az utódja, de ebbe most nem megyek bele.

Ja, és a legjobb okot kihagytam...
Nem ártasz vele senkinek, miközben te teljes életet élhetsz! Az pedig, hogy ezáltal új embereket ismerhetsz meg (és rengeteg új isteni receptet), pedig már csak a hab a tortán.

Összesítve, nem, a veganizmus nem egy újabb divathóbort, legalábbis azok számára biztos nem, akik rendesen utánajárnak a témának, és tisztában vannak azzal, hogy mi történik nem csak a húsiparban, de a tejiparban, és a tojásiparban is. Ez az életmód határozottan jót tesz az egészségnek, viszont az első számú célja az, hogy leállítsák azt, amit a nagyüzemek művelnek.
És mondhatjátok azt, hogy "attól, hogy te nem eszel csirkét, más megeszi", de ez teljesen logikátlan. Senki sem fog kétszer annyi húst tömni magába azért, mert én abbahagyom a fogyasztását.
Oktasd saját magad, nézz utána a különböző videóknak amiket ajánlanak, és lásd be, hogy a disznóvágás után facebookon feszíteni a halott állat mellett nem menő, hanem gyomorforgató, és rendkívül szomorú.

Mi a lényegbeli különbség a középiskola és az egyetem között azon kívül, hogy több épületben van lehetőséged arra, hogy eltévedj, és több lépcsőfokot kell megmászni annak érdekében, hogy eljuss órára? Van-e alapja annak, mikor a tanárok azzal a mondatkezdéssel ijesztgetnek, hogy "Ezt az egyetemen már nem tűrik meg..."? Tényleg igaz, hogy alig kell órára bejárni, és amúgy egész héten megy az ivás? A tanulók fejét már az előtt teletömik tévhitekkel, mielőtt hallgatókká válhatnának, és mivel úgy érzem, hogy lassan sikerült belerázódnom az egyetemi életbe, ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
Mik azok a dolgok, amik miatt visszamennék a gimnáziumba, és mik azok a dolgok, amik miatt eszembe se jutna betenni oda még egyszer a lábamat? A mai bejegyzésem ezt a témát járja körbe, hogy némileg segítsek "megvilágosodni" az értetlen, jövőbeli hallgatóknak.

Középsuliban hozzá vagy szokva egy bizonyos időbeosztáshoz, amit a titkárságon elintéznek neked. Megmondják, hogy a héten minden nap minimum hat órád van, és te beletörődsz, mert kénytelen vagy bejárni, mert az igazolatlan hiányzások tucatját még a legkedvesebb osztályfőnök sem intézi el neked egy szempillarebegtetésért.
Aztán bejutsz egyetemre, és a nyakadba zúdítják a feladatot, adnak egy mintatantervet, hogy melyik tárgyat melyik félévben kéne elvégezned, és ennyi. A te felelősséged az, hogy időben elkezdj gondolkozni azon, hogy inkább délelőtt vagy délután kéne bejárni, és a te bajod lesz, ha valamelyik fontos tárgyat elfelejted felvenni, mert senki sem kéri számon rajtad.Az, hogy a tárgyfelvétel mennyire körülményes, egy egész bejegyzést is megérdemelne. Mindenesetre azt a pozitív dolgot még megemlíteném, hogy ha szerencséd van tényleg te dönthetsz a felől, hogy mettől meddig vagy bent. Ha pedig nincs szerencséd, mert tegyük fel kitúrtak arról az időpontról, amelyiket eredetileg választottál, csak egy dolgot tudok mondani; ismerős helyzet, barátom.

02.: Az időbeosztás
Kérem vissza azt az időt, mikor még megmondták, hogy a következő órára ez és ez kell, és nem csak megtartottak egy előadást, aminek a végén közölték, hogy "ja, amúgy el kéne kezdeni olvasni". És ez az a pillanat, mikor a kevésbé felelősségteljes és összeszedetlen emberek (én) bepánikolnak, mert azt sem tudják, hogy pontosan mit is kéne olvasniuk, és mekkora figyelemmel, hogy vizsgaidőszakra megmaradjon a dologból valami.

03.: A barátok

Azt mondják, hogy ha a rokonaidat nem is, de legalább a barátaidat megválogathatod. Azért egy 30 fős osztályban nem sok válogatni való áll rendelkezésedre, és hallottam már olyan emberről, akit az osztálya egyszerűen kiközösített pusztán egy olyan hobbi miatt, amit ők nem értettek. Szerencsére nekem mázlim volt a középsulis barátkozás témájában, de valahogy mégis jobb volt több száz ember közé beszabadulni előadásra.Ha jól számolom másfél hónapja kezdődött el az egyetem, de még mindig találok új arcokat, akik mellé leülhetek, és előadás végén nyugodtan beszélhetek velük (akár pontosan arról, hogy ők sem csinálnak semmit, és fogalmuk sincs róla, miről szól az óra). Persze, lesznek olyanok, akik csak ismerősökké válnak, és lesznek olyanok is, akikkel egész este chatelni fog az ember, de a lényeg az, hogy itt tényleg lehetetlen az, hogy magányosnak érezd magad.

04.: Az órák és a szünetek

Tényleg nem kell bejárni? Tényleg, csak akkor minek akartál egyetemre menni, ha nem vagy hajlandó órára menni? Arról nem is beszélve, hogy semmi értelme kihagynod "csak úgy" alapon egy órát, mert a jegyzetet úgyis kénytelen leszel elkérni valakitől, akinek csak jobb esetben tudod követni a gondolatmenetét. És az olvashatatlan kézírásokról még nem is beszéltem. Persze ha szerencséd van találhatsz olyan embereket, akikkel lebeszélheted, hogy mondjuk ő bemegy xy órára, te meg yx órára, és akkor mindkettőtöknek egyel kevesebbet kell bent ülnötök.
De ez túl logikus a megvalósításhoz, plusz ketten szenvedni jobb, mint egyedül.Az órarendtervezésben érdemes figyelembe venni az órák közti szüneteket is, hogy ha van rá lehetőség, mert az egy órás szünetek még elmennek, de ha három órán keresztül nem tudsz mit kezdeni magaddal (hazamenni pont nem éri meg), az nem valami felemelő.

05.: A tanárok

Általánosban egyenesen az ellenségeid, aztán gimis gólyaként már megbékülsz a létezésük tudatával. Ahogy telnek az évek, rájössz, hogy a tanárok is normális emberi lények azt leszámítva, hogy nekik órákig tart elfogyasztani egy bögre kávét, és végzős korodra már szimpatikusabbá válnak, mint a gólyák.Aztán jön az egyetem, ahol egy professzor nem szégyelli bevallani, hogy neki egyébként fogalma sincs egy bizonyos témáról, sőt, még meg is kéri, hogy ha valaki érti a dolgot, avassa már be őt is. Az egyetemi oktatók már értelmes emberként kezelik a hallgatókat, nem pedig megzabolázatlan, neveletlen kölykökként, akiknek fejmosást kell tartani.

Ezek voltak a lényeges különbségek, amiket eddig sikerült észlelnem. Gondolom ahogy telik majd az idő, egyre több dolgot fogok megtudni, de addig is ennyi általam összeszedett észrevétellel kell beérnetek.

Az ősz beköszöntével a Lush boltjaiban megjelennek a Halloween hangulatához illeszkedő termékek, ami két dolgot jelent; az én örömömet, és a pénztárcám felháborodott könyörgését, hogy ne zaklassam már. Próbálom a dolgot arra fogni, hogy megőrülök a Halloween-i hangulatért, de az a helyzet, hogy Valentin napon is az a hobbim, hogy ilyen éppen szezonális termékekkel lepem meg magam (azt egyébként arra fogom, hogy egyedülállóként tiltakozok a kirakatokban megjelenő Cupido ellen).
Visszatérve a Halloween témára, idén úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy klasszikus tökfej alakú, enyhén citrusos illatú fürdőbombát, és egy szintén tököt formázó habfürdőt, amire annyi csillámot szórtak, hogy a szobám minden részébe jutott belőle, amíg kiügyeskedtem a fürdőszobáig. Ha esetleg valaki Csingilingnek öltözne, ne habozzon, szerezzen be egyet az utóbbiból, és dörzsölje végig magát, mert garantáltan hozzáragad.

Hirtelen elhatározásból döntöttem úgy, hogy elmegyek a Cosmopolitan magazin által rendezett blogger napra, hátha szerzek egy kis inspirációt az íráshoz, és jobban beleáshatom magam a blogolás rejtelmeibe. Mivel szocializáció közben mindig furcsán viselkedek, úgy gondoltam, hogy mindenki jobban jár, ha enyhe utalásokat teszek a barátnőm felé, hogy jöjjön el velem, mert ismeretlenek között egy szégyenlős, sarokban reszkető kisnyúl vagyok. Szégyellem, de elfogadtam, és próbálom keveset hangoztatni. Most épp nem sikerült eltitkolni.

