038.: Storytime: Jártam egy fuckboy-al
13:16Valószínűleg eddig nem volt olyan korszak, ahol könnyebben lehetett ismerkedni, mint a 21. században. Hiszen emberek, alkalmazások készülnek olyan célból, hogy az emberek kapcsolatokat teremtsenek a telefonjukon keresztül! Körülbelül egy évvel ezelőtt találtam ki én is, hogy viccből leszedem a Tindert, és majd jókat nevetek a próbálkozókon, megosztom a tapasztalataimat, csinálok pár screenshot-ot, hogy velem együtt nevethessetek.
Sajnos az alkalmazás használatának az eredménye nem az lett, mint amit eredetileg terveztem, mivel sikeresen összehoztam magamat egy fiúval, aki elhitette velem, hogy ő nem azért használja a Tindert, mint mindenki más. Mindenesetre így is sikerült tapasztalatot szereznem, bár ezt az akkori énem elég rendesen megszenvedte, de azt hiszem felnőttem annyira, hogy meg tudjam veletek osztani ezt a történetet. Ezzel együtt remélem, hogy akik elolvassák tanulnak a hibáimból, vagy ha esetleg már megtörtént a baj, sikerül nekik túllépni rajta azzal a tudattal, hogy nincsenek egyedül.
Kezdjük ott, hogy az alkalmazás tele van olyan emberrel, akikre könnyű szerrel rá lehetne akasztani a "fuckboy" jelzőt. Nem tudom, hogy ennek van-e magyar megfelelője, én nem találom rá a szókincsemben a megfelelő fordítást, szóval elmagyarázom. Egy fiú, akit mindenki szeret, mindenki jófejnek tart, mindenki barátkozni akar vele, mert tényleg kedves és barátságos, egészen addig, amíg hagyjuk, hogy a barátzónában tengődjön. Viccelődünk azon, hogy hogyan szúrjuk ki őket, hogyan kerüljük el őket, hogyan rázzuk le őket, de a helyzet az, hogy hihetetlenül könnyű beléjük szeretni, mert pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnénk hallani. Aztán miután megkapják amit akarnak (vagy épp nem), egyszerűen eltűnnek. Mert nem akarnak energiát fektetni abba, amit már megkaptak, vagy ami épp elérhetetlen számukra.
Szóval, most, hogy megvan a magyarázat, indulhat a történet...
Hívjuk az ismeretlent Norbinak, ez egy elég átlagos név, plusz nem ismerek ilyen névvel rendelkező személyt, szóval nem sértek meg vele lehetőleg semmit. Az egész tavaly június elején kezdődött, mikor közeledett a nyári szünet, már nem kellett tanulnom, unatkoztam. Akkor jött ennek az egész tinderezésnek az ötlete, mert rengeteg vicces sztorit olvastam róla. Letöltöttem, és először a saját koromat használtam, akkor még nem töltöttem be a 18 évet, szóval csak is kizárólag kiskorúakkal beszélhettem.
Tudjátok, hogy ennek mi lett az eredménye? Rengeteg ecset frizurájú kisfiú, akik focistának képzelték magukat, és iszonyatosan menőnek, mert a szüleiktől sikerült kiharcolniuk egy iPhone-t. Olyan kisfiúk, akikkel egyedül azért lenne érdemes együtt lennem, mert egy méretet hordunk.
Szerintem érthető, hogy ezek után feladtam a reményt, hogy találkozzak egy számomra értelmes élőlénnyel. Valamiért mégis eszembe jutott, hogy csinálok egy másik profilt, egy évvel idősebbnek állítom be magam, és akkor majd a nagykorúak között lesz valaki, akivel közös nevezőre tudok jutni.
Igazából tényleg csak szórakozásból csináltam az egészet mindenféle párkapcsolati cél nélkül, vicces volt jobbra dobálni azokat az embereket, akik külső alapján megtetszettek.
Akkoriban kezdtem el a kötelező közösségi szolgálatomat is, szóval nem nagyon volt időm, már csak a megszokás meg a vicces próbálkozások miatt használtam ezt az egészet. Aztán egyszer csak megjelent Norbi, aki ugyanolyan véleménnyel volt a próbálkozókról, mint én, és később az is kiderült, hogy régen egy gimibe jártunk, csak ő pont az előtt ballagott el, mielőtt én gólya lettem. Az a helyzet, hogy ez volt az egyetlen közös témánk, de egy darabig teljesen elegendő volt.
