016.: Fogyinapló 1.: Duci lányból pálcika
18:12Próbálom viccesre venni a dolgot, hiszen utólag már semmi értelme keseregni a múlton, de ez a cím valahogy elkerülhetetlen volt. Sokan kérdezték, hogy fogytam le, páran egyenesen tanácsot kértek, és bár kezdetben hízott a májam amiért ennyi ember érdeklődött a "módszerem" iránt, egy idő után megszállottja lettem ennek az egész egészséges életmód mizériának, ami már nem esett az "egészséges" szó hatáskörébe. De ne rohanjunk ennyire előre, minden történetnek van egy előzménye, aminek a feltárása nélkül az egész csak lógna a levegőben. Korábbi bejegyzésemben, ami a skinny-shaming-ről szólt, már szót ejtettem arról, hogy duci voltam, és ez milyen hatással volt rám, de nem fejtettem ki eléggé. Hát, most itt az ideje.
(az első két képen bocsássátok meg az öltözködésem, mentségemre legyen, 15 voltam)
Az előzmények
A nagymamámmal élek. Tudjátok, mit jelent ez? Azt, hogy régebben a napi étrendem közé tartozott az itthon sült süti, a kedvenc csokim, és ha épp palacsinta sült, akkor abból vagy tíz darab lement a gyomromba, és ritka királynak éreztem magam. Addig, amíg nem kellett nadrágot vennem egy ruhaboltban, mert mindig kínkeserves percekbe került, mire megtaláltam a megfelelő méretet. Komolyan, a legjobb dolog a vékonyságban az, hogy magamra rántom a legkisebb gatyaméretet, aztán heló. Régebben gyűlöltem vásárolni, pontosan a lábaim miatt, hiszen alkatomnál fogva oda hízok, és néha, ha a tükörbe vizsgálom őket még mindig nem látom a különbséget az évekkel ezelőtti és a mostani állapotuk között.
A gólyatábor, és az első gimis évek
Augusztus végén volt a tábor, ha jól emlékszem. Az viszont egészen biztos, hogy az első napon délre iszonyatos meleg volt, és minden lány rövidgatyában randalírozott, én viszont csakis hosszú farmerben voltam hajlandó mászkálni, nem törődve azzal, hogy majdnem belesültem a negyven fokban. Pedig így visszanézve nem is voltam olyan duci, de kilencedikben valahogy minden lány hihetetlenül vékonynak és tökéletesnek tűnt hozzám képest.
És pontosan ilyennek tűntek egész kilencedikben és tizedikben is, és bár már tudom, hogy a valóságban többen is az én testalkatomhoz közelítettek akkoriban, nem hittem el. Tizedik év végén viszont bekattant nálam valami, meguntam azt, hogy rosszul érezzem magam köztük annak ellenére, hogy nem adtak rá indokot. Rájöttem, hogy nem is miattuk érzem magam kívülállónak, hanem magam miatt.
Valami elkezdődött
Elkezdtem edzeni tizedik év vége felé, bár utólag csak nevetni tudok az akkori próbálkozásaimon, hiszen ugyanúgy ettem tovább a twixet meg a waffelini-t, ráadásul csakis lábgyakorlatokat végeztem, mert a hasammal nem volt semmi bajom. Természetesen így nem is volt semmi eredménye az egésznek, de azért elég kitartó voltam. Olyan két hétig, mikor nem láttam változást, hagytam az egészet, de megjegyeztem Cassey Ho nevét, aminek később nagy hasznát vettem, meg úgy voltam vele, hogy "majd nyáron lefogyok". Ezt egyébként minden év vége felé megfogadtam magamnak, de valahogy sose volt elég erőm, hogy nekikezdjek.
Eljött a nyár
És én egészen a szülinapomig halogattam az egészet (július 18). Ültem a szobámban, a gépem előtt, kimozdulni nem voltam hajlandó, mert "undorítóan meleg van", meg "nem veszek fel rövidgatyát". Kevés értelmes dolgot talál az ember az interneten, de valahogy nézelődés közben ráakadtam egy nálam két évvel fiatalabb lányra, aki korábban lefogyott. Tudjátok, van az a kérdezős oldal, ahol névtelen kérdéseket lehet feltenni akár teljesen idegen embereknek. Na, ott találtam meg őt, és rengeteg tippjét, amivel rengeteg erőt adott. Azt hiszem, most ennél az oknál fogva írom meg én is ezt a bejegyzést, hátha sikerül valakit lelkesítenem vele. Sajnos a lány már nincs fent az oldalon, elege lett a névtelen sértésekből (ki gondolta volna...), pedig rettentő hálás vagyok neki a mai napig.