Vasárnap kilenc körül sikeresen meg is érkeztünk a terepre, miután a Google Maps és a metrópótló is bezavart minket, majd a jegyeinket nyakba akaszthatós névtáblára cseréltük (amitől iszonyat fontos embereknek éreztük magunkat, természetesen), és ideje volt körbenézni.
Az asztalokon Juicy smoothie-k várták a látogatókat, amiket szeretek, de csak akkor, ha el tudom olvasni, hogy mi van bennük (kóstoltam már spenótosat, és nem akarom felidézni az ízélményt a számban).

Fél óra kínos körbe-körbe járkálás után megállapítottam, hogy ideje lenne szocializálódnom a bloggervilágban, mert nem igazán ismerek/olvasok senkit sem, csak sunyin próbálok világuralomra törni a saját kis blogommal. Egyébként mielőtt beültünk volna az első előadásra, megtanultuk azt, hogy nem feltétlenül kell elfogadni az egész üvegnyi cidert attól, hogy felajánlják, pláne nem éhgyomorra, reggeli helyett.

Az előadások
Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami zavart bennük az az volt, hogy a legtöbb a pénzre ment rá. Értem én, hogy az irányítja a világot, viszont szerintem aki belekezd egy blogba, az nem emiatt teszi. Vagy ha igen, akkor régen rossz úton jár. Persze én is örülnék, ha a blogolásból meg tudnék élni, de ha nem az írás szeretete motiválna, akkor nem tartana sokáig. Erről csak ennyit akartam.
Ettől függetlenül érdekesnek találtam mindent, amire beültünk, és végül is a célomat elértem ennek köszönhetően; végre újult erővel vágok neki a bejegyzésírásnak, és rengeteg megvalósításra váró ötletem is van.
Mellesleg hozzáfűzném, hogy eddigi életem során abban a tudatban éltem, hogy az Y generációba tartozom, de kiderült, hogy a Z-be. Azért arra kíváncsi leszek, hogy hol fogják folytatni az abc-t, miután nyugdíjba vonulok. Tehát igen, megtanultam ezt is a "Nem reggelizek Somersby-t" mellett.

És mi tetszett még?
Az előadók közvetlensége, a lehetőségek, amikről ennek a napnak köszönhetően szereztem tudomást, és a ritka finom kávé, amit a poharainkba töltöttek. Kicsit úgy éreztem magam, mintha hirtelen összemosták volna az internet világát a valósággal. Az, hogy olyan emberek jöttek velem szembe, akiket általában a telefonom kijelzőjén látok irtó furcsa volt (és szeretnék FollowAnnától bocsánatot kérni a Joker mosolyom miatt, mikor megláttam... nemdirektvoltaszociáliséletnemnekemvaló).

Egyetlen apró dolog volt a pénz témán kívül, ami nem igazán tetszett, de ezzel másnak gondolom nem volt problémája, csak én vagyok akkora állat, hogy vegánként elindultam kaja nélkül. Végül is számíthattam volna rá, hogy egy ilyen rendezvényen ne is gondoljak még húsmentes táplálékra sem. Csak tudjátok tápláltam némi reményt annak a tudatában, hogy Steiner Kristóf is vegán... hát, miután közölte, hogy oliva bogyót eszik, úgy döntöttem ideje kirohanni a pékségbe valami olyan dologért, amiből nem kell egy tonnányit befalnom ahhoz, hogy jól lakjak.
Jövőre mindenképpen megpróbálok azért körbenézni a bloggerek között, hogy ne csak idegen arcokat pillantsak meg mindenfelé, de az is lehetséges, hogy megint a fotelből való nézelődést fogom választani, mert az rendben van, hogy itt porig alázom magam a furcsa megszólalásaimmal, de sajnos a valóságban nincs esc gomb.

Egész életemben marhára féltem a változásoktól, pláne akkor, hogyha nem ideiglenes változtatásokról volt szó. A hajam pedig a legféltettebb kincsemmé vált miután többször is sikerült gallyra vágnom. És akkor most jön a találós kérdés; vajon meddig mérlegeltem, mire sikerült rávennem magam arra, hogy nekiessek a rózsaszín hajfestéknek?
Válasz: Nagyon sokáig, túl sokáig, addig, amíg nem néztem elegendő inspiráló pasztell rózsaszín hajról készült képet. Mindenesetre, ha esetleg ti is színes hajon gondolkodtok, csak még nem mertetek nekiesni a fejeteknek, akkor ez az a bejegyzés, amit kerestetek, mert pár pontban összeszedem, hogyan érhetitek el a kívánt eredményt.

Tudjátok, hogy mi tud a legjobban felbosszantani? Az, mikor az emberek úgy osztogatják az internetesen olvasott fogyókúrás tippeket, mintha egy étkezési tanácsadó írná elő őket. Emlékszem, mikor az egyik facebookos csoportban egy lány életmód blogot akart indítani, de senki sem csinált neki fejlécet, szóval az érdeklődőkkel csak felháborodottan közölte, hogy "Ne zabáljatok, ennyi!".
Igaza van, ne merészeljetek sokat enni akkor se, ha úgy érzitek, hogy szükségetek van rá. Sőt, rettegjetek a szénhidrátoktól is, hiába pörög tőlük az agyatok. És ha már itt tartunk, ne merészeljetek hat után enni, akkor se, ha úgy érzitek, hogy kilyukad a gyomrotok. Legyen bűntudatotok minden egyes falat után, mert a neten azt írják, hogy ez így van rendben. Súgok valamit; nincs rendben.
Úgy gondoltam, ideje összegyűjtenem minden ostobaságot, amit eddig olvastam (és szégyenszemre ki is próbáltam), hogy titeket megkíméljelek tőlük.

Először is, mielőtt belekezdenék a mítoszdöntögetésbe, tudnotok kell hallgatni a saját ösztönötökre, és nem szabad, hogy mindenáron elköteleződjetek egy előre megszabott diéta mellett. Ösztön alatt nem azt értem, hogy minden nap egyetek meg egy tábla csokit, mert épp megkívánjátok, viszont tegyük fel, hogy már hetek óta nem ért egy kocka csoki se a szátokhoz. Na, ebben az esetben lehet menni az ösztön után.
Az egyik "életmódtanácsadó" szerint azonnal enni kell, mikor felébredsz, a másik szerint várni kell egy órát. Az egyik azt mondja, hogy egyél gyümölcsöt reggelire, a másik azt, hogy valami fehérjedúsat, a harmadik szerint pedig főbűn édeset enni reggel, mert akkor egész nap kívánni fogod. Tudod, hogy ezek közül melyikre kell hallgatni? Egyikre se, hallgass magadra. Eszedbe ne jusson csak azért várni egy órát a reggelivel éhes gyomorral, mert valaki azt mondta, hogy ez így jó. Neki lehet, személy szerint viszont szeretem ébredés után becélozni a konyhát. Összességében úgy gondolom, hogy jó dolgok is lehetnek ezek a különböző életmód típusok, de csakis kiindulásként, ezután meg kell tanulni személyre szabni őket, és nem vakon követni minden egyes pontjukat.
Mindenesetre, lássuk azokat a mítoszokat, amiknek a követését semmiképp' sem ajánlom, mert nem hogy nem válnak be, de még az egészségre is károsak lehetnek.

Mítosz 1: 6 után tilos enni, történjen bármi is
Valóság: Ez mind szép és jó lenne, ha fél 8-8 körül elmennénk lefeküdni aludni. Már többen is beszéltek róla, hogy mekkora ostobaság ez az egész. Arról nem is beszélve, hogy mindenkinek mást jelent az életében ez a bizonyos délután 6 óra. Van olyan, aki tízkor kel fel, és akár hajnalig is képes fennmaradni. Tegyük fel, hogy kettőkor alszik el, az 16 óra evés nélkül. Ha valaki 16 órára eltiltana a kajától, lehet, hogy őt falnám fel.
És kérdezem azokat, akik kitalálták ezt a hülyeséget, hogy ők betartják-e? Képesek úgy nekiállni 17:50-kor lenyomni a torkukon valamit akkor is ha, nem éhesek, mert ha fél óra múlva ennék meg, akkor örök életükre elhíznának? Nem mondom azt, hogy egyetek meg öt adag nachost pont lefekvés előtt (mondjuk el kell ismernem, jól hangzik), de nyilvánvalóan több értelme van annak, ha a testünk jelzéseire figyelünk, és nem az órára.

Mítosz 2: A gyümölcs tele van cukorral, csak egyet ehetek egy nap, különben gömbhallá változom
Valóság: A cukor valóban nem tesz jót, de ez a finomított cukorra vonatkozik, nem pedig a természetben előfordulóra. A gyümölcs tele van gyümölcscukorral, az emberek pedig hajlamosak a kettőt összetéveszteni, és arra asszociálni, hogy ugyanolyan rossz dolgokat művelnek a testtel.
Azt persze elfelejtik figyelembe venni, hogy a cukor mellett rostok is találhatóak, és mivel így eltart egy darabig az emésztésük, a fruktóznak időre van szüksége ahhoz, hogy lassan eljusson a májhoz. Köszönhetően a rostoknak, egy adag gyümölcs sokáig teltségérzetet biztosít, a bennük lévő vitaminokról, ásványi anyagokról, és antioxidánsokról pedig felesleges külön említést tennem.

