Ó, te jó ég, azt akarom mondani, hogy vannak olyan énekesnők, akik még nem adták el magukat teljesen a médiának, a videóklippjeik nem arról szólnak, hogy majdnem meztelenül vonaglanak, és a témájuk elsősorban nem a szexualitás?

Igen, röviden összefoglalva pontosan erről szól a mai blogbejegyzés. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy amit a legtöbb énekesnő csinál rossz dolog. Sőt, beismerem, hogy volt olyan napom, mikor ötször egymás után lejátszottam Rihanna Work című számát úgy is, hogy nem értek belőle semmit (nem mintha lenne bármi értelme a dalszövegnek...). Ráadásul még azt is hozzátenném, hogy szerintem Ariana Grande-nek jól áll az, ahogy vonaglik, elismerem, ha valaki jól néz ki. 

De mikor már eljutunk odáig, hogy a populáris zenék fele női hátsó felekről szól, az ember elgondolkozik azon, hogy mit hallgasson, ha nem akarja, hogy az agysejtjei elpusztuljanak. És így gondolkodtam el azon, hogy kiket is hallgatok én, mikor mondanivalóval bíró zenét szeretnék hallgatni, és ezért döntöttem úgy, hogy ezeket az énekesnőket bemutatom nektek.

Sajnos sosem rajongtam olyan szinten senkiért, hogy az élete minden pillanatát fel tudjam idézni, sőt, néhány kedvencemről azt se tudom pontosan, hogy milyen származású. Úgy érzem, hogy az ő esetükben nem ez a lényeg, hanem az, amit a munkásságuk során nyújtanak az embernek.
Erre csak azért tértem ki, hogy tisztázzam; nem életrajzot fogok írni, csupán leírom róluk, hogy számomra miért szerethetőek, és talán ez által Ti is utánuk néztek majd, hogy aztán hasonló okok miatt általatok is kedveltté váljanak.

1.: Melanie Martinez
Melanie a Voice-ban tűnt fel először, később pedig a Carousel című számát adta az American Horror Story sorozatnak. A hangja egyedi, különleges személyiségével pedig olyan fantáziavilágot teremt klippjeiben (mert van olyan, amit ő rendez), ami görbe tükröt mutat a való életre. Minden egyes szám egy-egy történetet mesél el, köztük akadnak olyanok, amik kapcsolódnak egymáshoz. Tehát ha az embernek van elég türelme, nem csak a zenét tudja élvezni, de a fejében összerakhatja a szöveg által leírt történetet, akár egy kirakóst.
Ajánlott szám: Pity Party, Soap

2. Halsey
Kezdetben eredeti nevén töltött fel feldolgozásokat a Youtube-ra, majd mikor úgy döntött, hogy komolyabban szeretne foglalkozni a zenéléssel, felvette a Halsey művésznevet, mely anagrammája eredeti keresztnevének. Dalait magának írja, bennük kitér arra, hogy az új generációnak a túlélésért kell harcolnia (New Americana), hogy a megoldást önmagunkban kell keresnünk, egyedül mi rendelkezhetünk magunk felett (Control), illetve nemrég jelent meg a Castle című szerzeménye, mely a Vadász és a Jégkirálynő betétdala is egyben.
Ajánlott szám: Colors, Drive

3. Sia
Emlékeztek, mekkora felháborodást keltett, hogy egy 11 éves lány testszínű dresszben táncol egy videóklippben? És arra, hogy a lányhoz később a kislány mellé csatlakozott egy férfi ugyanilyen testszínű felszerelésben, köréjük pedig ketrec került? Igen, az ő dalaihoz készültek ezek a videók, és valami furcsa oknál fogva mindenki csak a szemével nézte őket, nem az eszével.
Akire a Sia-paróka felkerül, az eggyé válik az énekesnővel, és mivel ezt a bizonyos parókát bárki felteheti, a zenéje mindenkihez szól. Az Elastic Heart nem pedofíliáról szólt, hanem az énekesnő önmagában vívott harcáról, egy olyan harcról, amin akárki áteshet.
Ajánlott szám: Hostage, Footprints 

4. Marina Diamandis (Marina and the diamonds)
Melanie-hoz hasonlóan egy külön világot teremtett, sőt, Electra Heart című albumával egy új személyiséget. Dalaiban a szerelmet képes versenyként, játékként megjeleníteni (Power&Control, How to be a heartbreaker), de ezzel együtt kitér az érzelmek törékenységére és arra, hogy pontosan e miatt próbálnak az emberek érzéketlenül közeledni egymáshoz. Természetesen megjelenik pár szerzeményeiben a társadalomkritika ("A TV megtanította, hogy érezzek, a valós életnek nincs jelentősége") is, Girls című száma például arról szól, hogy a nők milyen nevetséges dolgokat képesek tenni (nonstop fogyókúra, egymás kritizálása), csak azért, hogy a társadalom elfogadja őket.
Ajánlott szám: Blue, Shampain