Találkoztunk, mert körülbelül 10 percre lakik tőlem, hagytam, hogy megöleljen, mert úgy voltam vele, hogy egy gimibe jártunk, annyira nem lehet rossz. Összejöttünk, mert azt hittem, végre találtam valakit, aki normálisan bánik velem.
Jó reggelt üzenetek, egész napos kapcsolattartás, matrica küldözgetés, találkozások közben egymás nyakán lógás, klisés megszólalások a másik értékeivel kapcsolatban, jó éjszakát üzenetek, de semmi közös dolog. És pont emiatt éreztem úgy, hogy nem kéne ezt az egészet olyan komolyan vennem, ennek ellenére kialakult bennem egyfajta rajongás, de nem a belső értékei miatt. A belső értékeit én képzeltem oda magamnak, hinni akartam benne, hogy ő egy olyan ember, mint amilyennek elképzeltem, és kicsit bele is szerettem az általam kreált személyiségbe, aki az ő külsejével rendelkezett.
Gondolom feltűnt neki is, hogy nincs bennünk semmi közös, ezáltal elérhetetlenné váltam számára, mert vártam, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem Őt. Így lett a fiú egy idő után teljes ellentéte annak, akit megismertem, és akit a magaménak akartam. Így tűnt el fokozatosan az életemből, miközben bizonygatta, hogy csak fáradt, nem ér rá (nyáron... nyáron), de ő tényleg szeretné ezt a kapcsolatot. Egy darabig hittem is neki, de aztán mikor megláttam, hogy egész nap fent lóg a közösségi médián, egész nap hozzászólásokat ír mindenféle műnő képéhez, rájöttem, hogy ez az ügy halott.
És sírtam, mert rájöttem, hogy az ember akinek hittem nem is létezett, mégis iszonyatosan hiányzott. Akkoriban egyszerre akartam vele együtt lenni, és utálni. Egy két hónapos "kapcsolat" miatt olyan letargiába estem, mintha egy két évesről lett volna szó, és így visszagondolva bár eléggé komikusan festettem, tudom, hogy iszonyatosan éreztem magam. Pláne mikor láttam, hogy szolis, póthajas, műkarmos (nem, nem igényes műköröm, karom), vonalszemöldökű nőkkel mulatja az idejét, de közben nekem írogat, hogy azért megpróbálhatnánk újra. És hogy ezek az emberek neki amúgy nem jelentenek semmit, igazából nem akarja felszedni őket... és akkor elkezdtem ezeket a lányokat is sajnálni, mert amíg őket ölelgette, előttem lehordta az összeset.
A történtektől függetlenül én hálás vagyok Norbinak annak ellenére, hogy az életvitelét nem becsülöm sokra. Nélküle nem tanultam volna meg azt, hogy tényleg fontos, hogy az ember igazi lelki valójába szeressünk bele, és ne egy általunk kreált személyiségbe. Nélküle nem tartanék ott, ahol most vagyok, egy igazi, rendes, kiegyensúlyozott kapcsolatban, ahol a féltékenység csak akkor jelenik meg, mikor azon gondolkozunk, hogy kié legyen reggel az első bögre kávé.
Szóval abban az esetben, ha a Ti életetekbe is belép egy Norbi-féle személy, és úgy dönt, hogy ideje lelépni, ne essetek kétségbe, hagyjátok menni, és ne próbáljátok minden áron magatokhoz kötni. Nem fog maradni, hiába hiteget, és hiába mondja azt, hogy nincs ideje. Ha nem szakít veled, nem azért van, mert kellesz neki, hanem azért, mert tartalék vagy számára. Szomorú belegondolni, de ez az igazság. Viszont tudod, mi a keserű igazság édes oldala? Az, hogy egyszer jönni fog valaki, aki tényleg megérdemel téged, és a te dolgod csak annyi lesz, hogy megnyílj neki, hogy ő beleszerethessen abba, aki valójában vagy.
Szóval, most, hogy megvan a magyarázat, indulhat a történet...
Hívjuk az ismeretlent Norbinak, ez egy elég átlagos név, plusz nem ismerek ilyen névvel rendelkező személyt, szóval nem sértek meg vele lehetőleg semmit. Az egész tavaly június elején kezdődött, mikor közeledett a nyári szünet, már nem kellett tanulnom, unatkoztam. Akkor jött ennek az egész tinderezésnek az ötlete, mert rengeteg vicces sztorit olvastam róla. Letöltöttem, és először a saját koromat használtam, akkor még nem töltöttem be a 18 évet, szóval csak is kizárólag kiskorúakkal beszélhettem.