Mítosz 3: A gyümölcsök jót tesznek velem (Cynterella ezt írta), ezért megtehetem azt, hogy egész nap csak ücsörgök egy helyben miközben azokat eszem, és kirobbanó formában leszek
Valóság: Azért, mert valami jót tesz neked, nem jelenti azt, hogy az önkontrollt ki kell vágni az ablakon. Ha valamiből sokat eszel mindenféle moderáció nélkül, nyilván nem teszel jót magadnak. Próbáltam már olyan diétát, ami reggel egy 10 banánból álló smoothie-val kezdődik. Igen, vannak emberek, akiknek ez beválik, én viszont ott feküdtem a jógamatracomon fájó hassal tíz órakor, miközben az agyam próbálta túltenni magát a hirtelen cukortúladagoláson.
Lényegében: attól, mert valami jót tesz nekünk, nem kell ipari mennyiségben fogyasztani, és ez nem csak a gyümölcsökre vonatkozik, de a zöldségekre is, a gabonafélékre, a hüvelyesekre... rá kell jönni arra, hogy a saját kiegyensúlyozott táplálkozásotokban merre kell billenteni a mérleget.

Mítosz 4: Ebben csak száz kalória van, ami tök jó, mert épp le akarok adni pár kilót
Valóság: NEM, nem, és nem. Könyörgöm, 2016 van, felejtsük már el a kalóriaszámlálgatást, mert mind tudjuk, hogy csak éhezéshez, kalóriaszámlálgatáshoz, salátalevélrágcsáláshoz, meg falásrohamhoz vezet. Semmi értelme.
A csökkentett kalóriás rágcsák általánosságban csak fel vannak tuningozva zsírral és cukorral, a tápanyagtartalmuktól megfosztják őket. Ha pedig valamiben nincs tápanyag, az azt jelenti, hogy minimum 1 órán belül újra éhes leszel, és többet fogsz enni.

Mítosz 5: A szénhidrát maga a gonosz, kerülöm ahogy tudom, mert nem megy le ez a fránya 4-5 kiló
Valóság: A túléléshez szénhidrátra van szükségünk, ez tény, és rengeteg természetes ételben előfordulnak (gyümölcsök, zöldségek, gabonák, hüvelyesek, csak hogy ismét megnevezzem őket). Az agy önmagában egy nap alatt 130 gram szénhidrátot használ fel, csak gondolkodjatok el ezen. Vajon miért lesz előbb utóbb minden diétázó idegbajos, miért kapják fel mindenen a vizet, miért nem tudnak tisztán gondolkodni? Higgyétek el, kiegyensúlyozott étkezés mellett nem fogtok elhízni a szénhidrátok miatt.

Mítosz 6: Hatszor enni nasikat jobb, mint napi háromszor nagy adagot, mert így pörög az anyagcsere
Valóság: Mint már említettem, mindenkinek más válik be. Van, akinek a "sokszor keveset" dolog beválik, van olyan, akinek nem. Ha úgy érzed, hogy te inkább ennél többet kevesebb alkalommal, semmi gond nincs vele. Ha a folyamatos kis adag kajákat magunkba erőltetjük előfordulhat az is, hogy az előzőleg bevitt étel még nem emésztődött meg, szóval az új étel elkezd lebomlani a gyomorban mindenféle hasi fájdalmat és kényelmetlenséget okozva.

Mítosz 7: Ez a lány a Youtube-on arról beszélt, hogy mennyire bevált neki az xy diéta, szóval nekem is be fog
Valóság: Lehetséges. De valószínűleg nem feltétlenül lesz neked is tökéletes, mivel kicsi az esélye annak, hogy ugyanolyan a mozgási rutinotok, az alvási szokásaitok, és a testtípusotok. Ha az életmódja jól hangzik számodra, és úgy érzed, hogy jól reagálna rá a tested, kezdj bele, kiindulásnak semmiképpen sem lehet rossz. Viszont ha úgy érzed, hogy mondjuk vacsorára nem esne jól neked öt tányér főtt rizs minden nélkül, akkor ideje ráeszmélned arra, hogy a helyett, hogy máshoz próbálod hasonlítani magad, jobban járnál azzal, ha egy neked megfelelő étrendet kísérleteznél ki, amit tartani is tudsz.

Igazából még a végtelenségig tudnám sorolni ezeket a dolgokat, mert kezd egész vicces lenni, de rájöttem, hogy ez a bejegyzés már így is eléggé hosszúra sikerült, és nem akarlak titeket tovább untatni, szóval maradjunk annyiban, hogy nyugodtan kérdezhettek bármit étkezéssel kapcsolatban, én kipróbáltam már minden hülyeséget.

A bejegyzés címe eredetileg "Cinti vagyok, függő" lett volna, aztán ahogy a gondolatmenetem egyre jobban haladt előre, rájöttem, hogy olyan függőséggel rendelkezem, amivel szinte az összes lány a környezetemben.

Angolosan nevezhetném magam "basic bitch"-nek, és ha esetleg az összes függőségem igaz rád is, nyugodtan használd te is ezt a jelzőt. Pipálj, hátha kiderül, hogy lelki társak vagyunk.

A legtöbben ismerjük azt az érzést, mikor az egyik pillanatban hosszú, a másikban rövid hajat szeretnénk. Ezek a hangulatváltozások általában akkor következnek be, mikor az utcán (vagy éppen neten) szembejön velünk egy roppant stílusos hosszú/rövidhajú nő, mi pedig eltökéljük, hogy igen, pontosan olyan hosszúságú hajra vágyunk.
Nekem régóta álmom, hogy lengőbordáig érő hajam legyen, viszont szokásom olyan hirtelen döntéseket hozni a fodrásznál, amiken utólag néha elgondolkodok, hogy mi is járhatott pontosan a fejemben. A legutóbbi látogatásomnál például már majdnem a lengőbordáimnál járt a hajam, mire könnyedén közöltem a fodrászommal, hogy nyugodtan szabadítson meg tíz centitől, plusz ha már ott járunk, akkor oldalfrufrut is szeretnék, mert rég volt. Utólag egyébként rájöttem, hogy azért volt régen, mert nem is áll jól, de mindegy, a lényeget szerintem értitek.

Ezután a baklövés után az elsődleges célom hajápolás szempontjából az lett, hogy minél előbb az állam alatt tudjam az oldalfrufrumat, mindenféle magazinban hirdetett hamis csodabogyó nélkül. Tehát lássuk, hogyan sikerült felgyorsítanom a tortúrát.

1.: Étkezés
Azt mondják, vannak olyan ételek, amik segítenek a haj és a köröm növekedésében/erősítésében, vagy éppen segítenek abban, hogy a bőrünk tisztább maradjon. Normális esetben nem hinnék ebben, de mióta elkezdtem odafigyelni a táplálkozásomra, azóta nem törik annyira a hajam, mint korábban (pedig ugyanúgy halálra van szőkítve), és bónuszként a körmeim is erősebbek.
Személy szerint nem eszem húst, tojást, sem tejterméket, tehát ezeknek a hatásairól nem tudok nyilatkozni, viszont abban biztos vagyok, hogy a gyümölcsök (banán, bogyós gyümölcsök, narancs), a magvak (mandula, dió, napraforgómag), és a különböző hüvelyesek (babfélék, borsófélék) jó hatással vannak a hajra. Tartsátok szem előtt a fehérje, a vas, a C vitamin, és az Omega 3 bevitelt.

2.: A megfelelő hajápolók kiválasztása
Manapság annyi cég foglalkozik természetes összetevőkből álló hajápolók forgalmazásával, hogy nem is olyan nehéz számunkra megfelelőt találni, maximum akkor, ha nem keressük. Személyes kedvenceim az Inecto termékei, mivel 90%-ban természetes anyagokat tartalmaznak, ráadásul kókuszolajjal dolgoznak, ami a haj egyik legjobb barátja, arról nem is beszélve, hogy végre egy megfizethető, hatalmas kiszerelésben megjelenő kondícionálóról van szó, tehát nem kell havonta rohangálni érte.
E mellett még imádom a Lush hajápolási szekcióját is (fürdőbombákkal kezdtem, és most itt vagyok...), egyenlőre három terméket próbáltam ki innen, és még egyet tervezek, majd ha a tubus aljára értem annak, amit jelenleg használok.
Hajnövesztéshez a Roots hajpakolást tudom javasolni, amit direkt erre a célra találtak ki, illetve balzsamként jelenleg az American Cream-et használom, aminek egyszerűen odáig vagyok az illatáért, meg persze szeretem azt, amit a hajammal művel.
Amennyiben számotokra egyik termék sem szimpatikus, a figyelmetekbe tudom ajánlani a The Body Shop és az Yves Rocher termékeit, eddig szinte csak jókat hallottam róluk, de azt javaslom, ti is nézzetek utána a kínálatnak.