5. Lana Del Rey
Évekkel ezelőtt ismertté vált, aztán egyszer csak menő volt Lana Del Rey-t hallgatni, ami lássuk be, nem olyan rossz, a fiatalok végre nem olyan témában hallgattak zenéket, hogy vajon hogy passzírozta be egy nő a kidolgozott fenekét a feszülős farmerjába (igen, ilyet is megéltünk). A számok fő témája a szerelem, de nem az a vattacukor fajtájú, ami általában a popslágereket jellemzi.
A csalódás, annak feldolgozása, és végül az elengedés mind megjelenik a számaiban, és mindezt azért tudja olyan jól visszaadni, mert saját tapasztalataiból merít. A világot egy reménytelen helyként jeleníti meg, amiben már a legtisztább érzelem is megkopik.
Ajánlott szám: Dark Paradise, Gods and Monsters

Ennyi lett volna a mai összefoglalóm. Tudom, hogy a világ tele van tehetséges énekesekkel rajtuk kívül, akik ugyanúgy ügyelnek arra, hogy jelentést adjanak a szerzeményeiknek. Egyszerűen nekem ők a kedvenceim, de mivel szeretek új előadókat megismerni, ezért kíváncsian várom, hogy szerintetek kik azok, akik megérdemelnék még, hogy bekerüljenek a felsorolásba.

Sajnos az alkalmazás használatának az eredménye nem az lett, mint amit eredetileg terveztem, mivel sikeresen összehoztam magamat egy fiúval, aki elhitette velem, hogy ő nem azért használja a Tindert, mint mindenki más. Mindenesetre így is sikerült tapasztalatot szereznem, bár ezt az akkori énem elég rendesen megszenvedte, de azt hiszem felnőttem annyira, hogy meg tudjam veletek osztani ezt a történetet. Ezzel együtt remélem, hogy akik elolvassák tanulnak a hibáimból, vagy ha esetleg már megtörtént a baj, sikerül nekik túllépni rajta azzal a tudattal, hogy nincsenek egyedül.

Kezdjük ott, hogy az alkalmazás tele van olyan emberrel, akikre könnyű szerrel rá lehetne akasztani a "fuckboy" jelzőt. Nem tudom, hogy ennek van-e magyar megfelelője, én nem találom rá a szókincsemben a megfelelő fordítást, szóval elmagyarázom. Egy fiú, akit mindenki szeret, mindenki jófejnek tart, mindenki barátkozni akar vele, mert tényleg kedves és barátságos, egészen addig, amíg hagyjuk, hogy a barátzónában tengődjön. Viccelődünk azon, hogy hogyan szúrjuk ki őket, hogyan kerüljük el őket, hogyan rázzuk le őket, de a helyzet az, hogy hihetetlenül könnyű beléjük szeretni, mert pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnénk hallani. Aztán miután megkapják amit akarnak (vagy épp nem), egyszerűen eltűnnek. Mert nem akarnak energiát fektetni abba, amit már megkaptak, vagy ami épp elérhetetlen számukra.