Tudjátok, hogy ennek mi lett az eredménye? Rengeteg ecset frizurájú kisfiú, akik focistának képzelték magukat, és iszonyatosan menőnek, mert a szüleiktől sikerült kiharcolniuk egy iPhone-t. Olyan kisfiúk, akikkel egyedül azért lenne érdemes együtt lennem, mert egy méretet hordunk.
Szerintem érthető, hogy ezek után feladtam a reményt, hogy találkozzak egy számomra értelmes élőlénnyel. Valamiért mégis eszembe jutott, hogy csinálok egy másik profilt, egy évvel idősebbnek állítom be magam, és akkor majd a nagykorúak között lesz valaki, akivel közös nevezőre tudok jutni.
Igazából tényleg csak szórakozásból csináltam az egészet mindenféle párkapcsolati cél nélkül, vicces volt jobbra dobálni azokat az embereket, akik külső alapján megtetszettek.
Akkoriban kezdtem el a kötelező közösségi szolgálatomat is, szóval nem nagyon volt időm, már csak a megszokás meg a vicces próbálkozások miatt használtam ezt az egészet. Aztán egyszer csak megjelent Norbi, aki ugyanolyan véleménnyel volt a próbálkozókról, mint én, és később az is kiderült, hogy régen egy gimibe jártunk, csak ő pont az előtt ballagott el, mielőtt én gólya lettem. Az a helyzet, hogy ez volt az egyetlen közös témánk, de egy darabig teljesen elegendő volt.
Találkoztunk, mert körülbelül 10 percre lakik tőlem, hagytam, hogy megöleljen, mert úgy voltam vele, hogy egy gimibe jártunk, annyira nem lehet rossz. Összejöttünk, mert azt hittem, végre találtam valakit, aki normálisan bánik velem.
Jó reggelt üzenetek, egész napos kapcsolattartás, matrica küldözgetés, találkozások közben egymás nyakán lógás, klisés megszólalások a másik értékeivel kapcsolatban, jó éjszakát üzenetek, de semmi közös dolog. És pont emiatt éreztem úgy, hogy nem kéne ezt az egészet olyan komolyan vennem, ennek ellenére kialakult bennem egyfajta rajongás, de nem a belső értékei miatt. A belső értékeit én képzeltem oda magamnak, hinni akartam benne, hogy ő egy olyan ember, mint amilyennek elképzeltem, és kicsit bele is szerettem az általam kreált személyiségbe, aki az ő külsejével rendelkezett.
Gondolom feltűnt neki is, hogy nincs bennünk semmi közös, ezáltal elérhetetlenné váltam számára, mert vártam, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem Őt. Így lett a fiú egy idő után teljes ellentéte annak, akit megismertem, és akit a magaménak akartam. Így tűnt el fokozatosan az életemből, miközben bizonygatta, hogy csak fáradt, nem ér rá (nyáron... nyáron), de ő tényleg szeretné ezt a kapcsolatot. Egy darabig hittem is neki, de aztán mikor megláttam, hogy egész nap fent lóg a közösségi médián, egész nap hozzászólásokat ír mindenféle műnő képéhez, rájöttem, hogy ez az ügy halott.
És sírtam, mert rájöttem, hogy az ember akinek hittem nem is létezett, mégis iszonyatosan hiányzott. Akkoriban egyszerre akartam vele együtt lenni, és utálni. Egy két hónapos "kapcsolat" miatt olyan letargiába estem, mintha egy két évesről lett volna szó, és így visszagondolva bár eléggé komikusan festettem, tudom, hogy iszonyatosan éreztem magam. Pláne mikor láttam, hogy szolis, póthajas, műkarmos (nem, nem igényes műköröm, karom), vonalszemöldökű nőkkel mulatja az idejét, de közben nekem írogat, hogy azért megpróbálhatnánk újra. És hogy ezek az emberek neki amúgy nem jelentenek semmit, igazából nem akarja felszedni őket... és akkor elkezdtem ezeket a lányokat is sajnálni, mert amíg őket ölelgette, előttem lehordta az összeset.
A történtektől függetlenül én hálás vagyok Norbinak annak ellenére, hogy az életvitelét nem becsülöm sokra. Nélküle nem tanultam volna meg azt, hogy tényleg fontos, hogy az ember igazi lelki valójába szeressünk bele, és ne egy általunk kreált személyiségbe. Nélküle nem tartanék ott, ahol most vagyok, egy igazi, rendes, kiegyensúlyozott kapcsolatban, ahol a féltékenység csak akkor jelenik meg, mikor azon gondolkozunk, hogy kié legyen reggel az első bögre kávé.