3.: Kíméld a hajat
Ne mosd meg minden nap, ne vasald, és lehetőség szerint a hajszárítót is tedd félre. Az extraszoros lófarkat pedig hagyd meg a mazochistáknak, akik szeretik, ha megfájdul a fejük. Szerintem már bőven eleget hallottatok a hajvasaló és szárító negatív hatásairól, tehát nekem már nem kell ódákat zengenem róla.
Egyébként tudom, hogy milyen rossz lesz áttérni a minden másnap zajló hajmosásról a heti egy-kettőre, de próbáljátok azt szem előtt tartani, hogy legalább zsírosan gyorsabban nő a haj (ezt a pozitívkodást még gyakorolnom kell :D). Viszont ne felejtsétek el a hajvégeiteket olajjal ápolni (kókuszolaj például, ha már említettem), mert különösen hajlamos a szárazságra akkor, mikor felül koszossá válik.

Ez lenne minden, amit sikerült személyes "élmények" alapján megtapasztalnom, és talán sikerült olyan dolgokat is írnom, amiket nem írtak le előttem már ezerszer. Ha nektek is van valamiféle praktikátok ne felejtsétek el megosztani velem, mert magamat ismerve ősz végére vállig érő hajjal fogok rohangálni.

Van, hogy az időjárás keresztbe tesz minden számításunknak. Motiváltan alszunk el azzal a céllal, hogy másnap rengeteg dolgot fogunk csinálni, végre hasznosan töltjük el az időnket. Igen, ez mind szép és jó, csak annyi a gond, hogy beköszöntött az ősz, szóval megvan az esély arra, hogy szürke égboltra és zuhogó esőre kelljünk verőfényes napsütés helyett.

A kérdés a következő; Hogyan dobhatjuk fel a napunkat ilyen időben a helyett, hogy az időjárásra panaszkodnánk egész nap, és unatkoznánk?

1.: Nézd át a "To Do" listád

Ennyi lett volna a mai bejegyzésem, azt hiszem, mostanában túlságosan ráálltam a "tippes" posztokra, de ne aggódjatok, hamarosan újféle posztokkal jelentkezem, addig is jó begubózást kívánok mindenkinek a hűvös hétköznapokra.

A múltkor belegondoltam abba, hogy hányszor néztem utána annak, hogy a filmekben milyen altatót szednek be az emberek alkohol mellé, ha úgy döntenek, hogy nem folytatják. Azt mondják tinédzserkorban normális ez a gondolkodásmód, és az emberek kinövik ezeket a gondolatokat, de ha így lenne, akkor nem térnék vissza változó időközönként a Google keresőhöz.

Nem tudom, hogy miért kezeljük tabu témaként, gyerekes dologként azt a mélypontot, mikor már nem is érezzük élőnek magunkat. Senki sem beszél róla nyíltan, pedig kéne, és akkor talán nem éreznék az emberek annyira egyedül magukat.

Mindenesetre most nem a saját mélypontjaimról szeretnék írni (bele se férne egy bejegyzésbe), hanem arról, hogyan szoktam kirugdalni magamat belőle, vagy legalábbis próbálom kirugdalni magamat minden egyes alkalommal.

Azt mondják, nem szabad, de nekem sokat segít. Nem gondolkozom azonnal azon, hogyan szedjem össze magam, szépen elmerülök minden egyes negatív gondolatomban, és nem erőltetem magamra a jókedvet. Tulajdonképpen a tettetett boldogság a szomorúság legborzasztóbb formája. Az életnek arról is kell szólnia, hogy érzelmeket éljünk át, ezáltal fejlődünk igazán, ennek köszönhetően leszünk erősebbek.

Nem szégyen az ágyban kuporogni, és a jövő kilátástalanságán gondolkodni. Szóval gubózz be nyugodtan annyi időre, amennyire úgy érzed, hogy szükséged van.

Amikor úgy érzed, hogy kész vagy olyan emberekkel megosztani a gondolataidat, akiknek számít a véleménye, akkor ne habozz. A barátok nem csak arra vannak, hogy szórakozz velük, néha szükség van rájuk, hogy segítsenek kimászni a rossz dolgokból. Arról nem is beszélve, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy már ők is átestek hasonló problémákon, mint te, így még tanácsot is tudnak adni. 

Ha ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban, még mindig ott van a válluk, és a tudat, hogy meghallgattak, és foglalkoznak veled, mert számítasz nekik.

3.: Kapcsolj komfort-üzemmódba
Nem kell megfelelned senkinek, egyedül magadnak. Edd meg az egész pizzát, nézd végig az egész évadot, maradj ágyban tízig. Tégy bármit, a lényeg, hogy kivételesen próbáld előtérbe helyezni a saját érdekeidet, és ne gondold azt, hogy emiatt önző leszel.
Viszont figyelj arra, hogy ne ess át a ló túloldalára, szép lassan kezd összeszedni magad, de ne egyik pillanatról próbálj negatívról pozitívra váltani, mert nem fog menni. Ne elhatározásból lépj ki a mélypontból, hanem csak döbbenj rá, hogy már nem vagy benne. Így sokkal hosszabb távon leszel boldog, mintha magadra erőltetnéd az egészet.

4.: Ideje kimozdulni
Az ágyból, a komfort zónából, egyenesen az emberek közé. Nem hagyhatod, hogy a napjaid elszálljanak melletted, mert mint minden emberi lénynek, egyszer neked is voltak álmaid és céljaid. Ha pedig nincsenek, akkor találni fogsz, amint új kapcsolatokra és tapasztalatokra teszel szert, csak szép lassan nyitnod kell a világ felé.
Senki sem erőlteti rá a dolgot, akkor fogsz tudni igazán lépni, mikor rájössz, hogy ezt önmagad miatt teszed, senki másért. És nem, még mindig nem vagy önző, aki pedig az ellenkezőjét állítja ennek, az valószínűleg azért teszi, mert nem bírja felfogni, hogy valami olyanon mész keresztül, amin nem tudsz varázsütésre változtatni.

5.: Ne ess kétségbe, ha visszaesel
A bejegyzésem elején már említettem, hogy hányszor kellett kivánszorognom különböző mélységű lelki gödrökből. Nincs abban semmi rossz, ha néha úgy érzed, hogy ez az "összeszedem magam-dolog" mégsem fog menni. Teljesen természetes, hogy a kezdeti boldogságlöket, és "azért is túlélem" hozzáállás egy idő után elveszik, ezért is hangsúlyoztam ki többször azt, hogy ez egy hosszú folyamat. A lényeg, hogy gondold át a gondjaidat, önmagad előtt semmi értelme takargatnod őket, aztán pedig kezdd újra önmagad összeszedését.

Ez az öt tanács az, amit vészhelyzet esetére tudok javasolni, amikor úgy érzed, hogy semmi sincs a helyén, neked pedig semmi keresnivalód sehol. Ne gondold azt, hogy mindenki mindig szuperboldog, te pedig csodabogár vagy a gondjaid miatt, mert ez nem így van. Sajátítsd el az elfogadás és továbblépés művészetét, az idő gyógyító hatású.

Előfordult már veletek az, hogy reggel túl korán keltetek fel, ezért visszafeküdtetek, és félig ébrenlét, félig pedig alvó állapot között lebegtetek? Ez azért veszélyes, mert hajlamosak vagyunk túl sok időre átkapcsolni a szundi-módba, ha sietnünk kell valahová. Az ágy háromszor komfortosabb lesz, és a környékén lévő gravitációs erő is megduplázódik, arról nem is beszélve, hogy hirtelen a takaró lesz a világ legjobb szeretője, akit átölelhetünk. Ha szerencsénk van, sikerül a kívánt időpontban felkelni, viszont ha nem, akkor választhatunk az időben érkezés és a halál között.

Hogy ne legyen minden egyes reggeletek halál közeli élmény (és ne úgy nézzetek ki érkezéskor, mintha a másvilágról tértetek volna vissza), összeszedtem pár tippet ahhoz, hogy időt spóroljatok reggel, készülődés közben.

1. tipp.: Gyors hidratálás a kóma ellen

Tegyük fel, hogy 15 perced van elkészülni, de az agyad még tompa a túlalvás miatt, ezért azt se tudod, hogy merre vagy pontosan. Hogy egy kicsit felpörgesd magad, kezdd a napot egy pohár citromleves vízzel. Melegebb napokon érdemes este egy üvegnyi vizet a hűtőben tárolni, ugyanis az sokkal jobban felfrissít. Másrészről pedig nem javaslom az igazi citrom használatát kapkodás közben, az üveges citromlé is ugyanúgy teszi a dolgát, ráadásul a szemedbe se fog belespriccelni a nagy sietségben.

