Gondolom már a könyökötökön jönnek ki a tanulási tippek, amik vagy beválnak hosszútávon, vagy nem. Korábban már írtam arról, hogy lusta vagyok az edzéshez, de a helyzet az, hogy a tanuláshoz is. E mellé társulnak még azon remek tulajdonságaim is, hogy imádok halogatni, és hogy akár egy légy is el tudja terelni a figyelmemet akár egy órára is, ha olyat kell csinálnom, amit nem akarok.

Tisztában vagyok vele, hogy rendelkezek jó pár sorstárssal, és az ő segítségükre szeretnék sietni ezekkel a tippekkel, mert ötöst igenis mindenki tud szerezni kevés tanulási idővel, csupán az a lényeg, hogy az a kis mennyiségű idő minőségi legyen.

1.: Tanuló hely

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra a legnagyobb erőfeszítés az, ha otthon kell tanulnom. Itt található a legtöbb tényező, ami elvonja a figyelmem a tanulásról, köztük a wifi, a hűtő, a macska, a fal, amire képes vagyok hosszú perceken át meredni.
Ha tehetném, a tanulásom érdekében minden nap elmennék egy kávézóba a könyveimmel, mert ott nem kezdhetek el kényszertevékenységeket csinálni, és ott nem nézem az órát, hogy "oké, lassan ennem kéne", csak fogom a kávémat, befészkelek egy kényelmes helyre a jegyzeteimmel, és sokkal kevesebb idő alatt tanulom meg az anyagot, mintha otthon próbálkoznék a tudás elsajátítására. Talán eljött az ideje annak, hogy könyvtártag legyek valahol.
Mindenesetre ha úgy érzitek, hogy már egyáltalán nem megy a tanulás otthon, akkor próbáljatok ki egy másik helyet, és akkor legközelebb már könnyebb lesz az otthoni tanulás is, hiszen tudni fogod, hogy milyen tényezőket kell kiiktatnod (amik mondjuk egy kávézóban nincsenek jelen).

2.: Egészséges nasi
Szerintem ismered azt az érzést, mikor végre leülsz tanulni, és rájössz, hogy ha nem is vagy éhes, de azért ropogtatnál valamit. Felállsz, kimész a konyhába, visszajössz egy almával, még mindig úgy érzed, hogy enned kell, szóval fél tizenkettőtől délig nézed az órát, hogy ebédelhess.
Azért, hogy elkerülhesd ezt a szituációt, érdemes egy kis ropogtatnivalót készítened magad mellé, lehetőleg valami olyasmit, amivel nem maszatolod össze az összes tankönyvedet. Utánanéztem, hogy mik azok a nassolnivalók, amik jót tesznek az agyadnak tanulás közben, és kiderült, hogy az áfonya, az étcsoki, és a diófélék nem csak az egészségednek tesznek jót, de az agyad is felpörgetik. A mentolos rágó pedig segít a koncentrálásban.
Készítsd oda ezeket magad mellé egy kis tálkába, így nem fogsz ki-be rohangálni a szobádból és ingázni a házban az ennivalóért.
Ha még jobban növelni akarod az energiád, javaslom a koffeint, nem feltétlenül kötelező kávé formájában, ugyanis a különböző teákban is megtalálható, és ez is növeli a koncentrációs képességed.

3.: Tervezz!
A 21. században már nem nehéz különböző alkalmazásokat találni arra, hogy számon tartsuk a teendőinket, bár én inkább a papír alapú tervezés híve vagyok, mert ha egyszer elkezdem nyomkodni a telefonomat, nincs megállás. Igen, tudom, elfajzott generáció.
Szóval, egy egyszerű lapra naptárat rajzolok vonalzóval, és színkódokkal jelölgetem a különböző napokat a szövegkiemelőim segítségével. Azon felül, hogy nagyon jó érzés kipipálni azt, amin túl vagy, így sokkal átláthatóbbak a teendőid, mintha csak írnál róluk egy listát.
Ezen felül nem csak az a fontos, hogy a teendőid rendben legyenek, de az is, hogy a körülötted lévő dolgok is. A könyveid ne legyenek szanaszét, mert biztos, hogy az kell majd, amiről fogalmad sincs, hova dobtad le éppen, ráadásul biztos, hogy tanulás közben fog rád jönni a rendezgetés.

