Miután a Fogyinapló első részében nagy vonalakban írtam arról, hogy mi is történt, hogy fogytam le, úgy gondoltam, ideje kicsit mélyebbre ereszkedni a témában. Manapság rengeteg olyan történetes blog születik, amiben a főszereplő lánynak étkezési zavara, vagy valamilyen mentális betegsége van. És tudjátok mit? Felbosszant. Mert úgy írnak róla, mintha ez teljesen természetes lenne, mintha az élettel alapjáraton együtt járna az, hogy valaki nem mer enni, vagy a mosdóba jár az étkezései után. Ez minden, csak nem természetes. És a legviccesebb az, hogy ezek általában szerelmes sztorik, jön a szépfiú, és megment a gonosz anorexia és bulimia karmai közül. Mondjak valamit? Nem jön senki, neked kell összeszedni magad. És hogy saját tapasztalatról beszéljek; egy párkapcsolat csak ronthat az étkezési zavaron.

Mikor a Spring Breakers című film a mozikba került, fogalmam sem volt arról, hogy mi is olyan nagy dolog a tavaszi szünetben. Aztán megnéztem a film első húsz percét, és azután sem volt semmi fogalmam arról, hogy Amerikában miért örvend ekkora népszerűségnek ez az egész. Viszont most, hogy itt a március, és kedvenc külföldi videósaim elkezdtek ebben a témában videókat gyűjteni, alig várva a nyaralásukat (tavaszolást akartam írni, de hát hogy néz az ki), úgy döntöttem, hogy beleásom magamat a témába. Miért lett ilyen híres a tavaszi szünet külföldön, és mégis mit tudnánk mi kezdeni magunkkal 10 fokos átlaghőmérséklet mellett?
A tavaszi szünet-láz főként amerikai jelenség, természetesen a tanulók között örvend nagy hírnévnek ez az egész. Az Egyesült Államokban kezdődött, mára már viszont meghódította a nyugati országokat is. Átlagosan mindössze egy hét szünetről van szó, és többféle névvel illetik. Általános iskolában például kifejezetten "Húsvéti szünet" néven emlegették Magyarországon, csak aztán megjelent a fent is említett film, onnantól kezdve pedig itt is egyre nagyobb kultusza van, viszont (még) korán sem akkora, mint Amerikában.

Miért, mit csinálnak Amerikában?
Valaki számára ott is csupán egy egyszerű szünet, amit pihenéssel és relaxálással tölthet. Van, aki a tanulást próbálja behozni, és olyanok is vannak a tengerentúlon, akiknek szintén fogalmuk sincs róla, hogy mi ez a nagy felhajtás az egész körül.
Viszont az "igazi" spring breakerek felkapják a bikinijüket és megcélozzák a tengerpartot, bulikat csapnak, vásárolnak, fesztiváloznak (a híres Coachella-t például áprilisban rendezik meg). Egyszóval, egy hét nyarat varázsolnak maguknak a tavasz közepébe, és őszintén megmondom, hogy némi féltékenység bujkál bennem, amiért azt látom, hogy ők fürdőruhában szlalomoznak, én pedig megfagyok a télikabátomban.

De akkor Mi mit csináljunk?
Először is, ne essünk kétségbe. A tavaszi szünet március végén van, mi pedig még jócskán az elején vagyunk, tehát nem kell nagyítóval, felháborodottan keresni a napsugarakat. Ezen felül vannak olyan szórakozásformák, amikhez nem szükséges 35 fokos meleg.

01.: Nagytakarítás
Szokásod elszörnyedve bámulni a szobádra, és elhatározni, hogy kidobod a felesleges dolgokat, és végre összerámolsz, ha lesz egy kis időd? Na, a helyzet az, hogy pont lesz időd megszabadulni a tél alatt begyűjtött dolgoktól, amiknek a létezéséről nem is tudsz. Rendet rakhatsz a tankönyveid között, a neszeszeredben, de még a számítógépeden is rendszerezheted a képeidet és a zenéidet. És ha már ott jársz, ideje beújítani egy igazi tavaszias háttérképet is. Miután rend lesz körülötted, a fejedben is rendet rakhatsz, és máris újult erővel kezdheted a tavaszt.