2. tipp.: Tedd tele a fürdőt motivációval

Elsőre feleslegesnek hangozhat, de ahányszor késésben vagyok, mindig a világ egyik legnagyobb csődtömegének érzem magam, és higgyétek el nekem, én bizony szégyenszemre szinte mindig kések. Általában a tömegközlekedés is tehet a dologról, én viszont mindenért magamat hibáztatom, ezért olykor jól jön egy kis motiváció. Arra persze 15 perc alatt nincs időm, hogy megfelelő idézetet keresgessek magamnak pinteresten, miközben épp próbálom beleküzdeni magam egy farmerba. Helyette viszont minden hónap elején kinyomtatok pár apró motivációs kártyát, vagy ha éppen van időm, akkor írok néhányat magamnak. Ezeket általában naponta cserélgetem a fürdőszobai tükörnél, így nem csak akkor látom őket, ha egy gyors fogmosást intézek késés közben, de akkor is, ha csak úgy betévedek a fürdőbe. Inspiráció egész napra, köszönhetően egy mondatnyi betűnek.

3. tipp.: A kevesebb több

Ha nem akarsz smink nélkül kirohanni az utcára, akkor is azt javaslom, hogy késés esetén maradj a minimalizmusnál. Lásd be, fizikailag lehetetlen, hogy a nagy sietség közben tökéletes tusvonalat húzz, aminek az lesz az eredménye, hogy le kell mosni, ki kell javítani, és mire észbe kapsz, smink nélkül buszozol, mert rájössz, hogy nincs több időd. Az én mesterhármasom a CC krém szem alá, szempillaspirál, és szemöldökpor. Az utcán való trappolás közben még bőven van időm feltenni egy átlátszó ajakápolót, és máris nem úgy nézek ki, mintha abban a pillanatban keltem volna fel (pedig mind tudjuk, hogy nagyjából tényleg abban a pillanatban keltem).

4. tipp.: A szárazsampon és a lófarok jó barátok

Ha azt tervezted előző este, hogy reggel hajat mosol, de az idő keresztbe tett a számításaidnak, azt javaslom, hogy fújj egy kis szárazsampont a hajtöveidre, majd gyorsan dörzsöld át kézzel, hogy ne hagyjon fehér foltokat maga után. Ha megtalálod a megfelelő sampont, rá fogsz jönni, hogy ez nem egy urban legend, mert tényleg ki lehet vele tolni a hajmosást. Azt javaslom, hogy maradj egy egyszerű de nagyszerű lófaroknál, mert a hajról köztudott, hogy nem hajlandó engedelmeskedni, mikor sietünk valahova. Hogy a copfotoknak egész napos tartást kölcsönözzetek, használjatok két hajgumit. Az egyikkel fogjátok fel a hajatok felét Ariana Grande stílusban, aztán a felső copfhoz fésüljétek hozzá a maradék hajatokat, és fogjátok hozzá. Hihetetlen, de egész nap ott fog maradni a lófarok, ahova reggel beállítottátok.

5. tipp.: Készülj előre a ruhákkal

Mikor épp igyekszel, pont ahhoz van a legkevésbé kedved, hogy elkezdd szortírozgatni a ruhatárad, és hogy azon gondolkozz, hogy miben éreznéd a legjobban magad. Azt javaslom, hogy ilyen esetekre készülj fel előre, maradj a póló-farmer párosnál, amikben mindig jól érzed magad, tegyél melléjük egy zoknit, és ezt az összeállítást összegöngyölve tedd be a szekrényedbe, hogy sietség esetén egyszerűen csak kikapd és felvedd. Ha túl egyszerűnek érzed, akkor még mindig könnyebb nyakláncot választani, mint pólót, tehát egy ékszerrel sokkal gyorsabban fel tudod dobni az egészet.

Ezt a mini ruhakupacos dolgot azóta hasznosítom, mióta egyszer véletlen pizsamafelsőben mentem iskolába, de szerencsére nem tűnt fel senkinek. Vagy csak nem szóltak.

6. tipp.: Reggeli

Ha volt időd sminkelni, ne a reggelin próbálj időt spórolni, mert nem hiába hangoztatják olyan sokszor, hogy az a nap legfontosabb étkezése. Igen, beérsz az órára, de végig a büfé kínálatán fogsz fantáziálgatni, így lélekben nem is leszel ott, csak testben. Azt javaslom, hogy időhiány miatt a bonyolultabb gasztronómiai remekműveket hagyd egy nyugodtabb napra, viszont egy smoothie-hoz, vagy egy zabkásához eléggé minimális idő szükséges. Tarts pár felvágott gyümölcsöt a fagyasztóban, hogy csak be kelljen dobálnod őket a turmixgépbe. A zabkása elkészítéséhez sem kell nagy főzőtudomány (ezért tudom én is megcsinálni), csak kanalazz annyi zabot egy tálba, amennyit épp szeretnél, önts rá annyi vizet, hogy éppen ellepje, és tedd a mikróba kb. 2 percre. Mire elkészül, magadra tudod rángatni a ruháid.

7. tipp.: Minden megvan?

Írj egy listát, és ne csak fejben. Akár írd le most; telefon, kulcs, papírzsepi, táska, pénztárca... most egy percedbe kerül, máskor viszont életet menthet, ha nem a buszmegállóban jut eszedbe, hogy otthon hagytál valamit, ami miatt vissza kell fordulnod, így pedig biztos lesz a késés. Spórolj meg magadnak egy apró szívrohamot azzal, hogy most elkészíted magadnak ezt az aprócska, pár szóból álló listát.

Ennyi lett volna, igyekeztem valami kerekebb számot összehozni tippek terén, de amik még eszembe jutottak, azok annyira evidensek és sokszor elismételtek, hogy már nem akartalak vele fárasztani titeket. Ha esetleg még eszetekbe jut valami, ne felejtsétek el megosztani velem, ugyanis ha csak egy tipp is segíthet, hogy többet aludhassak, akkor bizony örökké hálás leszek.

Aki ismer, az tisztában van azzal, hogy tulajdonképpen két dolgot szeretnék az élettől; folyamatosan enni (sokat), és megtartani az alakomat. Míg az első célommal nincs különösebb probléma, addig a másik eléggé trükkös tud lenni úgy, hogy simán lenyomok egy akkora adag ebédet, amitől egy felnőtt férfinek is izzadni kezd a homloka.

Nyáron hozzászoktam ahhoz, hogy 10 körül nekiálljak tornázni, de most, hogy kezdődik a tanév, valószínűleg délutánra fog szorulni, és igyekszem az órarendemhez igazítani a pihenőnapokat. Ezt azért tartom fontosnak leírni, hogy tudjátok, Ti is nyugodtan variálhatjátok a napokat, ettől nem fognak kevesebbet érni.

Tehát, alapul számomra a Cassey Ho-féle pilates naptár szolgál, nekem ez vált be, ezzel fogytam, ettől érzem magam úgy, hogy rendesen edzésben vagyok, de nem esek túlzásba. Igyekszem úgy mozogni, hogy ne kötelességként éljem meg, hanem úgy, hogy ez egy dolog, amit szabad akaratból csinálok, mert élvezem, és jót teszek magamnak. Egyébként, ha vérre menően kezdenék diétába és edzőterembe járni egész biztos vagyok benne, hogy abbahagynám, mert nem élvezném. Személy szerint teljesen elégedett vagyok azzal, amit most csinálok, nem vágyom Kim Kardashian fenékre, sem egyéb ilyen dolgokra.
A naptárat elérhetitek ide kattintva, a jelszóhoz fel kell iratkozni a hírlevélre, és minden hónapban megkapjátok e-mail-en keresztül. Egyébként, a szeptemberi jelszó werkwerk, és ha ide kattintotok, egyenesen a naptárhoz fogtok jutni, de mivel nem fogok minden hónapban edzésterv-bejegyzést írni (hacsak nem szeretnétek), gondoltam jobb szólni a hírlevélről.
Még egy fontos link Cassey youtube csatornája, ahol az összes videót megtalálhatjátok, ami a naptárban szerepel. Érdemes nézni a lejátszási listáit, ugyanis általában minden napra összeállít egyet, így nem kell megszakítani az edzést videókeresgetéssel. A lejátszási listákat ide linkelem.

És most jött el annak az ideje, hogy írjak arról, hogy én miket változtattam a naptáron (ha nem változtattam volna, nem írnék róla külön bejegyzést).

1. változtatás: Két pihenőnapot tartok
Ha utánanéztek, látjátok, hogy csak egy pihenőnap lenne eredetileg egy héten. Szerintem ez édeskevés még úgy is, hogy nem erőltetem magam halálra. A két pihenőnapot egyébként kedv és időbeosztás szerint szoktam elrendezni. Eddig például a hétvégéimet hagytam szabadon, most viszont a péntekeimet mindenképpen szabaddá szeretném tenni. A másik pihenőnap valószínűleg a kedd lesz, ugyanis aznap késő délutánig egyetemen ücsörgök, és szinte előre látom magam előtt, hogy mozdulni se lesz kedvem miután hazaérek.