Szóval, most, hogy megvan a magyarázat, indulhat a történet...
Hívjuk az ismeretlent Norbinak, ez egy elég átlagos név, plusz nem ismerek ilyen névvel rendelkező személyt, szóval nem sértek meg vele lehetőleg semmit. Az egész tavaly június elején kezdődött, mikor közeledett a nyári szünet, már nem kellett tanulnom, unatkoztam. Akkor jött ennek az egész tinderezésnek az ötlete, mert rengeteg vicces sztorit olvastam róla. Letöltöttem, és először a saját koromat használtam, akkor még nem töltöttem be a 18 évet, szóval csak is kizárólag kiskorúakkal beszélhettem.
Tudjátok, hogy ennek mi lett az eredménye? Rengeteg ecset frizurájú kisfiú, akik focistának képzelték magukat, és iszonyatosan menőnek, mert a szüleiktől sikerült kiharcolniuk egy iPhone-t. Olyan kisfiúk, akikkel egyedül azért lenne érdemes együtt lennem, mert egy méretet hordunk.
Szerintem érthető, hogy ezek után feladtam a reményt, hogy találkozzak egy számomra értelmes élőlénnyel. Valamiért mégis eszembe jutott, hogy csinálok egy másik profilt, egy évvel idősebbnek állítom be magam, és akkor majd a nagykorúak között lesz valaki, akivel közös nevezőre tudok jutni.
Igazából tényleg csak szórakozásból csináltam az egészet mindenféle párkapcsolati cél nélkül, vicces volt jobbra dobálni azokat az embereket, akik külső alapján megtetszettek.
Akkoriban kezdtem el a kötelező közösségi szolgálatomat is, szóval nem nagyon volt időm, már csak a megszokás meg a vicces próbálkozások miatt használtam ezt az egészet. Aztán egyszer csak megjelent Norbi, aki ugyanolyan véleménnyel volt a próbálkozókról, mint én, és később az is kiderült, hogy régen egy gimibe jártunk, csak ő pont az előtt ballagott el, mielőtt én gólya lettem. Az a helyzet, hogy ez volt az egyetlen közös témánk, de egy darabig teljesen elegendő volt.
Találkoztunk, mert körülbelül 10 percre lakik tőlem, hagytam, hogy megöleljen, mert úgy voltam vele, hogy egy gimibe jártunk, annyira nem lehet rossz. Összejöttünk, mert azt hittem, végre találtam valakit, aki normálisan bánik velem.
Jó reggelt üzenetek, egész napos kapcsolattartás, matrica küldözgetés, találkozások közben egymás nyakán lógás, klisés megszólalások a másik értékeivel kapcsolatban, jó éjszakát üzenetek, de semmi közös dolog. És pont emiatt éreztem úgy, hogy nem kéne ezt az egészet olyan komolyan vennem, ennek ellenére kialakult bennem egyfajta rajongás, de nem a belső értékei miatt. A belső értékeit én képzeltem oda magamnak, hinni akartam benne, hogy ő egy olyan ember, mint amilyennek elképzeltem, és kicsit bele is szerettem az általam kreált személyiségbe, aki az ő külsejével rendelkezett.
Gondolom feltűnt neki is, hogy nincs bennünk semmi közös, ezáltal elérhetetlenné váltam számára, mert vártam, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem Őt. Így lett a fiú egy idő után teljes ellentéte annak, akit megismertem, és akit a magaménak akartam. Így tűnt el fokozatosan az életemből, miközben bizonygatta, hogy csak fáradt, nem ér rá (nyáron... nyáron), de ő tényleg szeretné ezt a kapcsolatot. Egy darabig hittem is neki, de aztán mikor megláttam, hogy egész nap fent lóg a közösségi médián, egész nap hozzászólásokat ír mindenféle műnő képéhez, rájöttem, hogy ez az ügy halott.
És sírtam, mert rájöttem, hogy az ember akinek hittem nem is létezett, mégis iszonyatosan hiányzott. Akkoriban egyszerre akartam vele együtt lenni, és utálni. Egy két hónapos "kapcsolat" miatt olyan letargiába estem, mintha egy két évesről lett volna szó, és így visszagondolva bár eléggé komikusan festettem, tudom, hogy iszonyatosan éreztem magam. Pláne mikor láttam, hogy szolis, póthajas, műkarmos (nem, nem igényes műköröm, karom), vonalszemöldökű nőkkel mulatja az idejét, de közben nekem írogat, hogy azért megpróbálhatnánk újra. És hogy ezek az emberek neki amúgy nem jelentenek semmit, igazából nem akarja felszedni őket... és akkor elkezdtem ezeket a lányokat is sajnálni, mert amíg őket ölelgette, előttem lehordta az összeset.

A történtektől függetlenül én hálás vagyok Norbinak annak ellenére, hogy az életvitelét nem becsülöm sokra. Nélküle nem tanultam volna meg azt, hogy tényleg fontos, hogy az ember igazi lelki valójába szeressünk bele, és ne egy általunk kreált személyiségbe. Nélküle nem tartanék ott, ahol most vagyok, egy igazi, rendes, kiegyensúlyozott kapcsolatban, ahol a féltékenység csak akkor jelenik meg, mikor azon gondolkozunk, hogy kié legyen reggel az első bögre kávé.
Szóval abban az esetben, ha a Ti életetekbe is belép egy Norbi-féle személy, és úgy dönt, hogy ideje lelépni, ne essetek kétségbe, hagyjátok menni, és ne próbáljátok minden áron magatokhoz kötni. Nem fog maradni, hiába hiteget, és hiába mondja azt, hogy nincs ideje. Ha nem szakít veled, nem azért van, mert kellesz neki, hanem azért, mert tartalék vagy számára. Szomorú belegondolni, de ez az igazság. Viszont tudod, mi a keserű igazság édes oldala? Az, hogy egyszer jönni fog valaki, aki tényleg megérdemel téged, és a te dolgod csak annyi lesz, hogy megnyílj neki, hogy ő beleszerethessen abba, aki valójában vagy.

