Mind ismerjük azokat az ottalvós estéket, amiket kiskorunkban "pizsipartinak" hívtunk, mára viszont már nem igazán akarjuk kimondani ezt a szót, pedig a lényege mindkettőnek ugyanaz. Összeülünk, mindenki hoz valamit a közös éléskamrába (amit elpusztítunk egy óra alatt, aztán nem értjük, mi bajunk van), beszélgetünk, fetrengünk a földön a takarónkkal és a párnákkal, majd mikor rájövünk, hogy semmi értelmeset nem tudunk már csinálni (nem mintha addig értelmes dolgokat műveltünk volna...), kitaláljuk, hogy ideje berakni egy filmet.
Igen ám, de ki az, aki előre gondol erre is? Nekem is folyton az utolsó előtti pillanatban ugrik be az, hogy utánanézzek pár nézhető, sőt, megkockáztatom, élvezhető filmnek. Nincs szükség komoly, elgondolkodtató témákra, hiszen a cél ilyenkor a szórakoztatás. Íme három film, amit bátran ajánlok mindenkinek.

18 éven keresztül kimaradt az életemből, pedig szinte minden harmadik nap Audrey Hepburn ikonikus alakjába botlok az interneten. Sosem értettem a körülötte lévő felhajtást, arról nem is beszélve, hogy nem rajongok a régi filmekért, mert valahogyan nem érzem őket hozzám közel állónak, és tudom, hogy sokan így vannak ezzel. Na, ha van még valaki rajtam kívül, aki ne látta volna ezt a filmet, egy ilyen estére bátran ajánlom, nem kell aggódni, az évek alatt nem kopott a minősége.
Nem fogok ódákat zengeni róla, és nem fogom szóról szóra kimásolni a tartalmát sehonnan, hiszen ha rákerestek, megtaláltok minden információt. Audrey alakítását nem hiába dicsérik olyan sokat, hiszen tökéletesen játssza Holly-t, aki New York csillogásáért (partik, gazdag úriemberek, divat) otthagyta a férjét és szülővárosát. A gond ott kezdődik el, mikor a playgirl új szomszédjának köszönhetően rájön, hogy igenis vannak érzései, amiket nem lehet pénzzel megvásárolni.

02.: Easy A (Könnyű nőcske)

Mind hazudtunk már. Ne, ne mondd azt, hogy nem, mert ezt még én sem hiszem el, a szomszédod se hiszi el, Obama se hiszi el, és még Te sem. Azt már nem állíthatom biztosan, hogy mindannyian hazudtunk már a népszerűségért, de Olive úgy dönt, hogy eljött az ideje annak, hogy végre letépje magáról a szürke kisegér kosztümét, ami miatt senki se figyel fel rá.
Az egész csak egy apró hazugsággal kezdődik, mert a gimiben mindenki felkapja a fejét arra a pletykára, ha "valaki elveszti a szüzességét". Akkor is, ha valójában nem történik semmi, sőt, az emlegetett fiú még csak nem is létezik. Aztán megjelenik a segítségre szoruló barát, akinek szüksége lenne egy szívességre. Olive hamarosan naponta kamuzza azt, hogy lefeküdt valakivel, csak hogy segítsen mások hírnevén, ami miatt később már nem csak a diákok, de a tanárok is felfigyelnek a "hírnevére".
De mi van akkor, ha az emberek elkezdenek úgy bánni veled, mintha tényleg az a személy lennél, akinek mutatod magad?

03.: We're the Millers (Családi üzelmek)

Ha tényleg nevetésre vágyunk, elég összehozni egy drogdílert, és egy sztriptíztáncost (akik nem mellesleg szomszédok, és utálják egymást), a tipikus nyomi srácot, meg a tinilányt, aki úgy döntött, hogy az utcán nevelkedik fel. Rendben, most csináljunk úgy, mintha ők egy család lennének, és küldjük el őket Mexikóba, hogy csempésszenek át a határon egy teherautónyi füvet. A jutalom hatalmas, csak éppen a fejes elfelejt nekik szólni, hogy az a fű nem is az ő tulajdona, hanem épp lopni készülnek.
A helyzet csak még nevetségesebb lesz, mikor összekeverednek egy pont olyan mintacsaláddal, mint amilyennek ők is akarják mutatni magukat, és menekülés közben kénytelenek velük tölteni egy kis időt, mert a fűvel teli autó úgy dönt, hogy lerobban a semmi közepén. A kérdés csak az, hogy meddig bírnak szerepben maradni úgy, hogy lassan tényleg kialakul a kötődés a négy lehetetlen alak között.

Ha nektek is van olyan film, amit ajánlanátok, azt örömmel várom, hiszen én is kezdek kifogyni belőlük, és ha az ember kifogy a témákból, mégis jobb a képernyőt bámulni, mint a legyet a falon.