2. változtatás: Kihagyom a cardio napot és a total body-t
És így lesz meg a 2 pihenőnapom. Egyszerű okokból hagytam el ezt a kettőt. A cardiot egyenesen utálom, elveszi a kedvem már a gondolat is, hogy ugrálnom kell. Ráadásul jelenleg nem szeretnék súlyt leadni, ezért nincs is rá szükségem. Ha mégis az lenne, a youtube-on keresnék egy just dance videót és addig csinálnám, amíg nem kapnék levegőt, mert azt a fajta mozgást szeretem. De hogy én elkezdjek négyütemű fekvőtámaszokat csinálni... nos, köszönöm, elég volt gimiben.
A total body-t azért tartom feleslegesnek, mert rendben van az, hogy teljes test átmozgatás, meg minden, de én annak a híve vagyok, hogy inkább egy testrészre megyek rá nagyon, és nem az összessel bohóckodok egy kicsit.

3. változtatás: Az alap pihenőnap helyett...
Mivel a hét napból kilőttem kettőt, így három pihenőnap maradt volna, de azért ennyire mégse akartam elkényelmesedni. Általában a héten átgondolom, hogy melyik volt az a testrészem, amelyiket legkevésbé sikerült megmozgatnom, és ezen a plusz napon megkínzom még egy kicsit. Ez teljesen változó, de általában hasra vagy karra megyek (a karjaim olyanok, mint két evőpálcika).

4. változtatás: Nyújtás
Eredetileg az egy szem pihenőnapon lenne, én viszont próbálok szinte minden este fürdés előtt nyugiban nyújtani. Nem csak a nyugalmam miatt, szeretnék hajlékony maradni/hajlékonyabb lenni. Általában ezt a zenét szoktam hallgatni közben, és különböző jóga pózokat is szoktam keresgetni, amiket célul tűzök ki.

5. változtatás: Ha valamit túl kevésnek érzek
A cardio-t minden nap kihagyom (általában az első videó szokott az lenni), viszont van, hogy túl kevésnek érzem hasnapon az aznapi gyakorlatokat. Ilyenkor általában keresek egy nekem tetsző zenét, ami lekapcsolja az agyam, és addig felülésezek, amíg nem érzem úgy, hogy leszakad a hasfalam (keresd a mazochistát). Általában a karnaphoz is hozzá szoktam adni pár gyakorlatot, de teljesen egyénfüggő, Ti tudjátok, hova szeretnétek jobban izmosodni.

Amennyiben kérdésetek van a naptárral kapcsolatban, vagy szeretnétek, hogy ajánljak nektek egy-két gyakorlatot, ne féljetek megkeresni, szívesen válaszolok mindenre akár kisregényeken keresztül.
Ha pedig ismertek olyan edzéstervet, ami még kevesebb időt vesz igénybe, ne legyetek restek megosztani velem, lusta vagyok és büszke.

Világ életemben problémám volt az ismerkedéssel, önmagam bemutatásával, és a beszédkezdeményezéssel is. Nem tudom, hogy ismerős-e nektek az érzés, mikor egy ember leül mellétek, és úgy gondoljátok, hogy beszélgetnetek kéne vele, de fogalmatok sincs, hogy miről, ezért csak csöndben ücsörögtök, és magatokban mélyen elsüllyedtek.
Na, személy szerint szinte mindig ezt csináltam, ahányszor egy osztálytársamat mellém ültették. Főleg órán volt kínos, mikor azt láttam, hogy mindenki beszélget, én meg ott ültem teljes csendben. Általánosságban nem zavar az introvertáltságom, viszont ebben a szituációban nem igazán éreztem jól magam, ezért úgy döntöttem, hogy idén változtatni fogok.

Ebben az évben annyival könnyebb dolgom lesz, hogy tiszta lappal kezdek egyetemen, és ismeretlen arcok vesznek majd körül mindenhol. Korábban féltem volna ettől a dologtól (amikor általánosból gimibe mentem ragaszkodtam a régi osztálytársaimhoz), most viszont úgy tekintek minden egyes emberre, mint lehetséges jövőbeli ismerősjelöltre, és máris jobb minden.

1. tipp; Ne ragadj le a régi embereknél
Tudom, ez borzasztóan hangzik és rettentő önzően, de tapasztalatból mondom, hogy én itt rontottam el. Esélyt sem adtam magamnak, hogy megismerjem az új osztálytársaimat, pedig most, hogy érettségi után vagyok, konkrétan egy olyan ember sem maradt a legjobb barátaim között, akivel általánosba is együtt jártam volna. Nem mondom, hogy rosszban vagyunk, de egyszerűen nem maradt fenn az a szintű barátság, ami kilencedikben még megvolt.
És természetesen arra se biztatlak titeket, hogy dobjátok el a legjobb barátotokat pusztán azért, hogy új embereket ismerjetek meg. Viszont kérlek, ne csak egy ember mellett üljetek folyamatosan, ne csak egy emberrel beszélgessetek minden szünetben, és ne csak és kizárólag vele álljatok párba tesiórán.

2. tipp; Ne ücsörögj magadban
Kedvelt szokásom volt, hogy mikor hiányzott a legjobb barátnőm (egyben padtársam), a hattyú halálát játszva magamban ültem egyedül a padban, és alig vártam, hogy elteljen a nap. Vagy esetleg az egész hét, ha éppen megfázott, és az orvos kiírta egész hétre.
Most már tisztában vagyok vele, hogy teljes lelki nyugalommal felállhattam volna a helyemről, odasétálhattam volna egy beszélgető csoporthoz, és valószínűleg nem néztek volna rám úgy, mint egy szemetesre. Persze, megvolt az esélye annak, hogy nem tudtam volna bekapcsolódni a társalgásba, de ezzel nem tettem volna nevetség tárgyává magam. Arról szerintem nem kell beszélnem, hogy így örökké megmarad bennem a "Mi lett volna, ha..." érzés.

3. tipp; Keress olyan témákat, amiről mindenki tud beszélni
Sorozatok, könyvek, zene, van házid, tanultál erre meg arra, a lehetőségek tárháza tényleg végtelen, és ha nem is találtok így sem közös témát, nem kell csalódottan távozni. Nem nézi/olvasta a kedvencedet? Mesélj neki, hogy miről szól, hátha megjön hozzá a kedve, vagy kérd meg, hogy mondja el, hogy ő miket szeret és meséljen róla ő. Ha kínos csend áll be köztetek, ne érezd magad rosszul, valószínűleg ő is azon gondolkozik, hogy mit kéne felhozni.
A lényeg, hogy legyél nyitott és érdeklődő a dolgai iránt.

4. tipp; Ne mondj nemet mindenre
Lehet, hogy meg se tudom számolni a két kezemen, hogy hányszor mondtam le egy programot szimplán azért, mert fáradt voltam, vagy csak egyszerűen nem volt kedvem szocializálódni. Másnap persze hallgattam, hogy milyen jól szórakozott mindenki, és milyen jókat nevettek a történteken. Utólag persze okosabb vagyok, és sajnálom, hogy nem vettem részt a programokban, mert így nem csak a közös élményektől, de közös témáktól is megfosztottam magam.
Nem mondom, hogy menj el mindenhova, néha én is jobban érzem magam itthon, pokrócba takarózva és teát kortyolgatva, mint kint az utcán a sötétben és a hidegben. Viszont ha tényleg csak annyi a kifogásod, hogy "nincs kedved", akkor azt mondom, szedd össze magad, és irány a társaság. Ha nem érzed jól magad, még mindig leléphetsz, és magadban elkönyvelheted, hogy legalább megpróbáltad.

5. tipp; Légy önmagad!
Ne kamuzd azt, hogy imádod a Gossip Girl-t, mikor a lányos sorozat gondolatától és a dizájnerdarabok puszta látványától falnak akarsz menni. Különben is, minek barátkoznál olyanokkal, akikkel abszolút semmi közös nincs bennetek? Ne hidd azt, hogy nincs egyetlen egy hozzád hasonló ember sem a Földön, mert ez képtelenség. Való igaz, hogy ritka az olyan barát, akivel mindenben egyetértetek és hasonlítotok egymásra, de pont az a jó a barátságban, hogy az ellenkező vélemények által építhetitek egymás személyiségét és fejlődtök a másik mellett.
Annak viszont semmi értelme sincs, hogy azért barátkozz valakivel, mert népszerű, vagy mert nincs más aki szóba áll veled. Ne változz meg senki kedvéért sem, amennyiben úgy érzékeled, hogy ez a bizonyos változás nincs rád jó hatással. Hidd el, meg fogod találni azokat az embereket, akik érdemesek a barátságodra, de ezért nyilvánvalóan neked is tenned kell.

Összességében a lényeg az, hogy tanulj meg nyitni mások felé akkor is, ha ez nehezedre esik. Te is szívesebben mész oda ahhoz az emberhez, aki láthatóan érdeklődik irántad, mint ahhoz, aki magában ücsörög, és fel se néz a telefonjából, vagy a könyvéből (mindkettőben bűnös vagyok, természetesen).