02.: Próbálj ki új dolgokat
Ismered a "Never Have I Ever"-t? Itt az ideje listázni. Felírhatod egy papírra az "Én még sohasem.." kezdetű mondataidat, és ezzel együtt szép sorban kihúzni őket a tavaszi szünet alkalmával. Bár ehhez a verzióhoz nem társul alkohol, garantáltan szórakoztató lesz, és nem is kell olyan nagy dolgokat kitalálni, hogy jól érezd magad. Biztos van olyan dolog, amit mindig ki akartál próbálni. Olyan hely, amit meg akartál látogatni. Olyan könyv, amit el akartál olvasni. Olyan film, amit meg akartál nézni. Olyan étel, amit meg akartál kóstolni. Na, remélem kapizsgálod már, mire akarok kilyukadni. Nem muszáj rögtön tetkót varratni és ejtőernyőzni.

03.: Barátok
Szerintem a tanulás sok ember idejét elveszi, így nemhogy találkozni nem tud azokkal, akikkel szeretne, de előfordul az is, hogy még facebookon sincs ereje üzeneteket küldözgetni. Ez nem azért van, mert nem érdekel az illető, hanem van az a lelki és agyi állapot, mikor egyszerűen már tudod magadról, hogy egy "szia, miújság?" kaliberű beszélgetésnél mélyebbet már nem tudsz produkálni, szóval inkább hagyod az egészet.
Most viszont nincs kifogás. Akár dobjátok össze az "Én még sohasem..." listátokat, vagy üljetek be egy helyre, ami éppen szimpatikus nektek. De még szerepet játszik a jó öreg ottalvás, a város feltérképezése (extra szórakozást jelent, ha turistának tettetitek magatokat), vagy egy közös bevásárlás és utána kávé. Ne felejtsetek el képeket csinálni, amiket majd visszanézhettek, mikor megint el lesztek havazva.

Az általam felsorolt ötleteken kívül persze még rengeteg kiaknázatlan lehetőség áll előttetek, például nem tettem említést a Húsvétról sem, pedig a pinterest tele van tojásfestés ötletekkel. Ha van valami rendkívüli ötletetek, ne felejtsétek el megosztani velem, mert én is nyitott vagyok mindenféle újdonságra. :)