4.: Kényelmes ruha
De lehetőleg ne a pizsamád, mert még véletlenül visszadőlsz az ágyba, ha otthon tanulsz. Farmerben viszont nem lehet rendesen tanulni, mert a nyamvadt gomb nyomja a hasad, a melltartó a lányoknak pedig egyenlő egy börtönnel (vagy kényszerzubbonnyal). Egy egyszerű otthoni ruha megfelel a feladatnak, plusz ha hosszú hajad van, érdemes összegumizni, hogy ne lógjon mindenfelé.

5.: Kapcsold ki!
Mindent. Mondj búcsút a közösségi médiának pár órára, mert hidd el, semmi egetrengetően fontos dologról nem fogsz lemaradni. Ha fontos hívást vársz, akkor nem kötelező kikapcsolni a telefont, elég a wifitől megszabadulni egy kis időre, vagy ha úgy érzed, hogy van elég önkontrollod, csak tarts távol magadtól mindent, lehetőleg lenémítva. Mert igen, ha rezgőn van a telefon, akkor bizony azonnal meg fogod nézni a beérkező üzeneteidet akkor is, ha általában ez nem szokásod.
Zenét se érdemes kapcsolni, mert bár személy szerint nálam is mindig mennie kell valaminek (idegesít a csend), az nem éppen segít koncentrálni, ha az ember a dalszövegre, vagy szimplán a dallamra koncentrál.

6.: Adj magadnak időt a pihenésre
Nem megoldás az, ha túlerőlteted az agyad büntetésképp, amiért napokig nem tanultál. Ráadásul ha sokáig tanulsz folyamatosan, egy idő után érzékelni fogod, hogy nem is megy olyan jól. Ilyenkor érdemes egy kis időre kikapcsolni, kimenni a friss levegőre, olvasgatni, írni másoknak, egyszerűen csak elszakadni a tankönyvektől és olyan dolgokat csinálni, amikhez nincs szükség sok gondolkodásra. Frissebb fejjel sokkal könnyebb lesz újrakezdeni a tanulást.
Még ehhez a ponthoz tartozik az is, hogy aludjátok ki magatokat rendesen, mert álmosan kicsi az esélye annak, hogy rendesen oda fogtok tudni figyelni a tanulásra.

Remélem hasznosnak találtátok ezeket az apró alaptippeket, ha nektek is van pár olyan, ami bevált, ne felejtsétek el leírni nekem, mert tényleg borzasztó vagyok. Tulajdonképpen most is blogbejegyzést írtam a tanulásról, ahelyett, hogy csináltam volna.

Sokan mondják, hogy a koromhoz képest érett vagyok, de ezek az emberek még nem láttak abban a pillanatomban, mikor macskát látok az utcán. A hangom oktávokkal felugrik, én pedig lelkesen, csillogó szemekkel, ciccegve kezdem el megközelíteni az állatot, aki általában nem kér a társaságomból.
Még szerencse, hogy itthon a tulajdonom részét képezi (viccelek, valójában én vagyok az ő tulajdona) a világ egyik legpuhább szőrű macsekja, aki bár kicsit antiszociális, engem elvisel az intim szférájában. Mióta elkezdtem komolyabban blogolni, és ezáltal hobbi szinten érdeklődni a szépségápolás iránt, azóta Turmix is előszeretettel próbálja kivenni a részét a termékek teszteléséből. Mivel kíváncsi vagyok, hogy vajon a többi macskás blogger is hasonló dolgokat tapasztal-e, ezért úgy döntöttem, ideje megszületnie ennek a bejegyzésnek.

Na, ez lesz az a pillanat, mikor a macskát száműzöd a szobából, összeszeded a széttört sminkeket a széttört lelkeddel együtt, és amíg elmorzsolsz pár könnycseppet, vagy letörlöd az idegesség miatt megjelenő cseppeket, addig azon gondolkodsz, hogyan engeszteld ki a kis szörnyeteget amiért rákiáltottál. Mert Te is jól tudod, hogy a termékek már sosem lesznek régiek, ahogy a szőnyeged sem, de a macska lesz az, akit este magaddal hurcolsz majd mindenhova ha félsz a sötétben, ő pedig tolerálni fogja...

Beismerem, hogy néhány karakter az én szívembe is belepte magát, és ma őket szeretném bemutatni nektek, külön kitérve arra, hogy miért is lettek fontosak az én kis világomban.