Szóval abban az esetben, ha a Ti életetekbe is belép egy Norbi-féle személy, és úgy dönt, hogy ideje lelépni, ne essetek kétségbe, hagyjátok menni, és ne próbáljátok minden áron magatokhoz kötni. Nem fog maradni, hiába hiteget, és hiába mondja azt, hogy nincs ideje. Ha nem szakít veled, nem azért van, mert kellesz neki, hanem azért, mert tartalék vagy számára. Szomorú belegondolni, de ez az igazság. Viszont tudod, mi a keserű igazság édes oldala? Az, hogy egyszer jönni fog valaki, aki tényleg megérdemel téged, és a te dolgod csak annyi lesz, hogy megnyílj neki, hogy ő beleszerethessen abba, aki valójában vagy.
18 megjegyzés
Nem ertettem a lenyeget
VálaszTörlésAkkor hülye vagy, már bocs. Egyértelmű a mondanivalója, és igazat is beszél :)
TörlésA lényeg, hogy ne kreálj valakinek hamis személyiséget azért, mert megtetszett a külseje, és elsőre kedves volt veled. :D Röviden ennyi.
TörlésAnett, köszönöm, hogy egyetértesz. :)
Anett :'D
TörlésNe haragudj, de mit vártál azután, hogy kamuprofillal, hamis adatokat megadva, KISKORÚKÉNT beregisztráltál egy SZRXPARTNERKERESŐ oldalra?
VálaszTörlésNe haragudj, de 1 hónap híján voltam 18 éves, a saját nevemet használtam és a saját képemet. Mint írtam, szórakozás céljából regisztráltam, a fiúval pedig egy csomó közös ismerősünk volt. Körülbelül 2 hét választott el a nagykorúvá válástól, nem értem, mi ez a felelősségre vonás. Nem sajnáltattam magam, leírtam a tényeket, hogy az emberek tanuljanak belőle, direkt kihagyva a részleteket amiket nem éreztem fontosnak. De ezek szerint MINDENT bele kellett volna írnom. MINDEEEENT. (jaj, caps lock)
TörlésNemcsak a kamuprofilod megalkotásakor kamuztál össze-vissza, hanem most is. :)
Törlés" 1 hónap híján voltam 18 éves" aztán meg " kb 2 hét választott el a nagykorúvá válástól"
Apropó, a szüleidet nem keresték még soha a gyámügyesek?
Apropó, mit szólnál egy elfogadható intelligenciaszinthez? Kedves Nika vagy nem tudom ki vagy, egyszerűen nem értem azt, hogy miért vagy ennyire közhelyes, hülye és bántó.
TörlésCynthya leírta amit tapasztalt, és segíteni szeretett/szeretne nekünk azzal kapcsolatban, hogy ne essünk olyan hibába amibe ő esett. TEHÁT,CSAK SEGÍTENI AKART, ÉS IDÉZEM TŐLE, HOGY nem sajnáltatta magát.
Na, de ez a mondat a végén eléggé felhúzott, ez nagyon bántó, miattad és pár(rohadt sok) ember miatt ilyen felszínes tuskó miatt ilyen a társadalom. Gondolkozz el azon, hogy mi értem volt a te véleményednek, vagyis véleménynek nem mondható kommentednek.
Nika, elnézést, ha nem volt számodra egyértelmű a szöveg mondanivalója, és mindenáron a hibát keresed bennem. Július 18.-án lettem nagykorú, június elején regisztráltam, nem tudom, hány hét múlva változtattam meg a koromat pontosan. Körülbelül 2-3 hetet "kamuztam".
TörlésA Tinder amúgy nem szexpartnerkereső, ha az lenne, nem regisztrálhatnának kiskorúak (14 éves kortól lehet, azt hiszem). Szerintem teljesen rendben van, hogy egy majdnem 18 éves lány inkább az idősebbekhez vonzódik (nem harmincasokról beszélek), és nem a fiatalabbakhoz.
Az egyébként sokat elárul rólad, hogy a szüleimet felemlegeted úgy, hogy nem is ismersz. Bizonyára otthon nem tanítottak meg arra, hogy nem illik személyeskedni és mocskolódni egy olyan személlyel szemben, aki nem ártott neked soha.