Ebből az okból kifolyólag döntöttem úgy, hogy most összegzem minden tudásomat, hogy segíthessek azoknak, akik tanácstalanul szoktak álldogálni a sminkes pult előtt meglátva a rengeteg választási lehetőséget.
Alapozás az arcon
Alapozó, BB krém, CC krém, korrektor, concealer, púder. És ez még nem minden, amit az arcodra kenhetsz, mert nem ejtettem szót az arcápolásról, csak a sminkekről. Arról nem is beszélve, hogy egyre többféle dolgot dobnak a piacra a pórusösszehúzótól kezdve az Aranybulláig. Meg kihagytam a pirosítót, bronzosítót, és a highlighter-t, mert azokkal még nincs tapasztalatom.
Kezdjük az alapokkal; mi a különbség a korrektor és az alapozó között?
A korrektor kifejezetten bőrhibákra van, célja, hogy elfedje a pattanásokat, szem alatti karikákat, hegeket, pigmentfoltokat. A korrektort nem szokás az egész arcra felvinni tehát, csakis az apróbb hibák elfedésére való. A korrektorra szokott jönni az alapozó, ami önmagában nem tüntetné el a bőrhibákat, hiszen elsődleges célja a bőrtónus egységesítése. Egyébként, ha szép a bőröd, és néhanapján csak egy-két pattanás jelenik meg rajta, bőven elég rájuk egy kis korrektor.
Az alapozó lehet folyékony és poralapú, és bár rendeltetés szerint ugyanarra a dologra vannak kitalálva, a folyékonyról tudni kell azt, hogy jobban fed, a felvitele viszont időigényesebb, és használatának esetén jobban kell ügyelni a jó eldolgozásra, és a maszkhatás elkerülésére. A poralapú kevésbé fed, ráadásul tapasztalataim alapján még szárítja is a bőrt, bár ebből a fajtából nem próbáltam minőségibb márkákat.
Ha az ember már azt hinné, hogy ezzel meg van oldva a dolog, téved. Jön a BB és CC krém, avagy mi a különbség köztük, és melyiket érdemesebb megvenni, illetve pótolhatják-e az alapozót?
Kezdjük az alapozó és a BB krém összehasonlításával pro és kontra érveket felsorakoztatva.
Az alapozó mellett szól az, hogy jobban fed. A BB krém is eltünteti a piros részeket, viszont az alapozó tovább tart. Továbbá, az árnyalatok sokszínűsége is mellette szól, hiszen míg a BB krémek általában csak "light, medium, és dark" variációkban találhatóak meg, az alapozók között van olyan is, ami több, mint 10-féle színvariációt sorakoztat fel.
A BB krém oldalára mégis több érvet sikerült felsorakoztatnom. Kezdjük a napvédelemmel; sok alapozó tartalmaz SPF-et, viszont a BB krémek többek, sőt, ki is elégítik az ideális mennyiséget. Ezen felül rengeteg hidratáló alapozóval találkozhatunk a boltok polcain, viszont ebben az összehasonlításban is a BB viszi a prímát, hiszen ez voltaképpen egy színezett hidratáló krém, fajtától függően még extra dolgokkal is. Ha a pattanásokkal kell felvenni a harcot, az alapozó takar, a BB viszont segít kezelni őket, ezáltal pedig nem kell takargatni őket, végső búcsút vehetsz tőlük.
Összesítésben nálam a BB krém határozott nyertes, hiszen sokkal inkább multi-task, mint egy egyszerű alapozó. Ezt is venném meg, ha időközben nem találták volna ki a CC krémet, ami a neszeszerem állandó lakója már évek óta.
Mi a különbség a BB és a CC krém között?
Csupán annyi, hogy a BB krémek után az emberek erősebb fedést kívántak, így született meg a CC. A napvédelem megmaradt, a jótékony összetevők is, csupán előtérbe került a magasabb pigmenttartalom.
Persze senkit sem akarok rábeszélni arra, hogy most azonnal dobja be csont nélkül az alapozóját egy kukába, és rohanjon CC krémet keresni magának. Mindenkinek más válik be, én csak tapasztalataim alapján összegeztem eddigi tudásomat, ezzel próbálva segítséget nyújtani. De lépjünk tovább.

Storytime következik. Két évvel ezelőtt egy évfolyamtársammal egy kocsi hátsó ülésén kuporogva a lány arra kényszerült, hogy ott álljon neki sminkelni, ugyanis otthon már nem volt ideje. A szituáció a következő: tök sötét van, felkapcsoljuk a minilámpácskát az autóban, én tartom a kistükröt a kezemben, ő pedig elszánt tekintettel keni magára az alapozóját. Aztán előveszi a púdert, és végre lehetőségem nyílik megkérdezni valakitől, hogy az meg mégis mire jó. És így tudtam meg 17 évesen, hogy minek használnak az emberek púdert, mert mástól nem igen mertem megkérdezni, félve attól, hogy kinevetnek.
Tehát, most megoszthatom veled, hogy mi is a célja ennek az apró kis csodának; mattítás. Sok lány nem érti, hogy miért fénylik az arca, mikor kent rá két réteg alapozót, és hogy a többi zsíros arcbőrű tini hogy éri el, hogy ne csillogjon rajta a fény. A válasz púder, ennyi. Nem fed annyira, mint egy alapozó, és nem is ez a célja, sőt, van olyan is, amibe már nem is raknak színpigmenteket. A fényesedés elkerülése mellett még hasznos a fixálásra is.

Összességében szerettem volna ebben a bejegyzésben még írni a különböző szemre és ajkakra való sminkekről is, de ahogy elnézem, ez egy jóval hosszadalmasabb dolog, így jobbnak látom, ha két részre osztom. Nektek melyik alapozó/duplabetűs krém vált be eddig a legjobban? 