1. Blair Waldorf (Gossip Girl)
"A legjobb barátnője Blair Waldorf, aki minden dolog megtestesítője annak, amit utálok az Upper East Side-on, belesűrítve egy 42 kilós, őzikeszemű, gúny-hajigáló, felcímkéző csomagjába a női gonoszságnak." mondja róla Dan Humphrey, a sorozat egyik főszereplője.
A leírás ellenére miért van az, hogy Blair annyi nézőt inspirált? Órákat tudnék zengeni az egyetlen és utánozhatatlan Queen B-ről (bocsánat Beyonce, téged még ő is letaszít a trónról).
Egy elkényeztetett amerikai lányként ismerjük meg, az iskola méhkirálynőjeként, aki úgy uralja a tanulókat, mintha egy valódi hierarchia lenne kialakítva a gimnázium falai között. Az idő múlásával viszont kiderül, hogy hiába is próbálja tökéletesnek és sebezhetetlennek mutatni magát, rajta is könnyen találni fogást.
Elhanyagoltság érzete, önbizalomhiány a legnagyobb ego mögött, túlzott tökéletességre való törekvés étkezési zavar képében. Ezek a gondok viszont nem akadályozzák meg abban, hogy egy érett, céljait elérő nővé váljon a sorozat végére. Nem nő fel teljesen, viszont megmutatja, hogy a gondjainkkal egyedül is szembe tudunk nézni, és bár mindig fenn áll a lehetősége annak, hogy egy új problémába ütközünk, ha hűek maradunk önmagunkhoz, túljutunk rajta.

2. Hanna Marin (Pretty Little Liars)
A szőke lány, aki hétvégéit a plázákban tölti és dívaként vonul a folyosón nem feltétlenül fog kiakadni, ha letörik a körme. Nem feltétlenül fog elfutni a veszély elől, mint egy ijedt kisnyúl, hanem szembe fog nézni vele, történjen bármi is.
Hanna életét egy névtelen zaklató sodorja veszélybe akár napi 24 órában is, ettől függetlenül mégis megpróbálja kezébe venni az irányítást, hogy ne csak a barátai, de a családja is biztonságban maradjon. Csakúgy, mint Blair, ő is sebezhető a tökéletesség álarca mögött, de ez nem tudja tönkretenni, ezért is lesz az egyik legerősebb női karakter a sorozat előrehaladtával.
Egyszerre küzd a belső démonaival, amikkel a legtöbb tinédzserlánynak szembe kell néznie, és ezzel párhuzamosan megy szembe azzal az emberrel, aki által fenyegetve kéne, hogy érezze magát.
A múltja miatt, mikor még "Duci Hanna" néven emlegették, megtanulta, hogy ne ítélkezzen más emberek fölött azonnal, és azt hiszem, ez az, ami még nagyobb löketet ad a jellemének, amiért azzá válik, aki.

3. Aria Montgomery (Pretty Little Liars)
A másik csinos kis hazug, akitől megtanultam, hogy néha abba kell hagynunk önmagunk keresését, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában. Ebben a karakterben szinte azonnal magamra ismertem (rózsaszín haj, vegetáriánus, irodalomkedvelő, író, vegetáriánus), és így azonosulni is tudtam vele.
Neki köszönhetően érezhettem azt, hogy belecsöppentem én is Rosewood lakosainak életébe, hogy legjobb barátnője lettem négy lánynak, és hogy én is részese lehetek -A felkutatásának.
Megmutatta, hogy az apró, őzike szemű bölcsész lányok épp olyan erősek tudnak lenni, mint bárki más, és nem csak egy kávézóban képesek kuporogni.
Hála neki, végre egyre inkább önmagam vagyok, és nem aggódok többet azért, ha olyan információt kell közölnöm magamról, ami mások számára megdöbbentő lehet. Megtanultam azt, hogy egészséges keretek között ne érdekeljen mások véleménye, mert nem az ő dolguk meghatározni az életemet.

4. Jenna Hamilton (Awkward)
Valóban meg kell tanulni elsajátítani a "nem érdekel" művészetet, pláne abban az esetben, ha az ember valami hihetetlenül kimagyarázhatatlan szituációba kerül. El kell fogadnunk, hogy néha akkor sem változtathatunk mások véleményén, ha csontot törünk.
Jenna a tinédzseréletébe enged be minket a titkos blogján keresztül, ahol nem csak mi, de ő is tanul a saját hibáiból. Választások sora áll előtte, és bár néha rossz döntést hoz és a padlóra kerül, pár nap után ott folytatja, ahol elbukott. Nem kell tökéletesnek lennünk, mert senki sem az. Nem kell tévedhetetlennek lennünk, mert senki sem az. Meg kell tanulnunk hallgatni az ösztöneinkre, még akkor is, ha rossz útra sodornak, mert lehet, hogy pont az ott történő kalandozásból fogunk tanulni, és olyan következtetéseket levonni, amik a későbbiekben segítséget nyújthatnak majd.