Végre rávettem magam
És megkerestem a blogilates épp aktuális kezdőknek való naptárját, és végigcsináltam. Aztán augusztusban már a haladókét csináltam. E mellett szépen lemondtam a kenyérevésről, a cukros és lisztes dolgokról (mindenféle liszt), búcsút mondtam a tésztáknak és a rizsnek is, na meg a tejtermékeknek (kivéve a mozzarellát). A krumplit nyugodtan ettem megfőzve, a tejtermékek elhagyása pedig a lány hatása volt, mert ő vegán életmódot folytatott (Egyébként, a tej hizlal. Nem hiába lesz a kicsi bociból tehén, ugye?), és bár nekem is tetszett, én azért továbbra is maradtam a csirke és pulykaevés mellett.
Az eredmény
55 kilóból 2 hónap alatt 46 lettem. Azt mondják, hogy ez a hirtelen fogyás nem egészséges, de az a helyzet, hogyha a test megkapja a megfelelő tápanyagot és mozgást, akkor nincs olyan, hogy "nem egészséges fogyás". Természetes, hogy ledobja magáról a felesleges kilókat, ha megszabadul a felesleges egészségtelen kajától, és a felesleges önsajnáltatástól. Nem éheztettem magam, pedig beismerem, próbáltam. Az a nagy szerencsém ebből a szempontból, hogy néha jobban szeretem az evést mindennél. Egyszerűen csak megtanultam azt, hogy pár perc palacsinta/csokievés nyújtotta pár perces élvezet nem ér fel azzal az érzéssel, mikor magabiztosan vehetek fel egy rövidebb ruhát.
A nagymamámmal élek. Tudjátok, mit jelent ez? Azt, hogy régebben a napi étrendem közé tartozott az itthon sült süti, a kedvenc csokim, és ha épp palacsinta sült, akkor abból vagy tíz darab lement a gyomromba, és ritka királynak éreztem magam. Addig, amíg nem kellett nadrágot vennem egy ruhaboltban, mert mindig kínkeserves percekbe került, mire megtaláltam a megfelelő méretet. Komolyan, a legjobb dolog a vékonyságban az, hogy magamra rántom a legkisebb gatyaméretet, aztán heló. Régebben gyűlöltem vásárolni, pontosan a lábaim miatt, hiszen alkatomnál fogva oda hízok, és néha, ha a tükörbe vizsgálom őket még mindig nem látom a különbséget az évekkel ezelőtti és a mostani állapotuk között.
A gólyatábor, és az első gimis évek
Augusztus végén volt a tábor, ha jól emlékszem. Az viszont egészen biztos, hogy az első napon délre iszonyatos meleg volt, és minden lány rövidgatyában randalírozott, én viszont csakis hosszú farmerben voltam hajlandó mászkálni, nem törődve azzal, hogy majdnem belesültem a negyven fokban. Pedig így visszanézve nem is voltam olyan duci, de kilencedikben valahogy minden lány hihetetlenül vékonynak és tökéletesnek tűnt hozzám képest.
És pontosan ilyennek tűntek egész kilencedikben és tizedikben is, és bár már tudom, hogy a valóságban többen is az én testalkatomhoz közelítettek akkoriban, nem hittem el. Tizedik év végén viszont bekattant nálam valami, meguntam azt, hogy rosszul érezzem magam köztük annak ellenére, hogy nem adtak rá indokot. Rájöttem, hogy nem is miattuk érzem magam kívülállónak, hanem magam miatt.
Valami elkezdődött
Elkezdtem edzeni tizedik év vége felé, bár utólag csak nevetni tudok az akkori próbálkozásaimon, hiszen ugyanúgy ettem tovább a twixet meg a waffelini-t, ráadásul csakis lábgyakorlatokat végeztem, mert a hasammal nem volt semmi bajom. Természetesen így nem is volt semmi eredménye az egésznek, de azért elég kitartó voltam. Olyan két hétig, mikor nem láttam változást, hagytam az egészet, de megjegyeztem Cassey Ho nevét, aminek később nagy hasznát vettem, meg úgy voltam vele, hogy "majd nyáron lefogyok". Ezt egyébként minden év vége felé megfogadtam magamnak, de valahogy sose volt elég erőm, hogy nekikezdjek.
