Persze nem panaszkodom, sőt, örülök, hogy tanulhatok, még akkor is, ha olyan felesleges dolgokról kell, amiket sosem fogok használni. Azt hiszem, eljutottam arra a pontra, hogy megcsinálok bármit, csak had élvezzem ki a végzős lét utolsó pillanatait. Ha lesz elég türelmem, biztos írok még "végzős" bejegyzéseket. 

De addig lássuk, mik a fontosabb történések, amik talán majd hasznomra válnak a bloggal kapcsolatban.

01.: Cicakávézó Budapesten
Imádom a macskákat, imádom a kávét, így utólag nem is tudom eldönteni, hogy mi miatt voltam lelkesebb. Az össze-vissza mászkáló macsekok, vagy a kávékülönlegességek miatt, amik ott vártak. A valóság viszont az, hogy nem is e miatt a két dolog miatt teszek külön említést az eseményről, hanem abból az okból kifolyólag, hogy először találkoztam egy barátnőmmel, akivel lassan két éve (vagy lehet, hogy már több is?) ismerkedtem meg a neten. Azt hiszem, ha lesz időm összeszedett bejegyzésekre, mindenképpen írni fogok az internetes barátkozásról, mert akárhányan is érvelnek ellene, be kell vallanom, a legjobb barátnőmet is a netről szedtem(?), már aludt nálam többször is, és még egyszer sem akarta elvágni alvás közben a torkomat, sőt, még mindegyik szervem a helyén van.
Azt hiszem, az emberek túlságosan túllihegik ezt az interneten való ismerkedés témát. Persze, nem azt mondom, hogy pattanjunk fel az első ismeretlen chat oldalra, ahol név és arc nélkül várnak ránk a kedves cukrosbácsik. Azt szeretném bebizonyítani, hogy igenis köttethetnek itt életre szóló barátságok, főleg akkor, ha sok közös témája van két embernek.
Persze emlékszem, hogy mikor először találkoztam a bizonyos legjobb barátnőmmel, szólni is alig bírtam hozzá, mert egyszerűen furcsa volt, hogy a 2D-s arc egyszer csak ott volt előttem 3D-ben, egész alakban, és hang is társult hozzá.
De, hogy írjak azért a kávézóról is... a cicák aludtak, szóval teljes mértékben ignoráltak minket, a melegszendvics borzasztó volt, de ez gondolom nem az ő hibájuk, mert nem a házit próbáltuk ki, hanem valami panini(?)-t. Én csokiskekszes cappucino-t ittam, Evelin meg azt hiszem mézeskalácsos latté-t, azok nagyon finomak voltak. A hangulat gondolom csak azért volt jó, mert a társaságom is nagyon jó volt, valahogy több cicázásra számítottam.

02.: ELTE BTK nyílt nap
És igen, ezen a napon dőlt el, hogy én bizony nem megyek anglisztikára, hanem egyenesen a magyar szakot fogom megcélozni, és majd felveszem minor tárgynak vagy a kreatív írást, vagy az újságírást. Mondjuk a művészettörténet is érdekel, de azt hiszem azt kénytelen leszek beáldozni az írás érdekében.
Kellett ez a nyílt nap ahhoz, hogy végső fenékbebillentést kapjak, hogy igenis, tovább kell tanulnom, mert eddig csak pislogtam és ültem, és néztem, ahogy az emberek vitatkoznak felettem és eldöntik, hogy nekem mi a jó. Szóval, aki kételkedik magában, mindenképpen látogasson el abba az oktatási intézménybe, amelyiket korábban kinézte. És ne, ne érdekeljen az, hogy mit mondanak az adott szakról, mert minden képes ajtókat nyitni. Csak az a "büfé szak", amelyiket úgy kezelik. A bölcsészet nem lenézendő. A művészetek sem. Köszönöm.
Egyébként már csak azért is érdemes volt elmenni, mert hatalmába kerített az "igen, egyetemre fogok járni, azt a rohadt..." érzés. Hihetetlen volt mászkálni a kampuszon, beülni a mintaórára, és utána ismerősökkel beszélgetni róla.

03.: Megjött a Lush csomagom
Már karácsony után meg lett rendelve, csak valami gebasz lett a rendszerbe, így újra kellett rendelni. Egy pár dologról ennek köszönhetően lemaradtam, de kárpótolt érte az érzés, mikor megpillantottam a dobozt. Imádok fürdeni, a közelebbi ismerőseim tisztában vannak azzal, hogyha írok nekik, hogy "pillanat, fürdök", akkor minimum egy óránál hamarabb nem térek vissza. Szóval igen, én vagyok az a lány, akit le lehet venni a lábáról pár fürdőbombával, de azt hiszem erre büszke is vagyok. Imádom a Lush-t, mióta megismertem, szeretek bejárni a boltba és végigszaglászni mindent (azt azért nem mondom, hogy minden elnyeri a tetszésem, de ettől függetlenül merészen beleszimatolok bármibe), az eladók kedvesek és segítőkészek, a fürdős részleg mindig elvarázsol. Szóval igen, úgy érzem magam ott, mintha Csodaországba hajítanának be. A lényeg, hogy a csomag érkezésének köszönhetően készülhettek teszt-bejegyzésekre is, juhú.

Ennyi lett volna ez a kis helyzetjelentés. Igazából tele vagyok bejegyzéstervekkel, amikről szerintem elkezdek hamarosan listát vezetni, de mivel azokhoz gondosabb szerkesztés, és átgondolás kell, ezért azokba nem mertem belevágni.
Annyit mondhatok, hogy várhatóak a tesztek, a visszatérő sorozatkritikák, a végzős élet bemutatása, és a fogyókúra-sztorim is. Ó, és rengeteg panaszkodás a magyar emelt szint miatt, természetesen...