Körülbelül egy héttel ezelőtt benéztem a Lush-ba egy hajpakolásért, mivel az orrom hiába kezdte már megszokni a H'suan Wen Hua jellegzetes illatát (itt írtam róla), azért csak nem akartam beletörődni abba, hogy ezt árassza az egész fejem a következő hajmosásig. Mert igen, a Lush termékei már azért is megérik az árukat, mert az illatuk megmarad a hajon minimum három napon keresztül, ami azért nem olyan szerencsés, ha ez az említett illat nem tetszik az embernek.
Szóval, kinéztem magamnak a Roots nevű hajpakolást, meg is vettem, de még nem használtam eleget ahhoz, hogy véleményt tudjak róla formálni. Ezzel szemben volt szerencsém kipróbálni az R&B kondicionálót, amit az egyik aranyos eladólány ajánlott, miután részleteztem neki, hogy mennyire szeretem tönkretenni a loboncomat a folyamatos szőkítéssel.

Gondolom már a könyökötökön jönnek ki a tanulási tippek, amik vagy beválnak hosszútávon, vagy nem. Korábban már írtam arról, hogy lusta vagyok az edzéshez, de a helyzet az, hogy a tanuláshoz is. E mellé társulnak még azon remek tulajdonságaim is, hogy imádok halogatni, és hogy akár egy légy is el tudja terelni a figyelmemet akár egy órára is, ha olyat kell csinálnom, amit nem akarok.

Tisztában vagyok vele, hogy rendelkezek jó pár sorstárssal, és az ő segítségükre szeretnék sietni ezekkel a tippekkel, mert ötöst igenis mindenki tud szerezni kevés tanulási idővel, csupán az a lényeg, hogy az a kis mennyiségű idő minőségi legyen.

1.: Tanuló hely

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra a legnagyobb erőfeszítés az, ha otthon kell tanulnom. Itt található a legtöbb tényező, ami elvonja a figyelmem a tanulásról, köztük a wifi, a hűtő, a macska, a fal, amire képes vagyok hosszú perceken át meredni.
Ha tehetném, a tanulásom érdekében minden nap elmennék egy kávézóba a könyveimmel, mert ott nem kezdhetek el kényszertevékenységeket csinálni, és ott nem nézem az órát, hogy "oké, lassan ennem kéne", csak fogom a kávémat, befészkelek egy kényelmes helyre a jegyzeteimmel, és sokkal kevesebb idő alatt tanulom meg az anyagot, mintha otthon próbálkoznék a tudás elsajátítására. Talán eljött az ideje annak, hogy könyvtártag legyek valahol.
Mindenesetre ha úgy érzitek, hogy már egyáltalán nem megy a tanulás otthon, akkor próbáljatok ki egy másik helyet, és akkor legközelebb már könnyebb lesz az otthoni tanulás is, hiszen tudni fogod, hogy milyen tényezőket kell kiiktatnod (amik mondjuk egy kávézóban nincsenek jelen).

2.: Egészséges nasi
Szerintem ismered azt az érzést, mikor végre leülsz tanulni, és rájössz, hogy ha nem is vagy éhes, de azért ropogtatnál valamit. Felállsz, kimész a konyhába, visszajössz egy almával, még mindig úgy érzed, hogy enned kell, szóval fél tizenkettőtől délig nézed az órát, hogy ebédelhess.
Azért, hogy elkerülhesd ezt a szituációt, érdemes egy kis ropogtatnivalót készítened magad mellé, lehetőleg valami olyasmit, amivel nem maszatolod össze az összes tankönyvedet. Utánanéztem, hogy mik azok a nassolnivalók, amik jót tesznek az agyadnak tanulás közben, és kiderült, hogy az áfonya, az étcsoki, és a diófélék nem csak az egészségednek tesznek jót, de az agyad is felpörgetik. A mentolos rágó pedig segít a koncentrálásban.
Készítsd oda ezeket magad mellé egy kis tálkába, így nem fogsz ki-be rohangálni a szobádból és ingázni a házban az ennivalóért.
Ha még jobban növelni akarod az energiád, javaslom a koffeint, nem feltétlenül kötelező kávé formájában, ugyanis a különböző teákban is megtalálható, és ez is növeli a koncentrációs képességed.