5. Rae Earl (My Mad Fat Diary)
A kilencvenes évek Angliájába kalauzol el minket főszereplőnk, aminek köszönhetően a sorozatnak sikerült kitöltenie azt az űrt, amit korábban a Skins című sorozat hagyott.
Rachel Earl-t a pszichiátriáról engedik ki, miután kárt tett magában. Figyelemmel kísérhetjük, ahogy próbál beilleszkedni az új baráti társaságába, ahogy azon őrlődik, vajon mikor tud majd beszélni a történtekről. Folyamatosan konfliktushelyzetbe kerül az édesanyjával, akiben önmagát látja, a legjobb barátnőjével, akiről azt gondolja, hogy mindig jobb nála, és önmagával is, hiszen túlsúllyal küzd, és azt hiszi, hogy így sose fog boldog párkapcsolatra találni.
Ennek a sorozatnak külön hangulata van, Rae nagyszerű humorral rendelkezik, a történet magával ragadó, és mindegyik szereplő szerethetővé válik. A komolytalan látszat ellenére viszont fontos témákat érintenek, a családon belüli konfliktusoktól kiindulva szinte mindennel találkozhatunk, bár a fő történetszál Rae mentális felépüléséről szól.

Ez az öt sorozatkarakter volt az, akiket mindenképpen be szerettem volna mutatni nektek egy rövid kis összefoglaló alapján. Volt, akiről még ódákat tudtam volna zengeni (Blair), és volt olyan is, akiről nehezen tudtam írni, de ez nem azt jelenti, hogy csak szerettem volna egy plusz karaktert. Egyszerűen csak vannak olyan emberek, akiket közel érzünk magunkhoz, mégsem igazán tudunk róluk mit írni, úgy érezzük, hogy az embernek meg kell ismerniük őket, és akkor megértik, miért is szeretjük őket annyira. Ezért is remélem, hogy pár sorozatnak majd utánanéztek a későbbiekben.
Számotokra van olyan karakter, aki közel áll hozzátok?

Egy ideje nem igazán írtam bejegyzést, amit nem foghatok teljes mértékben az érettségire, hiszen ha nagyon megerőltettem volna magam, találtam volna időt a blogra.

A helyzet viszont az, hogy nem akartam magamra kényszeríteni az írást, mert már volt rá példa, és az mindig a blog bezárásával végződött. Remélem így már értitek, hogy miért jegeltem egy időre ezt az oldalt, és köszönöm minden feliratkozómnak, hogy kitartottak.

Hihetetlen gyorsasággal repültek el mellettem az elmúlt hetek, az egyik pillanatban órán ültem, a következőben szerenádoztam, majd hirtelen ballagtam, aztán már írtam is az érettségit. Még mindig fáradt vagyok, és legszívesebben csak sorozatoznék, olvasnék, és feküdnék, de rájöttem, hogy itt az idő erőt venni magamon és valami hasznosat is csinálni (hogy utána lelkiismeretfurdalás nélkül lehessek újra haszontalan).

Az egyik youtuber videóira annyira ráfüggtem, hogy úgy gondoltam, talán én is megpróbálkozhatnék ezzel a kategóriával írásos formában, és mivel nincs olyan téma, ami aktuálisabb lenne az érettséginél, ezt választottam.

Minden év májusában megjelennek a vicceskedő mémek a neten, amik az érettségizők szenvedéséről szólnak. Ugyanebben az időszakban izzítják ujjaikat a "kedves" egyetemisták és felnőttek, és olyan hozzászólásokkal rohamozzák meg az érettségizőket, mint például "Élnének túl egy vizsgaidőszakot", vagy "Próbálnák eltartani a családjukat", és egyéb roppant pozitív megszólalások. Összességében az alapja minden ilyen hozzászólásnak egy állítás, miszerint az érettségi könnyű.
Nos, had meséljek el Nektek egy történetet arról, milyen volt megélni a 2016-os, májusi írásbeli érettségi időszakát.

