Egy ideje nem igazán írtam bejegyzést, amit nem foghatok teljes mértékben az érettségire, hiszen ha nagyon megerőltettem volna magam, találtam volna időt a blogra.

A helyzet viszont az, hogy nem akartam magamra kényszeríteni az írást, mert már volt rá példa, és az mindig a blog bezárásával végződött. Remélem így már értitek, hogy miért jegeltem egy időre ezt az oldalt, és köszönöm minden feliratkozómnak, hogy kitartottak.

Hihetetlen gyorsasággal repültek el mellettem az elmúlt hetek, az egyik pillanatban órán ültem, a következőben szerenádoztam, majd hirtelen ballagtam, aztán már írtam is az érettségit. Még mindig fáradt vagyok, és legszívesebben csak sorozatoznék, olvasnék, és feküdnék, de rájöttem, hogy itt az idő erőt venni magamon és valami hasznosat is csinálni (hogy utána lelkiismeretfurdalás nélkül lehessek újra haszontalan).

Az egyik youtuber videóira annyira ráfüggtem, hogy úgy gondoltam, talán én is megpróbálkozhatnék ezzel a kategóriával írásos formában, és mivel nincs olyan téma, ami aktuálisabb lenne az érettséginél, ezt választottam.

Minden év májusában megjelennek a vicceskedő mémek a neten, amik az érettségizők szenvedéséről szólnak. Ugyanebben az időszakban izzítják ujjaikat a "kedves" egyetemisták és felnőttek, és olyan hozzászólásokkal rohamozzák meg az érettségizőket, mint például "Élnének túl egy vizsgaidőszakot", vagy "Próbálnák eltartani a családjukat", és egyéb roppant pozitív megszólalások. Összességében az alapja minden ilyen hozzászólásnak egy állítás, miszerint az érettségi könnyű.
Nos, had meséljek el Nektek egy történetet arról, milyen volt megélni a 2016-os, májusi írásbeli érettségi időszakát.

Hétfőn háromnegyed öt előtt pár perccel keltem. Nem, nem írtam el, és nem túlzok. 4:40 körül lehetett, mikor kénytelen voltam kikelni az ágyamból, hatkor már a metrón kellett ülnöm. Kitaláljátok mi történt? Úgy hívják, emelt szintes beosztás. Az emelt szintű érettségi tisztaságának biztosítása miatt a tanulók nem vizsgázhatnak a saját iskolájukban, másikba osztják be őket. Ezzel nem is lenne probléma, csak a magyar emelt szintesek beosztásába becsúszott egy hiba, ami miatt Budapest teljesen másik felére kellett mennünk (az út körülbelül egy és egy negyed óra).
Ezzel csak figyelmeztetni szeretném azokat, akik emelt szintre mennek, hogy készüljenek fel akár a hajnali kelésre. Készüljenek fel arra, hogy az emelt szint olyan, mint a lottó, szerencse is kell ahhoz, hogy menjen, nem csak tudás. Valóban könnyű az érettségi akkor, ha középszinten a kettesre hajtasz, viszont ha emelt szinten mész valamiből, vagy mondjuk középszinten jó jegyet szeretnél, készülj fel arra, hogy elfelejted majd párszor a magánélet jelentését.
És én őszintén beismerem, hogy nem tanultam annyit, mint a többi faktos, nem töltöttem ki annyi feladatlapot, mint ők, csak elolvastam a kötelezőket, és szerencsém volt, mert a műveltségi feladatsor pont az egyik könyv köré épített. Persze én is tanultam, kerestem feladatokat (a 2009-es feladatsor láttán elsírtam magam, itt megnézhetitek ezt a csodát), de nem jártam előkészítőre, és nem tanultam meg mindent a könyvekből, csak átolvastam őket. Egyébként a fenti képen csak az irodalom tankönyveim vannak (és a furcsán összefogott hajam).
Egy fontos dolgot viszont megtanultam a négy óra alatt, amíg az emelt szintet írtam; mindig legyen nálam valami ennivaló. Mivel hajnalban keltem nem igazán voltam éhes, szóval ettem egy banánt meg ittam egy kávét, és úgy voltam vele, hogy majd veszek valamit út közben. A gond az, hogy annyira izgultam az emelt szint miatt, hogy elfelejtettem, és nem jutott eszembe, amíg a harmadik óra után nem éreztem azt, hogy az agyam nem bírja tovább. Már nem is emlékszem arra, hogy mit írtam a harmadik fogalmazásomba, mert azt hittem, hogy kiszédülök a padból. Ezt persze nem mertem elmondani senkinek utólag, pláne, hogy az osztályfőnököm fel is hívta a figyelmünk erre. Szóval tanuljatok a hülyeségemből, és egyetek rendesen, különben lehet, hogy ti is a homlokotokat tapogatva fogtok majd rádöbbenni az érettségi írása közben, hogy nem ettetek szinte semmit.
Azt gondoltam, hogy az emelt szint letudása után már semmi gond nem érhet, matekból négyest tippeltem magamnak, most ott tartok, hogy örülök, ha meglesz a hármas (éljenek az elrontott 17 pontos feladatok). A törire szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy tanuljon, mert én egy nappal előtte álltam volna neki az átismétlésnek, de a zanza.tv szervere leállt, szóval csak este hét környékén próbáltam beletuszkolni az agyamba azt, amit négy év alatt nem sikerült. Az egyetlen tárgy, amiből ötösre számítok, az angol, mert az valóban könnyűnek számít, ha az ember viszonylag jónak tartja magát belőle.
Szóval akkor most könnyű az érettségi, vagy nem?
Ha ötöst akarsz belőle, szerintem marhára nem az. Igen, a kettes tényleg valóban könnyen összehozható, és valóban nem fogják tőled megkérdezni állásinterjún, hogy hanyasra érettségiztél, csak azt, hogy megvan-e. Viszont ha szeretnél továbbtanulni, oda kell tenned magad, és mint írtam, így se lehetsz százszázalékos a sikeredben.
Az egyetlen amit tehetsz az, hogy bízol önmagadban, és az energiában, amit hónapok és évek alatt belefektettél a tanulásba, mert kicsi az esélye annak, hogy az érettségi hetében derül ki, hogy zseni vagy.
Személy szerint nekem még hátravan a rajz érettségim, amire őszintén bevallom, tényleg nem tanultam semmit, de ígérem, hogy mától kezdve a blog ettől függetlenül újra rendesen üzemel.