A múltkor belegondoltam abba, hogy hányszor néztem utána annak, hogy a filmekben milyen altatót szednek be az emberek alkohol mellé, ha úgy döntenek, hogy nem folytatják. Azt mondják tinédzserkorban normális ez a gondolkodásmód, és az emberek kinövik ezeket a gondolatokat, de ha így lenne, akkor nem térnék vissza változó időközönként a Google keresőhöz.

Nem tudom, hogy miért kezeljük tabu témaként, gyerekes dologként azt a mélypontot, mikor már nem is érezzük élőnek magunkat. Senki sem beszél róla nyíltan, pedig kéne, és akkor talán nem éreznék az emberek annyira egyedül magukat.

Mindenesetre most nem a saját mélypontjaimról szeretnék írni (bele se férne egy bejegyzésbe), hanem arról, hogyan szoktam kirugdalni magamat belőle, vagy legalábbis próbálom kirugdalni magamat minden egyes alkalommal.

Azt mondják, nem szabad, de nekem sokat segít. Nem gondolkozom azonnal azon, hogyan szedjem össze magam, szépen elmerülök minden egyes negatív gondolatomban, és nem erőltetem magamra a jókedvet. Tulajdonképpen a tettetett boldogság a szomorúság legborzasztóbb formája. Az életnek arról is kell szólnia, hogy érzelmeket éljünk át, ezáltal fejlődünk igazán, ennek köszönhetően leszünk erősebbek.

Nem szégyen az ágyban kuporogni, és a jövő kilátástalanságán gondolkodni. Szóval gubózz be nyugodtan annyi időre, amennyire úgy érzed, hogy szükséged van.

Amikor úgy érzed, hogy kész vagy olyan emberekkel megosztani a gondolataidat, akiknek számít a véleménye, akkor ne habozz. A barátok nem csak arra vannak, hogy szórakozz velük, néha szükség van rájuk, hogy segítsenek kimászni a rossz dolgokból. Arról nem is beszélve, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy már ők is átestek hasonló problémákon, mint te, így még tanácsot is tudnak adni. 

Ha ők is tanácstalanok a helyzettel kapcsolatban, még mindig ott van a válluk, és a tudat, hogy meghallgattak, és foglalkoznak veled, mert számítasz nekik.

3.: Kapcsolj komfort-üzemmódba
Nem kell megfelelned senkinek, egyedül magadnak. Edd meg az egész pizzát, nézd végig az egész évadot, maradj ágyban tízig. Tégy bármit, a lényeg, hogy kivételesen próbáld előtérbe helyezni a saját érdekeidet, és ne gondold azt, hogy emiatt önző leszel.
Viszont figyelj arra, hogy ne ess át a ló túloldalára, szép lassan kezd összeszedni magad, de ne egyik pillanatról próbálj negatívról pozitívra váltani, mert nem fog menni. Ne elhatározásból lépj ki a mélypontból, hanem csak döbbenj rá, hogy már nem vagy benne. Így sokkal hosszabb távon leszel boldog, mintha magadra erőltetnéd az egészet.

4.: Ideje kimozdulni
Az ágyból, a komfort zónából, egyenesen az emberek közé. Nem hagyhatod, hogy a napjaid elszálljanak melletted, mert mint minden emberi lénynek, egyszer neked is voltak álmaid és céljaid. Ha pedig nincsenek, akkor találni fogsz, amint új kapcsolatokra és tapasztalatokra teszel szert, csak szép lassan nyitnod kell a világ felé.
Senki sem erőlteti rá a dolgot, akkor fogsz tudni igazán lépni, mikor rájössz, hogy ezt önmagad miatt teszed, senki másért. És nem, még mindig nem vagy önző, aki pedig az ellenkezőjét állítja ennek, az valószínűleg azért teszi, mert nem bírja felfogni, hogy valami olyanon mész keresztül, amin nem tudsz varázsütésre változtatni.

5.: Ne ess kétségbe, ha visszaesel
A bejegyzésem elején már említettem, hogy hányszor kellett kivánszorognom különböző mélységű lelki gödrökből. Nincs abban semmi rossz, ha néha úgy érzed, hogy ez az "összeszedem magam-dolog" mégsem fog menni. Teljesen természetes, hogy a kezdeti boldogságlöket, és "azért is túlélem" hozzáállás egy idő után elveszik, ezért is hangsúlyoztam ki többször azt, hogy ez egy hosszú folyamat. A lényeg, hogy gondold át a gondjaidat, önmagad előtt semmi értelme takargatnod őket, aztán pedig kezdd újra önmagad összeszedését.

Ez az öt tanács az, amit vészhelyzet esetére tudok javasolni, amikor úgy érzed, hogy semmi sincs a helyén, neked pedig semmi keresnivalód sehol. Ne gondold azt, hogy mindenki mindig szuperboldog, te pedig csodabogár vagy a gondjaid miatt, mert ez nem így van. Sajátítsd el az elfogadás és továbblépés művészetét, az idő gyógyító hatású.