Hétfőn háromnegyed öt előtt pár perccel keltem. Nem, nem írtam el, és nem túlzok. 4:40 körül lehetett, mikor kénytelen voltam kikelni az ágyamból, hatkor már a metrón kellett ülnöm. Kitaláljátok mi történt? Úgy hívják, emelt szintes beosztás. Az emelt szintű érettségi tisztaságának biztosítása miatt a tanulók nem vizsgázhatnak a saját iskolájukban, másikba osztják be őket. Ezzel nem is lenne probléma, csak a magyar emelt szintesek beosztásába becsúszott egy hiba, ami miatt Budapest teljesen másik felére kellett mennünk (az út körülbelül egy és egy negyed óra).
Ezzel csak figyelmeztetni szeretném azokat, akik emelt szintre mennek, hogy készüljenek fel akár a hajnali kelésre. Készüljenek fel arra, hogy az emelt szint olyan, mint a lottó, szerencse is kell ahhoz, hogy menjen, nem csak tudás. Valóban könnyű az érettségi akkor, ha középszinten a kettesre hajtasz, viszont ha emelt szinten mész valamiből, vagy mondjuk középszinten jó jegyet szeretnél, készülj fel arra, hogy elfelejted majd párszor a magánélet jelentését.
És én őszintén beismerem, hogy nem tanultam annyit, mint a többi faktos, nem töltöttem ki annyi feladatlapot, mint ők, csak elolvastam a kötelezőket, és szerencsém volt, mert a műveltségi feladatsor pont az egyik könyv köré épített. Persze én is tanultam, kerestem feladatokat (a 2009-es feladatsor láttán elsírtam magam, itt megnézhetitek ezt a csodát), de nem jártam előkészítőre, és nem tanultam meg mindent a könyvekből, csak átolvastam őket. Egyébként a fenti képen csak az irodalom tankönyveim vannak (és a furcsán összefogott hajam).
Egy fontos dolgot viszont megtanultam a négy óra alatt, amíg az emelt szintet írtam; mindig legyen nálam valami ennivaló. Mivel hajnalban keltem nem igazán voltam éhes, szóval ettem egy banánt meg ittam egy kávét, és úgy voltam vele, hogy majd veszek valamit út közben. A gond az, hogy annyira izgultam az emelt szint miatt, hogy elfelejtettem, és nem jutott eszembe, amíg a harmadik óra után nem éreztem azt, hogy az agyam nem bírja tovább. Már nem is emlékszem arra, hogy mit írtam a harmadik fogalmazásomba, mert azt hittem, hogy kiszédülök a padból. Ezt persze nem mertem elmondani senkinek utólag, pláne, hogy az osztályfőnököm fel is hívta a figyelmünk erre. Szóval tanuljatok a hülyeségemből, és egyetek rendesen, különben lehet, hogy ti is a homlokotokat tapogatva fogtok majd rádöbbenni az érettségi írása közben, hogy nem ettetek szinte semmit.
Azt gondoltam, hogy az emelt szint letudása után már semmi gond nem érhet, matekból négyest tippeltem magamnak, most ott tartok, hogy örülök, ha meglesz a hármas (éljenek az elrontott 17 pontos feladatok). A törire szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy tanuljon, mert én egy nappal előtte álltam volna neki az átismétlésnek, de a zanza.tv szervere leállt, szóval csak este hét környékén próbáltam beletuszkolni az agyamba azt, amit négy év alatt nem sikerült. Az egyetlen tárgy, amiből ötösre számítok, az angol, mert az valóban könnyűnek számít, ha az ember viszonylag jónak tartja magát belőle.
Szóval akkor most könnyű az érettségi, vagy nem?
Ha ötöst akarsz belőle, szerintem marhára nem az. Igen, a kettes tényleg valóban könnyen összehozható, és valóban nem fogják tőled megkérdezni állásinterjún, hogy hanyasra érettségiztél, csak azt, hogy megvan-e. Viszont ha szeretnél továbbtanulni, oda kell tenned magad, és mint írtam, így se lehetsz százszázalékos a sikeredben.
Az egyetlen amit tehetsz az, hogy bízol önmagadban, és az energiában, amit hónapok és évek alatt belefektettél a tanulásba, mert kicsi az esélye annak, hogy az érettségi hetében derül ki, hogy zseni vagy.
Személy szerint nekem még hátravan a rajz érettségim, amire őszintén bevallom, tényleg nem tanultam semmit, de ígérem, hogy mától kezdve a blog ettől függetlenül újra rendesen üzemel.

