Mi a lényegbeli különbség a középiskola és az egyetem között azon kívül, hogy több épületben van lehetőséged arra, hogy eltévedj, és több lépcsőfokot kell megmászni annak érdekében, hogy eljuss órára? Van-e alapja annak, mikor a tanárok azzal a mondatkezdéssel ijesztgetnek, hogy "Ezt az egyetemen már nem tűrik meg..."? Tényleg igaz, hogy alig kell órára bejárni, és amúgy egész héten megy az ivás? A tanulók fejét már az előtt teletömik tévhitekkel, mielőtt hallgatókká válhatnának, és mivel úgy érzem, hogy lassan sikerült belerázódnom az egyetemi életbe, ideje tiszta vizet önteni a pohárba.
Mik azok a dolgok, amik miatt visszamennék a gimnáziumba, és mik azok a dolgok, amik miatt eszembe se jutna betenni oda még egyszer a lábamat? A mai bejegyzésem ezt a témát járja körbe, hogy némileg segítsek "megvilágosodni" az értetlen, jövőbeli hallgatóknak.

Középsuliban hozzá vagy szokva egy bizonyos időbeosztáshoz, amit a titkárságon elintéznek neked. Megmondják, hogy a héten minden nap minimum hat órád van, és te beletörődsz, mert kénytelen vagy bejárni, mert az igazolatlan hiányzások tucatját még a legkedvesebb osztályfőnök sem intézi el neked egy szempillarebegtetésért.
Aztán bejutsz egyetemre, és a nyakadba zúdítják a feladatot, adnak egy mintatantervet, hogy melyik tárgyat melyik félévben kéne elvégezned, és ennyi. A te felelősséged az, hogy időben elkezdj gondolkozni azon, hogy inkább délelőtt vagy délután kéne bejárni, és a te bajod lesz, ha valamelyik fontos tárgyat elfelejted felvenni, mert senki sem kéri számon rajtad.Az, hogy a tárgyfelvétel mennyire körülményes, egy egész bejegyzést is megérdemelne. Mindenesetre azt a pozitív dolgot még megemlíteném, hogy ha szerencséd van tényleg te dönthetsz a felől, hogy mettől meddig vagy bent. Ha pedig nincs szerencséd, mert tegyük fel kitúrtak arról az időpontról, amelyiket eredetileg választottál, csak egy dolgot tudok mondani; ismerős helyzet, barátom.

02.: Az időbeosztás
Kérem vissza azt az időt, mikor még megmondták, hogy a következő órára ez és ez kell, és nem csak megtartottak egy előadást, aminek a végén közölték, hogy "ja, amúgy el kéne kezdeni olvasni". És ez az a pillanat, mikor a kevésbé felelősségteljes és összeszedetlen emberek (én) bepánikolnak, mert azt sem tudják, hogy pontosan mit is kéne olvasniuk, és mekkora figyelemmel, hogy vizsgaidőszakra megmaradjon a dologból valami.

03.: A barátok

Azt mondják, hogy ha a rokonaidat nem is, de legalább a barátaidat megválogathatod. Azért egy 30 fős osztályban nem sok válogatni való áll rendelkezésedre, és hallottam már olyan emberről, akit az osztálya egyszerűen kiközösített pusztán egy olyan hobbi miatt, amit ők nem értettek. Szerencsére nekem mázlim volt a középsulis barátkozás témájában, de valahogy mégis jobb volt több száz ember közé beszabadulni előadásra.Ha jól számolom másfél hónapja kezdődött el az egyetem, de még mindig találok új arcokat, akik mellé leülhetek, és előadás végén nyugodtan beszélhetek velük (akár pontosan arról, hogy ők sem csinálnak semmit, és fogalmuk sincs róla, miről szól az óra). Persze, lesznek olyanok, akik csak ismerősökké válnak, és lesznek olyanok is, akikkel egész este chatelni fog az ember, de a lényeg az, hogy itt tényleg lehetetlen az, hogy magányosnak érezd magad.

04.: Az órák és a szünetek

Tényleg nem kell bejárni? Tényleg, csak akkor minek akartál egyetemre menni, ha nem vagy hajlandó órára menni? Arról nem is beszélve, hogy semmi értelme kihagynod "csak úgy" alapon egy órát, mert a jegyzetet úgyis kénytelen leszel elkérni valakitől, akinek csak jobb esetben tudod követni a gondolatmenetét. És az olvashatatlan kézírásokról még nem is beszéltem. Persze ha szerencséd van találhatsz olyan embereket, akikkel lebeszélheted, hogy mondjuk ő bemegy xy órára, te meg yx órára, és akkor mindkettőtöknek egyel kevesebbet kell bent ülnötök.
De ez túl logikus a megvalósításhoz, plusz ketten szenvedni jobb, mint egyedül.Az órarendtervezésben érdemes figyelembe venni az órák közti szüneteket is, hogy ha van rá lehetőség, mert az egy órás szünetek még elmennek, de ha három órán keresztül nem tudsz mit kezdeni magaddal (hazamenni pont nem éri meg), az nem valami felemelő.

05.: A tanárok

Általánosban egyenesen az ellenségeid, aztán gimis gólyaként már megbékülsz a létezésük tudatával. Ahogy telnek az évek, rájössz, hogy a tanárok is normális emberi lények azt leszámítva, hogy nekik órákig tart elfogyasztani egy bögre kávét, és végzős korodra már szimpatikusabbá válnak, mint a gólyák.Aztán jön az egyetem, ahol egy professzor nem szégyelli bevallani, hogy neki egyébként fogalma sincs egy bizonyos témáról, sőt, még meg is kéri, hogy ha valaki érti a dolgot, avassa már be őt is. Az egyetemi oktatók már értelmes emberként kezelik a hallgatókat, nem pedig megzabolázatlan, neveletlen kölykökként, akiknek fejmosást kell tartani.

Ezek voltak a lényeges különbségek, amiket eddig sikerült észlelnem. Gondolom ahogy telik majd az idő, egyre több dolgot fogok megtudni, de addig is ennyi általam összeszedett észrevétellel kell beérnetek.