Manapság rengeteg cikk születik arról, hogy az emberek fogadják el magukat olyannak, amilyenek, és ne foglalkozzanak a társadalom által kreált elvárásokkal, amennyiben ők jól érzik magukat a bőrükben. Tudjátok, hogy ez az egész dolog hol is bukik el igazán? Ott, hogy ezek a bizonyos cikkek általában túlsúlyosoknak íródnak, és az emberek megfeledkeznek arról, hogy bármilyen testre tett megjegyzés lehet sértő.
Én is voltam duci általános iskolában rengeteg ideig, és elkerülhetetlen volt jó pár rosszindulatú megjegyzés a többi gyerektől, de őszintén szólva nem hibáztatom őket. Nem is hibáztathatom őket, hiszen ezt tanulják, azt látják a médiában, hogy tökéletesnek kell lenned, aztán otthon hallgatják az anyjuk siránkozását, hogy mennyire nincs megelégedve a testével. Hallgatják a barátaiktól, a rokonaiktól, a rosszakaróktól, mindenkitől. Harmadikos koromban mikor elkezdtem egyre husibb lenni, az osztályfőnököm volt az, aki "vicceskedve" megjegyezte, hogy pocakot növesztettem...

És tudjátok, mi történt ezek után?
A "fogyni kéne egy kicsit, nem gondolod?" kérdés helyett előjött az "eszel te rendesen?", én pedig ott álltam, és tanácstalanul pislogtam, hogy miért is ne ennék én rendesen. Azok, akik korábban megjegyezték, hogy "öt kiló ledobása után marha jó alakod lenne", közölték, hogy "felszedhetnél öt kilót". Sőt, voltaképpen sokkal több megjegyzést kaptam az emberektől, mint előtte, és vissza se szólhattam, mert akkor még én lettem volna a szemét, vékony, egoista mind tudjátok micsoda.

De kérdem én, miért hiszi azt pár ember, hogy a sovány embereket teljesen oké piszkálni?
Korábban én sem akartam elhinni azt, hogy a "nagyon vékony vagy" ugyan olyan mély sebet ejthet egy ember önbecsülésén, mint a "dagadt vagy". A "felszedhetnél pár kilót" pedig ugyanannyira sértő, mint a "fogyj már le, az Isten szerelmére", csak épp az elsőt mindenki sokkal nyugodtabb szívvel használja, mint a másodikat. Pedig különbség egyáltalán nincs, ugyanúgy egy másik érző ember testére teszel kéretlen megjegyzést, ugyanis ritkán fordul elő az az eset, hogy valaki azt kéri a másiktól, hogy kezdjen el sértő dolgokat mondani a testalkatáról.
Tudom, milyen érzés lehet az, mikor valaki hiába eszik akár rosszullétig is, hogy felszedjen pár kilót, de mégsem sikerül neki. Azért tudom, mert átéltem már az ellenkezőjét, mikor képes voltam alig enni, hogy véget vessek a piszkálódásnak, és biztos vagyok benne, hogy Ti is bele tudjátok képzelni magatokat a helyzetbe. És a körülötte lévők mégis tovább piszkálják, mert kilátszik pár csontja, meg "rossz ránézni". De egy duci lánynak irdatlan nagy tahóság azt mondani, hogy rossz ránézni a hurkái miatt. Én viszont nem látom többé a különbséget, és azt szeretném, ha azok se látnák, akik ezt a bejegyzést olvassák.

Zörögnek a csontjaid. Rád férne egy hamburger. Fogadok alig eszel. A hátad mosod, de a mellkasod habzik. Ez nem tűnik egészségesnek...biztos, hogy jól érzed magad?
Szemrebbenés és lelkiismeretfurdalás nélkül mondják ki a fenti mondatokat, mert az még mindig teljesen elfogadottnak tűnik, hiszen "mindenki vékony akar lenni". Lassan már minden soványabb emberre rámondják azt, hogy anorexiás, pedig az egy komoly betegség, és nem kéne csak azért dobálózni a szóval, mert ismerjük. Attól, hogy ismersz egy szót, nem feltétlenül tudod a jelentését.

Lötyög rajtad a háj. Szerintem inkább salátát kéne enned. Fogadok, minden este telezabálod magad. Hogyhogy nem folyik ki a víz, mikor beleülsz a fürdőkádba? Ez nem tűnik egészségesnek...biztos, hogy jól érzed magad?
Ezeket már nem lennétek képesek egy ember szemébe mondani, nem igaz? Pedig ha elolvassátok, egyáltalán nem különbözik azoktól a mondatoktól, amit a vékonyakhoz gond nélkül hozzávágnak nap, mint nap. Szóval kérlek, álljunk le a "csontokkal csak a kutyák játszanak" kaliberű hülyeségekkel, mert nem csak lejárt, de iszonyatosan önbizalom romboló hatása van.

Ez a bejegyzés nem a túlsúlyos emberek ellen szól, hanem csak egyszerűen azok mellett, akik vékonyabbak a "kelleténél". A kérdés már csak az, hogy mégis ki az, aki megszabja, hogy ki az, aki könnyebb, vagy nehezebb a "kelleténél". Mert a helyzet az, hogy senkinek sem kéne, csakis mi magunknak. Szóval tegyünk fel magunknak pár kérdést egymás után;
Boldog vagy, ki vagy békülve magaddal, egészséges vagy?
Ha a válasz teljes mértékben igen, akkor gratulálok, és azt kívánom, hogy ne is változzon. Ha pedig nem, akkor csakis rajtad áll, hogy változtass a dolgokon, de ne azért tedd, hogy megfelelj másoknak, mert sosem leszel képes arra, hogy megfelelj minden egyes ember elvárásainak. Mindig lesznek olyanok, akik úgy érzik, hogy megjegyzést kell tenniük rád. Az egyetlen dolog, amit tehetsz a dolog ellen az az, hogy nem foglalkozol vele, és Te sem bántasz másokat.