A bejegyzés címe mögé nem kell semmit se látni, nem abból a célból választottam ezt, hogy megsértsek bárkit is. Sőt, őszintén bevallom nektek, hogyha a lustaságért díjakat osztogatnának, én is esélyes lennék pár trófeára.
A helyzet az, hogy nem szeretek sportolni, és bár minden nap eltervezem, hogy hazafelé majd lépcsőn ballagok fel a tizedikig, a nap végén csak nevetek magamon, miközben megnyomom a lift hívógombját. Tulajdonképpen úgy érzem, hogy a legtöbb mozgásformát azért találták fel, hogy kínozzanak vele, és nevethessenek rajtam, bár már beletörődtem abba a ténybe, hogy sose leszek én a "sportos lány" a baráti társaságban.
Ettől függetlenül be kell ismernem, hogy az egészséges életmódhoz mindenkinek szüksége van a mozgásra, és nem csak azért, hogy formában maradjunk, hanem a közérzetünkre is jócskán kihat az edzés, vagy éppen az edzés hiánya.

01.: Pilates

Minden napodból egy óra. Ennyit vesz igénybe az egész, felfelé kerekítve, ugyanis vannak olyan napok, amik körülbelül negyven percedbe telnek. Huszonnégy órából egyet pedig simán feláldozhatsz a mozgás oltárán. Korábban már említettem a blogilates naptárat (klikk ide), amit napról napra követek azért, hogy formában tartsam magam.

Cassey Ho ingyenes mozgástervet biztosít minden hónapra, csak annyi a dolgod, hogy feliratkozol a hírlevelére, és e-mailben hozzá is jutsz a havonta megjelenő naptárjához, amiben összefoglalja, hogy melyik nap mely videóit kell kipipálnod a listádon. Nem igazán van szükséged semmi felszerelésre hozzá, csupán egy jógamatracra (az enyémet szétkaparta a drága macskám, szóval nyugodt szívvel javaslom az összehajtogatott törölközőt is), aztán neki is láthatsz.

Abban az esetben, ha nehéznek találod a havi naptárat, az oldalon kezdőknek valót is találhatsz addig, amíg nem érzed biztosnak azt, hogy teljesíteni tudod a haladót.

02.: Just Dance

Nem, nem a Lady Gaga számra gondolok, hanem a játékra, amiben a képernyőn lévő alakot utánozva kell táncolni és pontot szerezni.
Mielőtt arra gondolnál, hogy meg kell venned a játékot, megnyugtatlak, hogy nekem sincs meg. A YouTube-on megtalálható szinte az összes számhoz készült videó, tehát gond (és fizetés) nélkül neki is állhatsz a cardiozásnak.

Ha neked is a cardio az egyik ősellenséged, mint nekem (nem elég, hogy elfáradsz, még levegőt se kapsz rendesen), akkor a tánc megoldást jelenthet a problémádra. A videóban követni az emberek mozdulatait szórakoztató, ráadásul zene mellett sokkal gyorsabban telik az idő, így mire észbe kapsz, már izzadt vagy és le is tudtad a napi mozgást.

A Youtube keresőjébe elég beírnod egy ismert szám címe mellé a "just dance"-t, és nagy valószínűséggel ki fogja adni azt, amit kerestél, hiszen minden évben új játékot dobnak a piacra az év aktuális slágereivel.

03.: Szobabicikli, futás

Tudom, hogy nem található meg mindenkinek az otthonában egy szobabicikli, de ha mégis, akkor told a képernyő elé, és kezdd el tekerni, miközben sorozatot nézel. Ha belegondolsz, hogy milyen elmélyültséggel vagy képes végignézni egy negyven perces Trónok harca részt, akkor rá fogsz jönni, hogy mi a trükk ebben az egészben. A kedvenc sorozatodra fogsz figyelni, és a sorozatban lévő történésekre, nem pedig arra, hogy épp izzadsz tekerés közben, és a rész végére döbbensz rá, hogy már negyven perce ülsz a biciklin.