Mi volt a bajom a filmmel?
Nos, szinte minden létező dolog a történetszál kitekerésén keresztül egészen a szereplők kiválogatásáig. Nem adta vissza a hangulatot, a speciális effektek nevetségesebbek voltak a Twilight vérfarkasainál, lőfegyvereket használtak, mikor a könyvben kitérnek arra, hogy nem hatásosak, a démonok pedig úgy néztek ki, mint a gumibábuk.
A szereplőkről pedig külön pontokban tudnék írni, kezdve ott, hogy a rajongók körében a Clary-t alakító Lily Collins haja volt az egyik legmegosztóbb dolog, ami érthető is, hiszen a könyv szerint a lány égővörös hajkoronával rohangál, a színésznőnk haja pedig majdnem barna volt. Aztán ott van még Jace, aki leírva megtestesíti a világ legvonzóbb férfiját annak ellenére, hogy még nem nagykorú. És megkaptuk Jamie Campbell Bower-t. Én nem szidom senki külsejét, de ha a karakter "gyönyörű", a teste pedig napbarnított és kidolgozott... akkor legalább egy kicsit legyenek már karakterhűek. Az egyetlen szereplő, aki hasonlított az elképzeléseimben élőre, az Magnus Bane volt.
De ennyi elég is a filmről, én nem fogom lehúzni, mert azt megtették már helyettem a rajongók milliói, ideje rátérni a sorozatra.

Gondolom ezek után mondanom se kell, hogy mennyire féltettem a könyveket, hogy megint nevetség tárgyává teszik őket, hogy megint meglesz róluk a vélemény azok körében, akik sosem olvasták.
És akkor megjelentek a szereplők, és bizakodni kezdtem. Clary haja répasárga, de legalább már vörös, Jace Wayland vonzó, ahogy Alec Lightwood is (na, ő túlságosan, de azt hiszem ez megbocsátható), Simon kellően hozza a "geek" stílust, nem csak valami fotómodell, akinek SZTK-keretes szemüveget löktek az orrára, Isabelle Lightwood pedig maga a megtestesült nőiesség.
Egy dolgot nem értettem... miért változtatták meg pár karakter származását? Luke fekete bőrű lett, Camille pedig ázsiai (mikor ki van hangsúlyozva, hogy szőke, és francia...). Nem zavar, csak egyszerűen nem tudom hova tenni. Kíváncsi vagyok, hogy ha egy ázsiai karaktert fehérbőrűvé változtatnának, az mondjuk közfelháborodást okozna-e. Ez amúgy csak ilyen mellékes dolog, mert a színészek nagyon jól teljesítenek a szerepükben, csak első látásra pislogtam, hogy valami nem oké.

A történetszálon egyébként itt is változtattak, de itt legalább magyarázatot adtak rá, és élvezhetővé tették az egészet. Végül így is az kerekedett ki a történetből, ami a könyvben is, ráadásul az apró újítások meglepetésként hatottak, jó volt, hogy nem untatott az, hogy kívülről tudom a cselekményszálat.
Persze az elején zavartak a változtatások, de az ötödik rész körül ráfüggtem a sorozatra, és utána nem volt megállás, 2-3 nap alatt le is tudtam az eddig leadott részeket, és szomorúan konstatáltam, hogy egy darabig nem lesznek belőlük újak.

Hogyan vonatkoztass el a könyvtől?

Mint írtam, az eleje nekem is szenvedés volt. Aztán rájöttem, hogy nem várhatom el, hogy ugyanazt adják vissza, ami a könyvben is le van írva, mert akkor az tényleg untatna. És akkor hagytam, hogy beszippantson magába az árnyvadászok világa, és végre elfogott az az érzés, ami a könyv olvasása közben is. És ez volt az a dolog, ami a filmből hiányzott.
Tehát a dolgod egyszerű; csinálj úgy, mintha nem olvastad volna a könyvet. Vonatkoztass el attól, hogy "nem ennek kellett volna történnie", és koncentrálj arra, hogy megértsd az új cselekményszálat. A fontos az, hogy úgy érezd, a történet lényege megmaradt. Itt rontották el a Csontváros filmet; nem értettem a lényeget, nem fogtam fel a változtatások miértjét, míg a sorozat lebilincselővé vált a változtatásokkal együtt.

Remélem ez a bejegyzés segített azoknak, akik hasonló cipőben érzik magukat, mint én, amikor megtudtam, hogy a film után sorozat is készül a Végzet Ereklyéiből. Van olyan kedvenc könyvetek, amit adaptáltak, és tetszett, vagy éppen borzasztónak találjátok?

Mindjárt beköszönt a meleg, és ilyenkor már nem igazán van kedvem forró fürdőt venni, szóval úgy döntöttem, hogy elhasználom az itthon porosodó két fürdőbombám, érettségi előtti relaxációnak pont jók lesznek.
Az a helyzet, hogy hetekkel ezelőtt vettem őket, és nem nagyon néztem utánuk, ráadásul arra se nagyon emlékeztem, amit a boltban az eladók mondtak róluk, az agyamat teljesen kitöltötték a tételeim, és ahányszor elővettem a bombákat, megállapítottam, hogy ezek egyszínűek. Aztán kipróbáltam a Yoga bomb-ot, és meglepődtem. Utána kipróbáltam a Twilight-ot, és megint csak csodálkozva pislogtam. Azt hiszem, megtaláltam a Kinder meglepetés felnőtt változatát.

Persze így utólag rémlik, hogy valamit mondtak arról, hogy "színváltós", és én lelkesen bólogattam, meg nagyon örültem neki, de így valahogy mégis jobban értékeltem a belső meglepetést, mintha tudtam volna róla. Lehet, hogy legközelebb nem nézek utána egyiknek se, és majd az eladólányokat is megkérem, hogy ne lőjjék le nekem előre, ha van valami különleges benne.
Ezeket elnézve újra megbizonyosodtam arról, hogy a fürdőbomba-készítés művészetnek számít.

Állítólag segíti az elalvást (erre utalnak a külsején lévő csillagok, és a holdacska, gondolom), de erről sajnos nem nagyon tudok nyilatkozni, mert az utóbbi időben olyan fáradt voltam, hogy ülve is el tudtam volna aludni. Azt viszont el tudom mondani, hogy általában mindig felkelek valamiért hajnali öt körül, ennek a használata után pedig sikerült végre ébredés nélkül aludnom, majdnem 8 óráig.
Levendula, tonka, karamella, és maláta van belesűrítve ebbe 200 grammos golyóba, és ugyanúgy, mint a Yoga Bomb-ot, itt elérhetitek 1490 Ft-ért.

Egyébként tudjátok, mi jutott eszembe róla? Amerikában elhíresült az a hagyomány, hogy a kisbabák neme úgy derül ki, hogy egy semleges színű torta közepét vagy rózsaszínre, vagy kékre színezik be, és mikor felvágják a babavárón, akkor tudja meg mindenki a születendő nemét.

Összességében, a Yoga Bomb szerintem tökéletes lesz majd a későbbiekben, ha karácsonyi hangulatba szeretnék kerülni, bár nem erre találták ki. Mostantól pedig a Twilight-ot fogom ajánlani mindenkinek, aki megkérdezi, hogy szerintem melyiket kéne először kipróbálnia.

Bár még eléggé újonc vagyok a VKP-bejegyzések írásában, és a legutóbbi két témához nem is igazán tudtam hozzászólni, attól még néha úgy érzem, hogy mégiscsak részt kéne vennem egy-két blogposzttal. A mostani témához szerencsére már hozzá tudok szólni, szóval hálás vagyok a hónap bloggerének, Franciskának, aki most ezzel hozakodott elő.

A művészet talán egyike a legsokszínűbb dolgoknak a világon, engem pedig mindig is foglalkoztatott. Sajnos sosem szerettem múzeumokba járni, és elmerengni a különböző festményeken, arról nem is beszélve, hogy képtelen vagyok arra, hogy művészeti korszakokat és alkotókat memorizáljak, így általában csak mosolygok és bólogatok, mikor az emberek előhozakodnak ezzel a témával (még jó, hogy most érettségiztem művészettörténetből).
Emlékszem, mikor eljutottam pár évvel ezelőtt Angliába, rengeteg kiállításra mentem el, mivel az utazást az iskolánk szervezte. Öt napig voltunk kint, és egy nap minimum egy múzeum, vagy templom bele volt erőltetve a programba. Szégyellem magam, de már nem is emlékszem, hogy melyik múzeumban éreztem úgy, hogy menten elalszok. Azért had védjem meg magam, aznap több kilométert legyalogoltunk már és késő délután volt, és nem én voltam a csoportból az egyetlen, aki úgy döntött, hogy a festmények nézegetése helyett leveti magát a terem közepén lévő kényelmes fotelbe, és bóbiskol, amíg a többiek körbemennek.
Erre csak azért tértem ki, hogy megjegyezhessem, hogy csakis addig tartom érdekesnek a művészetet, amíg nem erőltetik rám. Legyen szó múzeumról és festményekről, írásról, könyvekről, zenéről, ha valaki minden áron el akarja érni, hogy megkedveljek egy művészt, valószínűleg nem fog megtörténni a dolog. Számomra a művészet a szabadságot jelenti. Ebből pedig az következik, hogy senki se mondja meg, hogy milyen utakon járjak a felderítésében.