Kedves Névtelen, neked pedig köszönöm, hogy védeni próbálsz, de ne idegeskedj helyettem olyan embereken, akik nem érdemlik meg. Mindenesetre aranyos vagy, és nagyra értékelem, hogy le tudtad szűrni a történet lényegét Nikával ellentétben. :))
Szia! :)
VálaszTörlésIgazából örülök a bejegyzésednek. Igaz, én nem a közösségi hálón keresztül ismertem meg "Norbit", hanem egy suliba járunk.... szerencsésnek mondhatod magad, hogy aránylag hamar lezárult ez a kapcsolat.. én még kislány voltam, buta és naiv. Három évig csüngtem a szavain, holott tiszta sor volt, hogy csak játszadozik velem. Áldom az Istent azért a napért, amikor volt már bennem annyi erő, hogy azt mondjam neki nem. De ettől függetlenül olyan mély sebeket ejtett rajtam, amiket még a mai napig nem hevertem ki és, amelyeknek a mai napig nyögöm a következményeit.
Tavaly sikerült megismernem egy másik Norbit. Hasonló hibába estem én is, mint te. Kreáltam neki egy személyiséget, amiben igazán hittem. Esti barátnő voltam, hiszen folyton csak este szeretett volna találkozni. Majd ő szakított, azzal az indokkal, hogy gyerekes vagyok. Majd hónapokat sírt utánam, miközben állandóan az orrom alá dörgölte, éppen kivel mulatja az idejét.
És, hogy a tinder-hez is hozzá tudjak szólni, ezzel is van "tapasztalatom". Én is csupán hülyeségből regisztráltam és el is kezdtem beszélni egy fiúval. Első perctől kezdve megvolt a közös hang és éjszakákat beszélgettünk át. A távolságnak "köszönhetően" mi nem találkoztunk. De a mai napig havi egy-két alkalommal beszélünk és nagyon jó barátok vagyunk. Szóval hálistennek nincs negatív tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Ennek pedig már lassan egy éve. (Két hét után megszüntettem a profilomat.)
Jelenleg pedig kapcsolatban vagyok, lassacskán 9 hónapja, szóval az én életembe eljött az, aki szeret és megérdemli, hogy viszont szeressem. Kívánom, hogy neked is eljöjjön az életedbe ez a valaki!! :)
(Bocsi a regényért, csak szerettem volna én is megosztani a tapasztalataimat.)
Öleléés! :)
Szia! :)
TörlésEz a három év nagyon soknak tűnik. :/ Mindenesetre örülök, hogy úgy ahogy te is túl vagy ezen a két emberen, én ezt a két hónapot is hatalmas időpocsékolásnak érzem utólag, és akkor még csak nem is említettem meg azt, hogy plusz négy hónapot nyöszörögtem meg szenvedtem miatta. :D Igen, azt hiszem, az már az időpocsékolás magasabb szintre emelése volt. Köszönöm, hogy megosztottad velem a tapasztalataidat. :)
Tinderen amúgy tényleg voltak jófejek, bár a többségük valóban csak vicces próbálkozó volt. Sajnos a rossz tapasztalatom miatt már ezek a jófejek sem tudtak rávenni arra, hogy ne töröljem az alkalmazást.
Február elején összejöttem egy fiúval aki szeptember óta próbálkozott, csak én nem igazán voltam nyitott egy új kapcsolatra, de már minden rendben, úgy érzem vele tényleg komolyan vesszük egymást. Örülök, hogy te is megtaláltad azt az embert, aki érdemes a szeretetedre, és külön köszönöm ezt a tartalmas hozzászólást.
♥
Nekem egyetlen jó öreg mondás jutott eszembe a történeted olvasva: "aki kurv@nak áll, ne csodálkozzon, ha b@sszák"!
VálaszTörlésEz aztán érdemben sokat hozzátett a történethez! :)
TörlésHihetetlen, hogy az emberi "jóindulat" mikre képes. Úgy látom sok mindenkinek sikerült leszűrni a történet lényegét..
És, ha egy picit megerőltetted volna magad ezelőtt komment írása előtt láthattad volna, ahogy azt írja "Nem sajnáltattam magam..."
Sajnállak. Este tízkor az okoz neked örömet, hogy névtelenül, arc nélkül beszólhass a képernyő túloldaláról egy másik embernek, egy ugyanolyan érző lénynek, mint amilyen Te is vagy (bár a megszólalásod miatt el kellett gondolkodnom az érzelmi intelligenciádon). Kívánom, hogy neked sose szóljanak be alaptalanul, sose hívjanak prostituáltnak úgy, hogy a legtávolabb állsz tőle. De legfőképpen, reménykedem abban, hogy egy nap más esti programod is lesz az interneten való utálkozáson kívül, és nem idegen emberek fogják meginni a levét annak, hogy neked végtelenül unalmas életed van.