A futás az a sport, amit szinte mindenki megutál az iskolai éveknek köszönhetően, mert általában egy adott területen kell körbe-körbe futni, ami szörnyen unalmassá tud válni, arról nem is beszélve, hogy mindez időre megy. Ráadásul ha utolsó vagy az osztályban, akkor ott van benned az a vacak érzés, aminek egyáltalán nem kéne jelen lennie, mert így csak elmegy a kedved ettől a mozgásformától. Az emberek nem hiába jók hosszútáv futásban, tulajdonképpen erre lettünk "tervezve". Nem baj, ha elsőre nem futsz le egy félmaratont (ha megnyugtat, nekem századjára se menne), a lényeg, hogy végre kimehetsz a szabadba, és a saját tempódban kocoghatsz időlimit nélkül, változó tájjal, és akkor állsz meg, mikor szeretnél. Nem kell versenyezned senkivel, csakis önmagaddal, és ez teszi olyan széppé a futást. Az, hogy magaddal viheted a kedvenc zenéidet, csak pluszt ad a dolognak.

Remélem, sikerült olyan sportokat felsorakoztatnom, amik kevésbé fognak sportnak tűnni a szemetekben, és inkább szórakozásként fogtok tekinteni rájuk.

Ha hajápolásról van szó, képes vagyok elmenni a végletekig annak érdekében, hogy a szőkített hajam ne nézzen ki úgy a fejemen, mint egy szél által összehordott fészek. Mivel a Lush fürdős termékeivel már egy jó ideje jóban voltam, arra gondoltam, hogy talán itt az ideje a hajápoló szereik felé is tennem pár lépést, hiszen a csak természetes összetevők kárt biztos nem fognak tenni benne (persze elég ironikus, hogy természetes összetevőjű dolgokat keresek a természetellenes színű hajamra...).
Mivel szeretek neten keresztül tájékozódni, ezért először ott választottam ki magamnak, hogy melyik pakolást szeretném kipróbálni, és bár először a Marilynre esett a választásom, végül ennél kötöttem ki (a Marilyn csak online kapható, a kiszállítási díj meg nekem nem ér meg csak egy terméket).

Tehát, jó vásárlóhoz híven előtte utánaolvastam a véleményeknek, elolvastam a leírását, és mivel mind a Lush, mind a vásárlók megnyertek maguknak, szóval a H'Suan Wen Hua (ilyenkor örülök neki, hogy nem youtubeozok, ki nem tudnám mondani) mellett döntöttem. Tényleg szeretném mindenkinek javasolni, hogy mielőtt bementek egy Lush boltba, nézzetek utána annak, hogy mi érdekel. Az eladók rendkívül aranyosak, de képesek elbizonytalanítani pár perc alatt, hiába csak segíteni akarnak. Én is ott álltam a hajápolási termékek előtt, mikor megjelent mellettem egy mosolygós eladólány (itt már éreztem a vesztem), és miután megmondtam neki, hogy milyen hajra keresek gyógymódot, teljesen mást ajánlott, mint amit kinéztem magamnak.
Mindenesetre maradtam az eredeti tervnél, de azért kíváncsiságból beleszagoltam a teszt-tégelybe, hátha megérzem azt a tipikus Lush illatot, amit imádok. Nos, a hatás elmaradt, helyette valami iszonyatos hányinger lett úrrá rajtam. Miközben megnéztem a tégelyt, hogy jó terméket illat tesztelek-e éppen (az angol weboldalon dicsérték az illatát), addig azon gondolkoztam, hogyan fogom ezt felkenni a fejemre öklendezés nélkül.
Tényleg elgondolkodtam azon, hogy otthagyom az illata miatt, és tényleg többször is megnéztem a lejárati dátumát, mire megvettem. Úgy voltam vele, hogyha már annyi jó dolgot írtak róla, akkor majd maximum befogom az orrom, és reménykedek benne, hogy a kókuszos balzsamom majd elnyomja az illatát.

Tapasztalatok
Könnyen eloszlatható a hajon, és bár azt írják, hogy a hosszú hajúaknak az egészet fel kéne használni, szerintem kicsit túlzásba estek, bár van különbség hosszú és hosszú haj között. Nekem négy (vagy talán öt) alkalomra volt elég a 225 gramm, úgy, hogy végigkentem vele a mellig érő hajamat. Személy szerint hűtőben tartottam a biztonság (és a friss összetevők) kedvéért, és miután a nagymamám is közölte velem, hogy borzasztó illata van, meggyőződhettem arról, hogy nem az én szaglószervemmel van a probléma, csak az emberi ízlés igen sokszínű. Azért ha a boltban jártok, a kedvemért szagoljatok bele, kíváncsi vagyok, hogy Ti mihez tudnátok hasonlítani, mert én egyszerűen semmihez sem foghatónak érzem, valaki pedig az almás pitéhez hasonlítja.