3.: Tervezz!
A 21. században már nem nehéz különböző alkalmazásokat találni arra, hogy számon tartsuk a teendőinket, bár én inkább a papír alapú tervezés híve vagyok, mert ha egyszer elkezdem nyomkodni a telefonomat, nincs megállás. Igen, tudom, elfajzott generáció.
Szóval, egy egyszerű lapra naptárat rajzolok vonalzóval, és színkódokkal jelölgetem a különböző napokat a szövegkiemelőim segítségével. Azon felül, hogy nagyon jó érzés kipipálni azt, amin túl vagy, így sokkal átláthatóbbak a teendőid, mintha csak írnál róluk egy listát.
Ezen felül nem csak az a fontos, hogy a teendőid rendben legyenek, de az is, hogy a körülötted lévő dolgok is. A könyveid ne legyenek szanaszét, mert biztos, hogy az kell majd, amiről fogalmad sincs, hova dobtad le éppen, ráadásul biztos, hogy tanulás közben fog rád jönni a rendezgetés.

4.: Kényelmes ruha
De lehetőleg ne a pizsamád, mert még véletlenül visszadőlsz az ágyba, ha otthon tanulsz. Farmerben viszont nem lehet rendesen tanulni, mert a nyamvadt gomb nyomja a hasad, a melltartó a lányoknak pedig egyenlő egy börtönnel (vagy kényszerzubbonnyal). Egy egyszerű otthoni ruha megfelel a feladatnak, plusz ha hosszú hajad van, érdemes összegumizni, hogy ne lógjon mindenfelé.

5.: Kapcsold ki!
Mindent. Mondj búcsút a közösségi médiának pár órára, mert hidd el, semmi egetrengetően fontos dologról nem fogsz lemaradni. Ha fontos hívást vársz, akkor nem kötelező kikapcsolni a telefont, elég a wifitől megszabadulni egy kis időre, vagy ha úgy érzed, hogy van elég önkontrollod, csak tarts távol magadtól mindent, lehetőleg lenémítva. Mert igen, ha rezgőn van a telefon, akkor bizony azonnal meg fogod nézni a beérkező üzeneteidet akkor is, ha általában ez nem szokásod.
Zenét se érdemes kapcsolni, mert bár személy szerint nálam is mindig mennie kell valaminek (idegesít a csend), az nem éppen segít koncentrálni, ha az ember a dalszövegre, vagy szimplán a dallamra koncentrál.

6.: Adj magadnak időt a pihenésre
Nem megoldás az, ha túlerőlteted az agyad büntetésképp, amiért napokig nem tanultál. Ráadásul ha sokáig tanulsz folyamatosan, egy idő után érzékelni fogod, hogy nem is megy olyan jól. Ilyenkor érdemes egy kis időre kikapcsolni, kimenni a friss levegőre, olvasgatni, írni másoknak, egyszerűen csak elszakadni a tankönyvektől és olyan dolgokat csinálni, amikhez nincs szükség sok gondolkodásra. Frissebb fejjel sokkal könnyebb lesz újrakezdeni a tanulást.
Még ehhez a ponthoz tartozik az is, hogy aludjátok ki magatokat rendesen, mert álmosan kicsi az esélye annak, hogy rendesen oda fogtok tudni figyelni a tanulásra.

Remélem hasznosnak találtátok ezeket az apró alaptippeket, ha nektek is van pár olyan, ami bevált, ne felejtsétek el leírni nekem, mert tényleg borzasztó vagyok. Tulajdonképpen most is blogbejegyzést írtam a tanulásról, ahelyett, hogy csináltam volna.

Sokan mondják, hogy a koromhoz képest érett vagyok, de ezek az emberek még nem láttak abban a pillanatomban, mikor macskát látok az utcán. A hangom oktávokkal felugrik, én pedig lelkesen, csillogó szemekkel, ciccegve kezdem el megközelíteni az állatot, aki általában nem kér a társaságomból.
Még szerencse, hogy itthon a tulajdonom részét képezi (viccelek, valójában én vagyok az ő tulajdona) a világ egyik legpuhább szőrű macsekja, aki bár kicsit antiszociális, engem elvisel az intim szférájában. Mióta elkezdtem komolyabban blogolni, és ezáltal hobbi szinten érdeklődni a szépségápolás iránt, azóta Turmix is előszeretettel próbálja kivenni a részét a termékek teszteléséből. Mivel kíváncsi vagyok, hogy vajon a többi macskás blogger is hasonló dolgokat tapasztal-e, ezért úgy döntöttem, ideje megszületnie ennek a bejegyzésnek.

Na, ez lesz az a pillanat, mikor a macskát száműzöd a szobából, összeszeded a széttört sminkeket a széttört lelkeddel együtt, és amíg elmorzsolsz pár könnycseppet, vagy letörlöd az idegesség miatt megjelenő cseppeket, addig azon gondolkodsz, hogyan engeszteld ki a kis szörnyeteget amiért rákiáltottál. Mert Te is jól tudod, hogy a termékek már sosem lesznek régiek, ahogy a szőnyeged sem, de a macska lesz az, akit este magaddal hurcolsz majd mindenhova ha félsz a sötétben, ő pedig tolerálni fogja...