TörlésSzia :)
VálaszTörlésNem értem mire fel ez az ócsárolás a kommenteknél. Eléggé meglepődtem, mert szerintem nincs azzal semmi baj, ha az ember kíváncsi. És a tinder mióta szexpartner kereső? :D:D tény, bizonyára van olyan is köztük,aki csak szexelni akar valakivel az oldalról, de hol nincs?
Valaki nagyon nem szimpatizálhat veled, ha ennyire személyeskedik...ez bosszant is -.-
De hogy a bejegyzéshez is hozzá szóljak, mennyi ilyen alak létezik!!! Én már akkor találkoztam ilyenekkel, amikor még a legmenőbb közösségi portál a myvip volt, és msn-en chateltünk a barátainkkal. Igazából szinte kivédhetetlen ez a jelenség, mert mind vágyunk egy rendes és tökéletesnek vélt fiúra, és ezzel nincs is semmi baj. Egy regényt tudnék írni azokról a fiúkról, akik átejtettek, vagy ilyen módon becsaptak, de egyáltalán nem bánom, mert mindenki a saját hibájából tanul. Kell egy ilyen tapasztalat az ember életébe, hogy bizonyos helyzetekben helyesen megtudjon ítélni másokat.
Nem merülök nagyon bele a fejtegetéseimbe. A lényeget szerintem érteni lehet, aki meg nem érti, az majd megérti, ha hasonló helyzetbe kerül. Nem kívánok ilyet senkinek, de azért megnézném ezeknek a nagyszájú kommentelőknek az arcát, ha így járna. Inkább örüljenek, hogy nem futottak össze vele.
Na mindegy csak felbosszantom magam rajtuk...
Sajnálom, hogy így jártál ezzel a fiúval :(
Szia! :)
TörlésŐszintén megmondom, nekem fogalmam sem volt róla, hogy a Tinderen milyen emberek vannak, láttam a youtube-on róla egy videót ahol kiparodizálták a párokat akik ott jönnek össze, és leszedtem. Persze aztán megjelent pár érdekes figura akik valóban csak szexelni akarnak, dehát ezek az emberek facebookon ugyanúgy meg szoktak találni. :D
Általában nem tudnak az ilyen beszólások felbosszantani, megsérteni se nagyon, de páran már tényleg túlzásba estek, és nem értem, milyen alapon lettem rossz, de mindegy.
Én is emlékszem az msn-korszakra, mondjuk akkor még nagyon fiatal tinédzser voltam, szóval csak a barátnőimmel beszéltem ott, akikkel a legnagyobb szórakozásunk a dollz neveldék voltak, tehát tulajdonképpen... barbiztam neten keresztül? :D Szóval ilyen tapasztalatom nem nagyon van.
Örülök, hogy a sok csalódás ellenére rendben vagy, és reménykedek benne, hogy ezek a fiúk előbb-utóbb rájönnek arra, hogy ha így folytatják, iszonyatosan magányosak lesznek. Mindenesetre igen, kellenek ezek a rossz tapasztalatok, hogy megtanuljuk értékelni az utánuk következő jó embereket és értékes kapcsolatokat. :)
Ne bosszantsd fel magadat rajtuk, én se teszem, inkább csak örülök az olyan hozzászólásoknak, mint amilyet te is írtál. ♥
Mindig is kerültem az ilyen netes ismerkedéseket. A történeted megnyugtatott, hogy nem vesztettem semmit. :D
VálaszTörlésDe az viszont érdekelne, hogy végül azért te is megmondtad a magadét és úgy szűnt meg a "kapcsolat" vagy tényleg egy idő után simán csak elmaradtak az üzenetek? Mert számomra ez annyira elképzelhetetlen, hogy csak úgy beletörödjek.
Miután nőiesen elküldtem a gyászba... utána lennék képes túl tenni magam a dolgon. :D
Most már én is kerülöm, mondjuk az öt éve legjobb barátnőm is "netről van", de az azért más. :D
TörlésDecemberben még találkoztam vele, de rájöttem, hogy nem fog változni, sőt, csak rosszabb lesz, ezért a számat elhagyta egy nőies és egyszerű "bazdmeg", majd kecsesen ellibbentem és azóta nem hallottam felőle (szerencsére). :D