Persze a hangsúly nem az illaton van (amit az öt alkalom alatt sikerült megszoknom), hanem a hajon való hatáson. Őszintén megmondom, szerettem volna végre egy olyan Lush tesztet írni, ahol nem magasztalom a terméket, de nem megy. Nem az elvakult Lush függőségem mondatja velem azt, hogy amint lemostam a pakolást, már vizesen éreztem a változást. Nem azt a fajta selymes érzést hagyta maga után vizesen, mint az eddigi hajápolóim, így először egy kicsit furcsának éreztem, de amint megszáradt a hajam, fényesebb volt, erősebb, és dúsabb hatású is, aminek külön örültem. A használata közben voltam fodrásznál, ahol a hajam tovább lett szőkítve, de azóta se találok törött hajvégeket, szóval azt mondom, megéri befektetni rá.
Az ára sajnos nem olyan barátságos, mint amilyennek szeretném (3790), így nem is lesz az örökös tagja a hajápolókból álló családomnak, viszont amennyiben úgy érzem majd, hogy szüksége lesz a hajamnak egy igazán tápláló pakolásra, ehhez fogok fordulni. Részletesebb leírásért és az összetevőkért ide kattintsatok.

Nektek van olyan örökös kedvencetek hajápolás terén, amit mindig újravesztek? :)

Emlékszem, hogy tavaly mekkora port kavart az, mikor egy 18 éves instagram üdvöske, névszerint Essena O'neill úgy döntött, hogy kilép a köztudatból, mert a közösségi oldalak tönkretették az életét. Az a helyzet, hogy az említett lányt az összes létező oldalon követtem, és mindenhol azt láttam, hogy milyen csodálatos mindennapjai vannak, hogy mennyire boldog, és hogy milyen sok barátja van. Kérdem én, ha a közösségi médiának köszönhette ezt az életet, akkor az hogyan tehette tönkre egyszerre?
Önmagunkat kínozzuk, és a közösségi oldalakat hibáztatjuk azért, mert másokkal el akarjuk hitetni, hogy tökéletesek vagyunk. Persze mikor mi magunk is elkezdünk ebben hinni, akkor esünk a legnagyobbat.

Egy dolgot tehetsz, hogy ne szippantson téged be ez a világ; Ne hidd el!
Ne hidd el azt, hogy a képen szereplő lány tökéletes zilált hatású copfja egy percébe került. Ne hidd el, hogy a fitness guru csak és kizárólag gyümölcsön és salátán él. Ne gondold azt, hogy egy párkapcsolat tökéletes, csak mert egy kép azt mutatja. Nincs senkinek sem hibátlan arcbőre, nem sikerül senkinek sem gyakorlás nélkül a tökéletes tusvonal, nincs olyan ember akinek tökéletes a teste a nap minden percében. A bloggerek nem tejeskávé és croissant mellett írják meg az összes posztjukat, a divatszakértők pedig nem csak találomra húznak ki valamit a szekrényükből.
A közösségi média a cenzúráról szól, mégpedig pont mi vagyunk azok, akik cenzúrázzuk a saját életünket. A legjobb oldalunkat akarjuk mutatni másoknak, és ezzel nincs is semmi baj, ameddig nem gondoljuk azt, hogy a közösségi médián keresztül tükröződő életünk megegyezik a valósággal. Ameddig nem felejtjük el azt, hogy mások is ugyanúgy cenzúrázzák az életüket.

Egyszer talán majd nekem is lesz bátorságom...
Bátorságom ahhoz, hogy nekikezdjek egy instagram oldalnak a nélkül, hogy aggódnék a követőim alacsony létszáma miatt. A félelem nélkül, hogy az én cenzúrázott életem nem lesz elég jó. Beismerem, én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem a különbséget a valóság és a ferdített valóság között, így nem akarom, hogy a kedvem jelentéktelen lájkoktól függjön.
Egy nap talán lesz a blognak is facebook oldala, ha nem fogok a miatt aggódni, hogy az ismerőseim megtalálják. Egy nap talán büszke leszek az írásaimra, és nem rejtegetni fogom őket "Úristen, mit gondolnának erről az osztálytársaim?" alapelven.

Addig a napig viszont büszkén maradok a hatalmas bloggervilágban, ahol nem számít a kor, a nem, a külső, csak és kizárólag az, hogy mindenki egy hobbijának hódolhat; az írásnak.