Beismerem, hogy néhány karakter az én szívembe is belepte magát, és ma őket szeretném bemutatni nektek, külön kitérve arra, hogy miért is lettek fontosak az én kis világomban.

1. Blair Waldorf (Gossip Girl)
"A legjobb barátnője Blair Waldorf, aki minden dolog megtestesítője annak, amit utálok az Upper East Side-on, belesűrítve egy 42 kilós, őzikeszemű, gúny-hajigáló, felcímkéző csomagjába a női gonoszságnak." mondja róla Dan Humphrey, a sorozat egyik főszereplője.
A leírás ellenére miért van az, hogy Blair annyi nézőt inspirált? Órákat tudnék zengeni az egyetlen és utánozhatatlan Queen B-ről (bocsánat Beyonce, téged még ő is letaszít a trónról).
Egy elkényeztetett amerikai lányként ismerjük meg, az iskola méhkirálynőjeként, aki úgy uralja a tanulókat, mintha egy valódi hierarchia lenne kialakítva a gimnázium falai között. Az idő múlásával viszont kiderül, hogy hiába is próbálja tökéletesnek és sebezhetetlennek mutatni magát, rajta is könnyen találni fogást.
Elhanyagoltság érzete, önbizalomhiány a legnagyobb ego mögött, túlzott tökéletességre való törekvés étkezési zavar képében. Ezek a gondok viszont nem akadályozzák meg abban, hogy egy érett, céljait elérő nővé váljon a sorozat végére. Nem nő fel teljesen, viszont megmutatja, hogy a gondjainkkal egyedül is szembe tudunk nézni, és bár mindig fenn áll a lehetősége annak, hogy egy új problémába ütközünk, ha hűek maradunk önmagunkhoz, túljutunk rajta.

2. Hanna Marin (Pretty Little Liars)
A szőke lány, aki hétvégéit a plázákban tölti és dívaként vonul a folyosón nem feltétlenül fog kiakadni, ha letörik a körme. Nem feltétlenül fog elfutni a veszély elől, mint egy ijedt kisnyúl, hanem szembe fog nézni vele, történjen bármi is.
Hanna életét egy névtelen zaklató sodorja veszélybe akár napi 24 órában is, ettől függetlenül mégis megpróbálja kezébe venni az irányítást, hogy ne csak a barátai, de a családja is biztonságban maradjon. Csakúgy, mint Blair, ő is sebezhető a tökéletesség álarca mögött, de ez nem tudja tönkretenni, ezért is lesz az egyik legerősebb női karakter a sorozat előrehaladtával.
Egyszerre küzd a belső démonaival, amikkel a legtöbb tinédzserlánynak szembe kell néznie, és ezzel párhuzamosan megy szembe azzal az emberrel, aki által fenyegetve kéne, hogy érezze magát.
A múltja miatt, mikor még "Duci Hanna" néven emlegették, megtanulta, hogy ne ítélkezzen más emberek fölött azonnal, és azt hiszem, ez az, ami még nagyobb löketet ad a jellemének, amiért azzá válik, aki.

3. Aria Montgomery (Pretty Little Liars)
A másik csinos kis hazug, akitől megtanultam, hogy néha abba kell hagynunk önmagunk keresését, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában. Ebben a karakterben szinte azonnal magamra ismertem (rózsaszín haj, vegetáriánus, irodalomkedvelő, író, vegetáriánus), és így azonosulni is tudtam vele.
Neki köszönhetően érezhettem azt, hogy belecsöppentem én is Rosewood lakosainak életébe, hogy legjobb barátnője lettem négy lánynak, és hogy én is részese lehetek -A felkutatásának.
Megmutatta, hogy az apró, őzike szemű bölcsész lányok épp olyan erősek tudnak lenni, mint bárki más, és nem csak egy kávézóban képesek kuporogni.
Hála neki, végre egyre inkább önmagam vagyok, és nem aggódok többet azért, ha olyan információt kell közölnöm magamról, ami mások számára megdöbbentő lehet. Megtanultam azt, hogy egészséges keretek között ne érdekeljen mások véleménye, mert nem az ő dolguk meghatározni az életemet.

