Világ életemben problémám volt az ismerkedéssel, önmagam bemutatásával, és a beszédkezdeményezéssel is. Nem tudom, hogy ismerős-e nektek az érzés, mikor egy ember leül mellétek, és úgy gondoljátok, hogy beszélgetnetek kéne vele, de fogalmatok sincs, hogy miről, ezért csak csöndben ücsörögtök, és magatokban mélyen elsüllyedtek.
Na, személy szerint szinte mindig ezt csináltam, ahányszor egy osztálytársamat mellém ültették. Főleg órán volt kínos, mikor azt láttam, hogy mindenki beszélget, én meg ott ültem teljes csendben. Általánosságban nem zavar az introvertáltságom, viszont ebben a szituációban nem igazán éreztem jól magam, ezért úgy döntöttem, hogy idén változtatni fogok.

Ebben az évben annyival könnyebb dolgom lesz, hogy tiszta lappal kezdek egyetemen, és ismeretlen arcok vesznek majd körül mindenhol. Korábban féltem volna ettől a dologtól (amikor általánosból gimibe mentem ragaszkodtam a régi osztálytársaimhoz), most viszont úgy tekintek minden egyes emberre, mint lehetséges jövőbeli ismerősjelöltre, és máris jobb minden.

1. tipp; Ne ragadj le a régi embereknél
Tudom, ez borzasztóan hangzik és rettentő önzően, de tapasztalatból mondom, hogy én itt rontottam el. Esélyt sem adtam magamnak, hogy megismerjem az új osztálytársaimat, pedig most, hogy érettségi után vagyok, konkrétan egy olyan ember sem maradt a legjobb barátaim között, akivel általánosba is együtt jártam volna. Nem mondom, hogy rosszban vagyunk, de egyszerűen nem maradt fenn az a szintű barátság, ami kilencedikben még megvolt.
És természetesen arra se biztatlak titeket, hogy dobjátok el a legjobb barátotokat pusztán azért, hogy új embereket ismerjetek meg. Viszont kérlek, ne csak egy ember mellett üljetek folyamatosan, ne csak egy emberrel beszélgessetek minden szünetben, és ne csak és kizárólag vele álljatok párba tesiórán.

2. tipp; Ne ücsörögj magadban
Kedvelt szokásom volt, hogy mikor hiányzott a legjobb barátnőm (egyben padtársam), a hattyú halálát játszva magamban ültem egyedül a padban, és alig vártam, hogy elteljen a nap. Vagy esetleg az egész hét, ha éppen megfázott, és az orvos kiírta egész hétre.
Most már tisztában vagyok vele, hogy teljes lelki nyugalommal felállhattam volna a helyemről, odasétálhattam volna egy beszélgető csoporthoz, és valószínűleg nem néztek volna rám úgy, mint egy szemetesre. Persze, megvolt az esélye annak, hogy nem tudtam volna bekapcsolódni a társalgásba, de ezzel nem tettem volna nevetség tárgyává magam. Arról szerintem nem kell beszélnem, hogy így örökké megmarad bennem a "Mi lett volna, ha..." érzés.

3. tipp; Keress olyan témákat, amiről mindenki tud beszélni
Sorozatok, könyvek, zene, van házid, tanultál erre meg arra, a lehetőségek tárháza tényleg végtelen, és ha nem is találtok így sem közös témát, nem kell csalódottan távozni. Nem nézi/olvasta a kedvencedet? Mesélj neki, hogy miről szól, hátha megjön hozzá a kedve, vagy kérd meg, hogy mondja el, hogy ő miket szeret és meséljen róla ő. Ha kínos csend áll be köztetek, ne érezd magad rosszul, valószínűleg ő is azon gondolkozik, hogy mit kéne felhozni.
A lényeg, hogy legyél nyitott és érdeklődő a dolgai iránt.

4. tipp; Ne mondj nemet mindenre
Lehet, hogy meg se tudom számolni a két kezemen, hogy hányszor mondtam le egy programot szimplán azért, mert fáradt voltam, vagy csak egyszerűen nem volt kedvem szocializálódni. Másnap persze hallgattam, hogy milyen jól szórakozott mindenki, és milyen jókat nevettek a történteken. Utólag persze okosabb vagyok, és sajnálom, hogy nem vettem részt a programokban, mert így nem csak a közös élményektől, de közös témáktól is megfosztottam magam.
Nem mondom, hogy menj el mindenhova, néha én is jobban érzem magam itthon, pokrócba takarózva és teát kortyolgatva, mint kint az utcán a sötétben és a hidegben. Viszont ha tényleg csak annyi a kifogásod, hogy "nincs kedved", akkor azt mondom, szedd össze magad, és irány a társaság. Ha nem érzed jól magad, még mindig leléphetsz, és magadban elkönyvelheted, hogy legalább megpróbáltad.

5. tipp; Légy önmagad!
Ne kamuzd azt, hogy imádod a Gossip Girl-t, mikor a lányos sorozat gondolatától és a dizájnerdarabok puszta látványától falnak akarsz menni. Különben is, minek barátkoznál olyanokkal, akikkel abszolút semmi közös nincs bennetek? Ne hidd azt, hogy nincs egyetlen egy hozzád hasonló ember sem a Földön, mert ez képtelenség. Való igaz, hogy ritka az olyan barát, akivel mindenben egyetértetek és hasonlítotok egymásra, de pont az a jó a barátságban, hogy az ellenkező vélemények által építhetitek egymás személyiségét és fejlődtök a másik mellett.
Annak viszont semmi értelme sincs, hogy azért barátkozz valakivel, mert népszerű, vagy mert nincs más aki szóba áll veled. Ne változz meg senki kedvéért sem, amennyiben úgy érzékeled, hogy ez a bizonyos változás nincs rád jó hatással. Hidd el, meg fogod találni azokat az embereket, akik érdemesek a barátságodra, de ezért nyilvánvalóan neked is tenned kell.

Összességében a lényeg az, hogy tanulj meg nyitni mások felé akkor is, ha ez nehezedre esik. Te is szívesebben mész oda ahhoz az emberhez, aki láthatóan érdeklődik irántad, mint ahhoz, aki magában ücsörög, és fel se néz a telefonjából, vagy a könyvéből (mindkettőben bűnös vagyok, természetesen).