Eljött a nyár
És én egészen a szülinapomig halogattam az egészet (július 18). Ültem a szobámban, a gépem előtt, kimozdulni nem voltam hajlandó, mert "undorítóan meleg van", meg "nem veszek fel rövidgatyát". Kevés értelmes dolgot talál az ember az interneten, de valahogy nézelődés közben ráakadtam egy nálam két évvel fiatalabb lányra, aki korábban lefogyott. Tudjátok, van az a kérdezős oldal, ahol névtelen kérdéseket lehet feltenni akár teljesen idegen embereknek. Na, ott találtam meg őt, és rengeteg tippjét, amivel rengeteg erőt adott. Azt hiszem, most ennél az oknál fogva írom meg én is ezt a bejegyzést, hátha sikerül valakit lelkesítenem vele. Sajnos a lány már nincs fent az oldalon, elege lett a névtelen sértésekből (ki gondolta volna...), pedig rettentő hálás vagyok neki a mai napig.
Végre rávettem magam
És megkerestem a blogilates épp aktuális kezdőknek való naptárját, és végigcsináltam. Aztán augusztusban már a haladókét csináltam. E mellett szépen lemondtam a kenyérevésről, a cukros és lisztes dolgokról (mindenféle liszt), búcsút mondtam a tésztáknak és a rizsnek is, na meg a tejtermékeknek (kivéve a mozzarellát). A krumplit nyugodtan ettem megfőzve, a tejtermékek elhagyása pedig a lány hatása volt, mert ő vegán életmódot folytatott (Egyébként, a tej hizlal. Nem hiába lesz a kicsi bociból tehén, ugye?), és bár nekem is tetszett, én azért továbbra is maradtam a csirke és pulykaevés mellett.
Az eredmény
55 kilóból 2 hónap alatt 46 lettem. Azt mondják, hogy ez a hirtelen fogyás nem egészséges, de az a helyzet, hogyha a test megkapja a megfelelő tápanyagot és mozgást, akkor nincs olyan, hogy "nem egészséges fogyás". Természetes, hogy ledobja magáról a felesleges kilókat, ha megszabadul a felesleges egészségtelen kajától, és a felesleges önsajnáltatástól. Nem éheztettem magam, pedig beismerem, próbáltam. Az a nagy szerencsém ebből a szempontból, hogy néha jobban szeretem az evést mindennél. Egyszerűen csak megtanultam azt, hogy pár perc palacsinta/csokievés nyújtotta pár perces élvezet nem ér fel azzal az érzéssel, mikor magabiztosan vehetek fel egy rövidebb ruhát.
Persze a magabiztosság nem jött azonnal egyszerre a fogyással, sőt, szeptemberben egy elég nehéz korszak következett számomra. A súlytartás és a napi edzések megtartása a tanulás mellett rögeszmémmé vált, és többé nem voltam lelkileg a toppon. De ezt úgy érzem jobb, ha egy másik bejegyzésemben fogom kifejteni, hiszen egyenlőre csak ennyit terveztem a "Fogyinapló" bevezetőjének. Ha kérdésetek van bármivel kapcsolatban, nyugodtan tegyétek fel, szívesen válaszolok mindenre. :)
4 megjegyzés
Nagyon sokat segítettél ezzel a bejegyzéssel :)
VálaszTörlésKöszönöm, nagyon <3
Örülök neki, ez volt a célom <3
TörlésSzia:)
VálaszTörlésHa nem ettél kenyeret, cukrot (amire egyébként a szervezetnek eredendően szüksége van), tésztát, rizst, tejterméket, akkor mit ettél? :)
Nem az a megoldás, ha nem eszel bizonyos dolgokat, mert "hízlal", hanem a mennyiségen kell változtatni, és változatosan kell étkezni. Az emberi szervezetnek alapvetően szüksége van bizonyos tápanyagokra, csak nem mindegy milyen mennyiségben fogyasztod azt (lásd: táplálékpiramis). A hirtelen fogyást pedig azért ellenzik, mert ilyenkor előfordulhat, hogy megnyúlik a bőröd, mert eltűnik a zsír, ami kitöltötte, (ezért kell sportolni, hogy a bőröd alkalmazkodni tudjon az eltűnő zsírhoz) és ugye gyors fogyást csak olyankor érhetsz el, ha valamilyen tápanyagot elhagysz, és így a szervezeted kénytelen hozzányúlni a zsírtartalékhoz, és így beindul a fogyás. De ugye a te ösztöneid még életképesek, ezért folyton éhes vagy, körülbelül egy-két hétig bírod ezt az életvitelt, aztán felülkerekedik a túlélési ösztön, és elkezdesz enni, és így egyszerre pótolod be az elhagyott tápanyagot, és hopp, már vissza is hízod a leadott kilókat. Ez a jojó-effektus. Ezt nevezik hirtelen fogyásnak.