4. Jenna Hamilton (Awkward)
Valóban meg kell tanulni elsajátítani a "nem érdekel" művészetet, pláne abban az esetben, ha az ember valami hihetetlenül kimagyarázhatatlan szituációba kerül. El kell fogadnunk, hogy néha akkor sem változtathatunk mások véleményén, ha csontot törünk.
Jenna a tinédzseréletébe enged be minket a titkos blogján keresztül, ahol nem csak mi, de ő is tanul a saját hibáiból. Választások sora áll előtte, és bár néha rossz döntést hoz és a padlóra kerül, pár nap után ott folytatja, ahol elbukott. Nem kell tökéletesnek lennünk, mert senki sem az. Nem kell tévedhetetlennek lennünk, mert senki sem az. Meg kell tanulnunk hallgatni az ösztöneinkre, még akkor is, ha rossz útra sodornak, mert lehet, hogy pont az ott történő kalandozásból fogunk tanulni, és olyan következtetéseket levonni, amik a későbbiekben segítséget nyújthatnak majd.

5. Rae Earl (My Mad Fat Diary)
A kilencvenes évek Angliájába kalauzol el minket főszereplőnk, aminek köszönhetően a sorozatnak sikerült kitöltenie azt az űrt, amit korábban a Skins című sorozat hagyott.
Rachel Earl-t a pszichiátriáról engedik ki, miután kárt tett magában. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy próbál beilleszkedni az új baráti társaságába, ahogy azon őrlődik, vajon mikor tud majd beszélni a történtekről. Folyamatosan konfliktushelyzetbe kerül az édesanyjával, akiben önmagát látja, a legjobb barátnőjével, akiről azt gondolja, hogy mindig jobb nála, és önmagával is, hiszen túlsúllyal küzd, és azt hiszi, hogy így sose fog boldog párkapcsolatra találni.
Ennek a sorozatnak külön hangulata van, Rae nagyszerű humorral rendelkezik, a történet magával ragadó, és mindegyik szereplő szerethetővé válik. A komolytalan látszat ellenére viszont fontos témákat érintenek, a családon belüli konfliktusoktól kiindulva szinte mindennel találkozhatunk, bár a fő történetszál Rae mentális felépüléséről szól.

Ez az öt sorozatkarakter volt az, akiket mindenképpen be szerettem volna mutatni nektek egy rövid kis összefoglaló alapján. Volt, akiről még ódákat tudtam volna zengeni (Blair), és volt olyan is, akiről nehezen tudtam írni, de ez nem azt jelenti, hogy csak szerettem volna egy plusz karaktert. Egyszerűen csak vannak olyan emberek, akiket közel érzünk magunkhoz, mégsem igazán tudunk róluk mit írni, úgy érezzük, hogy az embernek meg kell ismerniük őket, és akkor megértik, miért is szeretjük őket annyira. Ezért is remélem, hogy pár sorozatnak majd utánanéztek a későbbiekben.
Számotokra van olyan karakter, aki közel áll hozzátok?

Egy ideje nem igazán írtam bejegyzést, amit nem foghatok teljes mértékben az érettségire, hiszen ha nagyon megerőltettem volna magam, találtam volna időt a blogra.

A helyzet viszont az, hogy nem akartam magamra kényszeríteni az írást, mert már volt rá példa, és az mindig a blog bezárásával végződött. Remélem így már értitek, hogy miért jegeltem egy időre ezt az oldalt, és köszönöm minden feliratkozómnak, hogy kitartottak.

Hihetetlen gyorsasággal repültek el mellettem az elmúlt hetek, az egyik pillanatban órán ültem, a következőben szerenádoztam, majd hirtelen ballagtam, aztán már írtam is az érettségit. Még mindig fáradt vagyok, és legszívesebben csak sorozatoznék, olvasnék, és feküdnék, de rájöttem, hogy itt az idő erőt venni magamon és valami hasznosat is csinálni (hogy utána lelkiismeretfurdalás nélkül lehessek újra haszontalan).

Az egyik youtuber videóira annyira ráfüggtem, hogy úgy gondoltam, talán én is megpróbálkozhatnék ezzel a kategóriával írásos formában, és mivel nincs olyan téma, ami aktuálisabb lenne az érettséginél, ezt választottam.

Minden év májusában megjelennek a vicceskedő mémek a neten, amik az érettségizők szenvedéséről szólnak. Ugyanebben az időszakban izzítják ujjaikat a "kedves" egyetemisták és felnőttek, és olyan hozzászólásokkal rohamozzák meg az érettségizőket, mint például "Élnének túl egy vizsgaidőszakot", vagy "Próbálnák eltartani a családjukat", és egyéb roppant pozitív megszólalások. Összességében az alapja minden ilyen hozzászólásnak egy állítás, miszerint az érettségi könnyű.
Nos, had meséljek el Nektek egy történetet arról, milyen volt megélni a 2016-os, májusi írásbeli érettségi időszakát.