Két évvel ezelőtt az egyik legnagyobb fanatikusa lettem ennek a sorozatnak, és mindenkinek ajánlottam, akinek csak tudtam. Legjobb barátnőknek, kevésbé jó barátnőknek, ismerősöknek (fiúknak is), sőt, még szerencsétlen anyukámat is függőjévé tettem, bár ő a mai napig nem tudja, ki volt A, de szerintem már nem is érdekli. Nyári délutánokat töltöttem el a képernyő bámulásával, és alig vártam, hogy beérjem a sorozatot, hogy aztán az épp aktuális részeket megbeszélhessem a barátnőmmel, aki mutatta nekem. Gondolom mindenkinek ismerős az érzés, mikor egy sorozat kezdi meghatározni az életed, de amennyiben nem, akkor gratulálok a minimális befolyásolhatóságod miatt. Ezzel ellentétben én úgy gondolom, hogy mindig szükségem van egy sorozatra, amiért rajonghatok, hogy a lelki világom rendben legyen. Na de hogyan, és miért lett legjobb rajongóból már-már utáló?
A második évad végén kiderül, hogy ki A, mindenki boldog, az illetőt elviszik a rendőrök, időközben megkedvelt szereplőink pedig visszatérhetnek a normális életükhöz. Igen ám, de az ABC Family úgy döntött, hogy új évadot indít, amin nem csodálkozok, hiszen gondolom kasszasiker volt a sorozat.
A-ról kiderül, hogy egy bizonyos Uber A-nak dolgozott, és az egész történet kezdődik előröl. De tényleg, teljesen előröl, a négy lány megint a sötétben tapogatózik és próbálják kitalálni, hogy akkor most végül is ki szórakozik velük, a részek egyre irreálisabbak lesznek, és bár a fenyegetések és A játékai a sorozat előrehaladtával eldurvulnak, még így is elindul a sorozat lefelé a lejtőn. Tudjátok, mi a vicces egyébként az egészben? Hogy a lányok a harmadik évadtól kezdve végzősök, egészen a hatodik évad végéig, de az iskolába annyit járnak be, hogyha utánoznám őket, egész biztosan lenyakaznának. És mondhatjátok azt, hogy ez egy sorozat. Valóban az, csak éppen rengeteg másik sorozat van, amivel tudnám ellensúlyozni ezt a bakit.
Szóval, még négy évadon keresztül húzzák ezt az egészet, a nézőknek kétszer annyit kell várni arra, hogy kiderüljön, hogy végül is ki az igazi A. Szerencsétlenek négy évadon keresztül végzősök, de az eszük tényleg csak a végén jön meg ahhoz, hogy beavassák a rendőröket, meg a szüleiket. Egyébként valóban teljesen épeszű gondolatnak tartom azt, hogy habár már életek forognak kockán, ne értesítsék a hatóságokat, akik némi védelmet tudnának nyújtani. És teljesen természetes az is, hogy nem őrülnek meg a hónapokon át tartó zaklatástól és fenyegetéstől, sőt, még randizni is van idejük, meg kávézgatni a kedvenc helyükön. Komolyan, a végén már komikussá válik az egész, mert az egyik pillanatban menekülnek a fekete csuklyás A elől, a következőben pedig már a párjuk vállán sírják ki magukat, és bár mindegyik beavatott ember meg akarja őket védeni, egyiknek se jut eszébe a rendőrség. Egyiknek se. Ahogy az sem, hogy sípcsonton rúgják A-t, és letépjék a fejéről azt a rohadt kapucnit.
Egyébként, a hatodik évadban láttam némi lehetőséget, mikor is (spoiler alert) A elrabolja a lányokat, és egy életnagyságú babaházba kényszeríti őket a föld alatt, a semmi közepén. A promo is irtó jó volt, végre izgatottan vártam az új részt, és nem úgy, hogy "jó, jöjjön, essünk túl rajta". Tudjátok, mennyi időt töltöttek a babaházban? Hónapokat. És tudjátok, hány rész játszódott a babaházban? Körülbelül másfél, azután kiszabadultak. Otthagytak egy csomó kiaknázatlan lehetőséget, amit ez az egész nyújthatott volna. Akár egy új sorozatsémát is kialakíthattak volna erre alapozva, de nem, kihozták a lányokat, és minden folytatódott a normális (és dögunalmas) kerékvágásban. Futunk A elől, rejtélyesen összenézünk a telefon pittyegésére, belekortyolunk a tejeskávénkba. Ha úgy kéne ivós játékot játszani, hogy legurítunk egy felest minden ilyen cselekedetükre, higgyétek el nekem, két rész után gyomormosáson lennénk.
A helyzet az, hogy félve vártam a hatodik évad másik felét, mert azért a gimnazistákból felnőtt nőként térnek vissza A végleges (és nevetséges) leleplezése után. Öt éves ugrás történik a lányok életében, egyetemről térnek vissza. Azt már nem fejtem ki, hogy milyen érdekes, hogy az egyetemről kikerülve milyen hiperszuper állása van mindenkinek. Na, a helyzet a következő, ami véglegesen kicsapta nálam a biztosítékot...
Az egész sorozat ugyanazon a sémán indul újra. Lány meghal, zaklató üzenete miatt csörög a telefon, a zaklató meg persze mindent tud. Az egyetlen dolog amin változtattak, az a lányok haja volt. Bumm. Tényleg elgondolkodtatott, hogy mi járt az író fejében, mikor ezt elmésen kitalálta. "Á, rég volt az első évad, ismételjük meg, csak most ne gimisek legyenek, hanem felnőttek. Biztos nem fog feltűnni senkinek."
Félre ne értsetek, nem lehúzni akarom a sorozatot, mikor azt mondom, hogy a második évadnál ne nézzétek tovább. Egyszerűen csak a ti idegrendszereteket akarom épen tartani, és megkímélni titeket a teljesen fölösleges időpazarlástól. Persze tudom, hogy nehéz abban a tudatban élni, hogy van négy évad, amit nem láttatok, de ha jót akartok magatoknak, nem nézitek meg, mert a sorozat nyújtotta korábbi élményeket tökéletesen elfeledteti ez az időhúzás.
Én tényleg megpróbáltam érdeklődéssel várni az új részeket, de már egyszerűen nem megy. Nem köt le, nézni se bírom, az első nyolc perc után elkezdem festegetni a körmömet, csak hogy ne kelljen rá figyelnem.
Ha Ti még láttok valami értelmet a sorozatban, írjátok meg, hogy mi az, hátha újra ráveszem magam, hogy belenézzek az új részekbe. Ha pedig nem, várom a sorozatajánlókat, mert lassan kifogyok, és elvonási tüneteim lesznek. :D

