Hirtelen elhatározásból döntöttem úgy, hogy elmegyek a Cosmopolitan magazin által rendezett blogger napra, hátha szerzek egy kis inspirációt az íráshoz, és jobban beleáshatom magam a blogolás rejtelmeibe. Mivel szocializáció közben mindig furcsán viselkedek, úgy gondoltam, hogy mindenki jobban jár, ha enyhe utalásokat teszek a barátnőm felé, hogy jöjjön el velem, mert ismeretlenek között egy szégyenlős, sarokban reszkető kisnyúl vagyok. Szégyellem, de elfogadtam, és próbálom keveset hangoztatni. Most épp nem sikerült eltitkolni.

Vasárnap kilenc körül sikeresen meg is érkeztünk a terepre, miután a Google Maps és a metrópótló is bezavart minket, majd a jegyeinket nyakba akaszthatós névtáblára cseréltük (amitől iszonyat fontos embereknek éreztük magunkat, természetesen), és ideje volt körbenézni.
Az asztalokon Juicy smoothie-k várták a látogatókat, amiket szeretek, de csak akkor, ha el tudom olvasni, hogy mi van bennük (kóstoltam már spenótosat, és nem akarom felidézni az ízélményt a számban).

Fél óra kínos körbe-körbe járkálás után megállapítottam, hogy ideje lenne szocializálódnom a bloggervilágban, mert nem igazán ismerek/olvasok senkit sem, csak sunyin próbálok világuralomra törni a saját kis blogommal. Egyébként mielőtt beültünk volna az első előadásra, megtanultuk azt, hogy nem feltétlenül kell elfogadni az egész üvegnyi cidert attól, hogy felajánlják, pláne nem éhgyomorra, reggeli helyett.

Az előadások
Azt hiszem, az egyetlen dolog, ami zavart bennük az az volt, hogy a legtöbb a pénzre ment rá. Értem én, hogy az irányítja a világot, viszont szerintem aki belekezd egy blogba, az nem emiatt teszi. Vagy ha igen, akkor régen rossz úton jár. Persze én is örülnék, ha a blogolásból meg tudnék élni, de ha nem az írás szeretete motiválna, akkor nem tartana sokáig. Erről csak ennyit akartam.
Ettől függetlenül érdekesnek találtam mindent, amire beültünk, és végül is a célomat elértem ennek köszönhetően; végre újult erővel vágok neki a bejegyzésírásnak, és rengeteg megvalósításra váró ötletem is van.
Mellesleg hozzáfűzném, hogy eddigi életem során abban a tudatban éltem, hogy az Y generációba tartozom, de kiderült, hogy a Z-be. Azért arra kíváncsi leszek, hogy hol fogják folytatni az abc-t, miután nyugdíjba vonulok. Tehát igen, megtanultam ezt is a "Nem reggelizek Somersby-t" mellett.

És mi tetszett még?
Az előadók közvetlensége, a lehetőségek, amikről ennek a napnak köszönhetően szereztem tudomást, és a ritka finom kávé, amit a poharainkba töltöttek. Kicsit úgy éreztem magam, mintha hirtelen összemosták volna az internet világát a valósággal. Az, hogy olyan emberek jöttek velem szembe, akiket általában a telefonom kijelzőjén látok irtó furcsa volt (és szeretnék FollowAnnától bocsánatot kérni a Joker mosolyom miatt, mikor megláttam... nemdirektvoltaszociáliséletnemnekemvaló).

Egyetlen apró dolog volt a pénz témán kívül, ami nem igazán tetszett, de ezzel másnak gondolom nem volt problémája, csak én vagyok akkora állat, hogy vegánként elindultam kaja nélkül. Végül is számíthattam volna rá, hogy egy ilyen rendezvényen ne is gondoljak még húsmentes táplálékra sem. Csak tudjátok tápláltam némi reményt annak a tudatában, hogy Steiner Kristóf is vegán... hát, miután közölte, hogy oliva bogyót eszik, úgy döntöttem ideje kirohanni a pékségbe valami olyan dologért, amiből nem kell egy tonnányit befalnom ahhoz, hogy jól lakjak.
Jövőre mindenképpen megpróbálok azért körbenézni a bloggerek között, hogy ne csak idegen arcokat pillantsak meg mindenfelé, de az is lehetséges, hogy megint a fotelből való nézelődést fogom választani, mert az rendben van, hogy itt porig alázom magam a furcsa megszólalásaimmal, de sajnos a valóságban nincs esc gomb.