A művészi szabadság az önálló döntéseinken alapul. Ahányszor mi magunk dönthetjük el azt, hogy miről is szeretnénk írni és milyen témában, az írói alkotás máris örömöt ad azoknak, akik tényleg azért csinálják, mert élvezik. Személy szerint örülök neki, hogy apró kis pont vagyok a rengeteg blogger között, így engem nem keresnek fel cégek különböző termékekkel, és mondják meg, hogy mit írjak le róluk. Nem tudnám ezt csinálni. Törölném a blogot, ha ezt kéne csinálnom, mert nem lelném többet örömömet az egészben.
Az írás mellett a másik hozzám közel álló művészeti ág a rajz, és bár nem érzem magamat olyan hihetetlenül tehetségesnek, ettől függetlenül mindig elégedettséggel tölt el, ha végzek egy rajzzal, és a munkám nyomai a kezemen is ottmaradnak. Igen, engem nem zavar, ha a tenyerem tiszta grafitceruzás lesz, és az sem, ha csupa tempera, vagy vízfesték lesz minden. Valahogy így közelebb is érzem magamhoz ezt az egészet, nincs az egészben semmi mesterkélt, csak látom magamon, hogy valamin keményen dolgoztam, és a munkám eredménye előttem van egy alkotás formájában. Egy kész rajzomat látva általában úgy érzem magam, mint mikor egy blogbejegyzéssel végzek; tudom, hogy csinosítgathatnék rajta és kijavíthatnám pár részletét, hogy megfeleljek pár elvárásnak, de a hibáival együtt érzem igazán a sajátomnak.

A harmadik művészeti ág, amit szeretnék még megemlíteni, a zene lenne. Valahogy nem érzem magam teljesnek nélküle, és számomra a csend egyáltalán nem megnyugtató nap közben. Ahányszor bekapcsolásra kerül a számítógép, az első weboldal, amit megnyitok, az a Youtube, és ahányszor szünetet tartok tanulás közben, már keresem is az éppen aktuális kedvencemet, amit hallgatni szoktam. Azt hozzá kell tennem, hogy csapnivaló vagyok, ha éneklésről, vagy bármilyen hangszerhasználatról van szó, ebben az esetben (ellentétben a festészettel), itt a kész alkotások izgatnak, nem pedig az alkotói folyamat.

Még rengeteg művészeti ág van, amiről írhatnék, kezdve a színművészettől, amit szintén szeretek, egészen a lakberendezésig, ami ugyanúgy érdekel. Számomra a művészet önkifejezés, hiszen mindenki megtalálhatja magát valamilyen szinten az összes művészeti ágban, de nincs két olyan ember, akiknek teljesen egyezne a véleménye, hiszen a személyisége mindenkinek más.

Ó, te jó ég, azt akarom mondani, hogy vannak olyan énekesnők, akik még nem adták el magukat teljesen a médiának, a videóklippjeik nem arról szólnak, hogy majdnem meztelenül vonaglanak, és a témájuk elsősorban nem a szexualitás?

Igen, röviden összefoglalva pontosan erről szól a mai blogbejegyzés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amit a legtöbb énekesnő csinál rossz dolog. Sőt, beismerem, hogy volt olyan napom, mikor ötször egymás után lejátszottam Rihanna Work című számát úgy is, hogy nem értek belőle semmit (nem mintha lenne bármi értelme a dalszövegnek...). Ráadásul még azt is hozzátenném, hogy szerintem Ariana Grande-nek jól áll az, ahogy vonaglik, elismerem, ha valaki jól néz ki. 

De mikor már eljutunk odáig, hogy a populáris zenék fele női hátsó felekről szól, az ember elgondolkozik azon, hogy mit hallgasson, ha nem akarja, hogy az agysejtjei elpusztuljanak. És így gondolkodtam el azon, hogy kiket is hallgatok én, mikor mondanivalóval bíró zenét szeretnék hallgatni, és ezért döntöttem úgy, hogy ezeket az énekesnőket bemutatom nektek.

Sajnos sosem rajongtam olyan szinten senkiért, hogy az élete minden pillanatát fel tudjam idézni, sőt, néhány kedvencemről azt se tudom pontosan, hogy milyen származású. Úgy érzem, hogy az ő esetükben nem ez a lényeg, hanem az, amit a munkásságuk során nyújtanak az embernek.
Erre csak azért tértem ki, hogy tisztázzam; nem életrajzot fogok írni, csupán leírom róluk, hogy számomra miért szerethetőek, és talán ez által Ti is utánuk néztek majd, hogy aztán hasonló okok miatt általatok is kedveltté váljanak.

1.: Melanie Martinez
Melanie a Voice-ban tűnt fel először, később pedig a Carousel című számát adta az American Horror Story sorozatnak. A hangja egyedi, különleges személyiségével pedig olyan fantáziavilágot teremt klippjeiben (mert van olyan, amit ő rendez), ami görbe tükröt mutat a való életre. Minden egyes szám egy-egy történetet mesél el, köztük akadnak olyanok, amik kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ha az embernek van elég türelme, nem csak a zenét tudja élvezni, de a fejében összerakhatja a szöveg által leírt történetet, akár egy kirakóst.
Ajánlott szám: Pity Party, Soap

2. Halsey
Kezdetben eredeti nevén töltött fel feldolgozásokat a Youtube-ra, majd mikor úgy döntött, hogy komolyabban szeretne foglalkozni a zenéléssel, felvette a Halsey művésznevet, mely anagrammája eredeti keresztnevének. Dalait magának írja, bennük kitér arra, hogy az új generációnak a túlélésért kell harcolnia (New Americana), hogy a megoldást önmagunkban kell keresnünk, egyedül mi rendelkezhetünk magunk felett (Control), illetve nemrég jelent meg a Castle című szerzeménye, mely a Vadász és a Jégkirálynő betétdala is egyben.
Ajánlott szám: Colors, Drive

3. Sia
Emlékeztek, mekkora felháborodást keltett, hogy egy 11 éves lány testszínű dresszben táncol egy videóklippben? És arra, hogy a lányhoz később a kislány mellé csatlakozott egy férfi ugyanilyen testszínű felszerelésben, köréjük pedig ketrec került? Igen, az ő dalaihoz készültek ezek a videók, és valami furcsa oknál fogva mindenki csak a szemével nézte őket, nem az eszével.
Akire a Sia-paróka felkerül, az eggyé válik az énekesnővel, és mivel ezt a bizonyos parókát bárki felteheti, a zenéje mindenkihez szól. Az Elastic Heart nem pedofíliáról szólt, hanem az énekesnő önmagában vívott harcáról, egy olyan harcról, amin akárki áteshet.
Ajánlott szám: Hostage, Footprints 

4. Marina Diamandis (Marina and the diamonds)
Melanie-hoz hasonlóan egy külön világot teremtett, sőt, Electra Heart című albumával egy új személyiséget. Dalaiban a szerelmet képes versenyként, játékként megjeleníteni (Power&Control, How to be a heartbreaker), de ezzel együtt kitér az érzelmek törékenységére és arra, hogy pontosan e miatt próbálnak az emberek érzéketlenül közeledni egymáshoz. Természetesen megjelenik pár szerzeményeiben a társadalomkritika ("A TV megtanította, hogy érezzek, a valós életnek nincs jelentősége") is, Girls című száma például arról szól, hogy a nők milyen nevetséges dolgokat képesek tenni (nonstop fogyókúra, egymás kritizálása), csak azért, hogy a társadalom elfogadja őket.
Ajánlott szám: Blue, Shampain

5. Lana Del Rey
Évekkel ezelőtt ismertté vált, aztán egyszer csak menő volt Lana Del Rey-t hallgatni, ami lássuk be, nem olyan rossz, a fiatalok végre nem olyan témában hallgattak zenéket, hogy vajon hogy passzírozta be egy nő a kidolgozott fenekét a feszülős farmerjába (igen, ilyet is megéltünk). A számok fő témája a szerelem, de nem az a vattacukor fajtájú, ami általában a popslágereket jellemzi.
A csalódás, annak feldolgozása, és végül az elengedés mind megjelenik a számaiban, és mindezt azért tudja olyan jól visszaadni, mert saját tapasztalataiból merít. A világot egy reménytelen helyként jeleníti meg, amiben már a legtisztább érzelem is megkopik.
Ajánlott szám: Dark Paradise, Gods and Monsters

Ennyi lett volna a mai összefoglalóm. Tudom, hogy a világ tele van tehetséges énekesekkel rajtuk kívül, akik ugyanúgy ügyelnek arra, hogy jelentést adjanak a szerzeményeiknek. Egyszerűen nekem ők a kedvenceim, de mivel szeretek új előadókat megismerni, ezért kíváncsian várom, hogy szerintetek kik azok, akik megérdemelnék még, hogy bekerüljenek a felsorolásba.