Próbálom viccesre venni a dolgot, hiszen utólag már semmi értelme keseregni a múlton, de ez a cím valahogy elkerülhetetlen volt. Sokan kérdezték, hogy fogytam le, páran egyenesen tanácsot kértek, és bár kezdetben hízott a májam amiért ennyi ember érdeklődött a "módszerem" iránt, egy idő után megszállottja lettem ennek az egész egészséges életmód mizériának, ami már nem esett az "egészséges" szó hatáskörébe. De ne rohanjunk ennyire előre, minden történetnek van egy előzménye, aminek a feltárása nélkül az egész csak lógna a levegőben. Korábbi bejegyzésemben, ami a skinny-shaming-ről szólt, már szót ejtettem arról, hogy duci voltam, és ez milyen hatással volt rám, de nem fejtettem ki eléggé. Hát, most itt az ideje.

Persze a magabiztosság nem jött azonnal egyszerre a fogyással, sőt, szeptemberben egy elég nehéz korszak következett számomra. A súlytartás és a napi edzések megtartása a tanulás mellett rögeszmémmé vált, és többé nem voltam lelkileg a toppon. De ezt úgy érzem jobb, ha egy másik bejegyzésemben fogom kifejteni, hiszen egyenlőre csak ennyit terveztem a "Fogyinapló" bevezetőjének. Ha kérdésetek van bármivel kapcsolatban, nyugodtan tegyétek fel, szívesen válaszolok mindenre. :)