Hétfőn háromnegyed öt előtt pár perccel keltem. Nem, nem írtam el, és nem túlzok. 4:40 körül lehetett, mikor kénytelen voltam kikelni az ágyamból, hatkor már a metrón kellett ülnöm. Kitaláljátok mi történt? Úgy hívják, emelt szintes beosztás. Az emelt szintű érettségi tisztaságának biztosítása miatt a tanulók nem vizsgázhatnak a saját iskolájukban, másikba osztják be őket. Ezzel nem is lenne probléma, csak a magyar emelt szintesek beosztásába becsúszott egy hiba, ami miatt Budapest teljesen másik felére kellett mennünk (az út körülbelül egy és egy negyed óra).
Ezzel csak figyelmeztetni szeretném azokat, akik emelt szintre mennek, hogy készüljenek fel akár a hajnali kelésre. Készüljenek fel arra, hogy az emelt szint olyan, mint a lottó, szerencse is kell ahhoz, hogy menjen, nem csak tudás. Valóban könnyű az érettségi akkor, ha középszinten a kettesre hajtasz, viszont ha emelt szinten mész valamiből, vagy mondjuk középszinten jó jegyet szeretnél, készülj fel arra, hogy elfelejted majd párszor a magánélet jelentését.
És én őszintén beismerem, hogy nem tanultam annyit, mint a többi faktos, nem töltöttem ki annyi feladatlapot, mint ők, csak elolvastam a kötelezőket, és szerencsém volt, mert a műveltségi feladatsor pont az egyik könyv köré épített. Persze én is tanultam, kerestem feladatokat (a 2009-es feladatsor láttán elsírtam magam, itt megnézhetitek ezt a csodát), de nem jártam előkészítőre, és nem tanultam meg mindent a könyvekből, csak átolvastam őket. Egyébként a fenti képen csak az irodalom tankönyveim vannak (és a furcsán összefogott hajam).
Egy fontos dolgot viszont megtanultam a négy óra alatt, amíg az emelt szintet írtam; mindig legyen nálam valami ennivaló. Mivel hajnalban keltem nem igazán voltam éhes, szóval ettem egy banánt meg ittam egy kávét, és úgy voltam vele, hogy majd veszek valamit út közben. A gond az, hogy annyira izgultam az emelt szint miatt, hogy elfelejtettem, és nem jutott eszembe, amíg a harmadik óra után nem éreztem azt, hogy az agyam nem bírja tovább. Már nem is emlékszem arra, hogy mit írtam a harmadik fogalmazásomba, mert azt hittem, hogy kiszédülök a padból. Ezt persze nem mertem elmondani senkinek utólag, pláne, hogy az osztályfőnököm fel is hívta a figyelmünk erre. Szóval tanuljatok a hülyeségemből, és egyetek rendesen, különben lehet, hogy ti is a homlokotokat tapogatva fogtok majd rádöbbenni az érettségi írása közben, hogy nem ettetek szinte semmit.
Azt gondoltam, hogy az emelt szint letudása után már semmi gond nem érhet, matekból négyest tippeltem magamnak, most ott tartok, hogy örülök, ha meglesz a hármas (éljenek az elrontott 17 pontos feladatok). A törire szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy tanuljon, mert én egy nappal előtte álltam volna neki az átismétlésnek, de a zanza.tv szervere leállt, szóval csak este hét környékén próbáltam beletuszkolni az agyamba azt, amit négy év alatt nem sikerült. Az egyetlen tárgy, amiből ötösre számítok, az angol, mert az valóban könnyűnek számít, ha az ember viszonylag jónak tartja magát belőle.
Szóval akkor most könnyű az érettségi, vagy nem?
Ha ötöst akarsz belőle, szerintem marhára nem az. Igen, a kettes tényleg valóban könnyen összehozható, és valóban nem fogják tőled megkérdezni állásinterjún, hogy hanyasra érettségiztél, csak azt, hogy megvan-e. Viszont ha szeretnél továbbtanulni, oda kell tenned magad, és mint írtam, így se lehetsz százszázalékos a sikeredben.
Az egyetlen amit tehetsz az, hogy bízol önmagadban, és az energiában, amit hónapok és évek alatt belefektettél a tanulásba, mert kicsi az esélye annak, hogy az érettségi hetében derül ki, hogy zseni vagy.
Személy szerint nekem még hátravan a rajz érettségim, amire őszintén bevallom, tényleg nem tanultam semmit, de ígérem, hogy mától kezdve a blog ettől függetlenül újra rendesen üzemel.