A rögeszmék elkerülése végett érdemes nem a "fájdalom" miatt elkezdeni. Hanem, mert egészséges akarsz lenni. Jobb motivációt kell találni.
Nekem egyébként a jegyzetelés bejött. Van egy "fogyásnaplóm" és így könnyen vissza tudom rángatni magam a földre, ha elszalad velem a ló :) És érdemes reális célokat kitűzni magad elé. Nem nyáron elkezdeni, és nyár végére lefogyni, mert egészségesen nem lehet látványos eredményt elérni két hónap alatt.
Egyébként ez nem teljes egészében nem neked szólt, hanem az esetlegesen idetévedőknek :) Mert lehet, hogy neked sikerült, de ez nagyon emberfüggő is, ha ilyen rövid idő alatt sikerült, valószínűleg te hajlamos is vagy a fogyásra :)
Meg fennállhat az a lehetőség is, hogy valakinek kíméletesen kell tornáznia. (Nekem például nagyon kell vigyáznom a gerincemre), és így kevesebbet tud tornázni. Ilyenkor több idő kell. Én azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ne türelmetlenkedjen, csinálja a napi tornáját, figyeljen oda, és előbb utóbb mindenkinek sikerül, ha elég kitartó :)
Étkezésnél a rendszeresség, változatosság és a mennyiség a varázsige :)
Szia :)
TörlésAz a helyzet, hogy nekem nincs szükségem üres szénhidrátokra, mint például a kenyér, tészta, vagy a rizs. Mikor próbáltam vegán lenni (2 hónapig tartott), rengeteget ettem ezekből a dolgokból, mégis fáradékony voltam, és hiába volt tele a hasam, enni akartam, és folyton az járt a fejemben, hogy mit kéne magamba tömni, hogy elmúljon ez a gondolat. Pedig hidd el, rendesen utánaolvastam mindennek, ellenőriztem a makrotápanyagokat, fehérjehiányom se volt a hüvelyeseknek köszönhetően. Egyszerűen csak olyan típus vagyok, hogy nekem elsősorban állati fehérjére van szükségem, finomított szénhidrátra pedig nincs.
Tisztában vagyok azzal, hogy az emberi agy "cukron fut", de ez nem azt jelenti, hogy fehér cukros és lisztes dolgokat kéne magamba erőszakolni. Ha ezt tenném, folyamatos falásroham kínozna. Ha úgy ennék, ahogy te leírtad, hogy "mindenből egy kicsit", pontosan akkor híznék vissza, seperc alatt. :D
Nekem elég a saláta, a csirkehús, a zöldségek, és a gyümölcsök széles választéka, és akár pörgök egész nap. A reggeli kávémhoz szoktam szója/kókusz/mandulatejet inni, ennyi az egész. Nincs éhségérzetem, órákig elvagyok, és két év alatt nem híztam vissza, nem kezdtem mértéktelen zabálásba, csak az után (most figyelj), miután visszaszoktam a kenyérre és a nagymamám sütijeire karácsonykor. Utána napokig émelyegtem, mert a testem nem tudta felfogni, hogy mi a manót művelt, amiért ezt érdemelte. Mostanában álltam vissza a normális evésre, és újra teljesen jól vagyok. Egyébként, nem vagyok fogyásra hajlamos. Mint írtam, évekig küzdöttem túlsúllyal, aztán lefogytam. Azóta nem jött le rólam több kiló, beállt a rendes súlyom másfél hónap alatt, és szépen tartja magát.
Nem tudom, hogy te küzdöttél-e nagy túlsúllyal, de azt gyanítom, hogy nem. Javaslom, hogy nézz utána Bocsi Vikinek a facebookon, és a fehérje és szénhidrát típus variációinak. Az az étkezésmód, amit Te leírtál, egy szénhidráttípusnak megfelelő. Én viszont határozottan fehérjén futok. Mondjuk az bizonyított, hogy a liszt és a cukor senkinek sem tesz jót. Ez a "mennyiség és mértékletesség" dolog eléggé kalóriaszámlálgatásra utal, én arra meg a holttestemen át se lennék hajlandó. x)