Mint azt már korábban is említettem, régen úgy gondoltam, hogy a gimnáziumokban egy bizonyos hierarchia-rendszer uralkodik, és azt hittem, hogy ennek a legtetején a végzősök állnak, akik minden szabály alól fel vannak mentve. Egészen addig meg voltam győződve arról, hogy arany életük van, amíg nem csöppentem bele én is a végzős szerepbe, és nem tapasztaltam meg azt, hogy amit eddig a végzős életvitelről képzeltem, az hazugság. Lássuk, mik azok a dolgok, amik miatt nem éri meg irigykedve nézni a legfelsőbb évfolyamosokra.

001.: Pihenés? Tanulás, talán.
Régebben nem csak napokat, de heteket töltöttem el úgy, hogy nem tanultam semmit, és nem érdekeltek a jegyeim. Mondhatnánk azt is, hogy most a karma úgy döntött, hogy rendesen fenékbe billent, és eléri, hogy minden nap legalább nyolcig a tanulással foglalkozzak, mert az ember utolsó évben rádöbben, hogy a jövőjéről van szó.

002.: Jövőkép? Haha.
Ha már szóba esett a jövő, álljunk meg egy pillanatra (de csak azért, hogy ne kelljen rajta görcsölnöm). Azt hiszitek, kínos volt, mikor általános iskola nyolcadik osztályában nem tudtátok, hogy hol tanuljatok tovább? Nos, akkor képzeljétek el, milyen lehet az, mikor az utolsó középiskolás évedben sem tudod, hogy mit is akarsz kezdeni az életeddel, és a tanárok folyamatosan kérdezgetik, hogy hova tanulsz tovább. Nos, milliomosképzőbe szeretnék járni, kedves tanárnő.

003.: Semmi szabadidő
A tanulás valóban nem fogja elvenni minden idődet, ha rendesen osztod be azt. Viszont ne felejtsd el, hogy készülnöd kell a szalagavatóra, ami alapjában véve hatalmas herce-hurca, és bizony hiába vagy jó minden tantárgyból, elő fog fordulni, hogy különórákat is kell majd venned. Ott lesznek még a továbbtanulással kapcsolatos ügyek is, amiket el kell intézned, és nem csak az aktuális másnapi órákra kell majd készülnöd, hanem még az érettségire is. Szóval, ha épp nincs tanulnivalód a következő napra, akkor jobban jársz, hogyha elkezdesz ismételni.

004.: Szalagavató
Az egyik legszebb esemény egy gimnazista életében. Csak azt már senki sem említi, hogy mennyi energiát vesz el az embertől. Az egész a keringőruha bérlésével kezdődik, aztán ruhaigazítással, majd a kosztümrendeléssel, a táncpróbákkal (ami nálunk vasárnap van, tehát a hétvégét el lehet felejteni), a táncpartner kereséssel, a megfelelő haj kiválasztásával, a smink kigondolásával. Mire eljutunk odáig, hogy elgyakoroljuk a szalagtűzést, az se fog menni, mert hiába megyünk névsorrendben, az osztály addigra elfelejti, hogy van az abc. Persze azon is elkezdhetsz gondolkodni, hogy kiket hívsz meg, és, hogy az osztálynak mivel kéne meglepnie az osztályfőnököt.

005.: Anyagi csőd
Ha gimis életed során bármikor is azt hitted, hogy csóró vagy, csak várd ki, hogy végzős legyél. A ruhabérlésről és varratásról beszéltem, ahogy a tánctanárról is. Na, most kapaszkodj meg rendesen. A szalagavató helyének kibérlése, a meghívók száma, az afterparty helyének kibérlése, maga a fodrász és a sminkes, ruha az afterpartyra, jármű, amivel eljuttok az after színhelyére. Nem, nem önsajnáltatás, csak lélekben felkészítelek arra, hogy nem lesz időd Glamour-napozni, hanem a pénztárcádban élő molylepkéket fogod számolgatni helyette.

006.: Egy életszakasz lezárul
Nehéz belegondolni, hogy azok az emberek, akiket minden reggel látsz, egy év múlva már nem lesznek a mindennapjaid részesei. Az osztálytársak máshova mennek továbbtanulni, és szétszéledtek, és bár a tanárok ott maradnak, lassan ők sem fognak felismerni. Egyedül a tablóképed lesz az, ami megmarad az utókornak, de az nem fog rólad mesélni a következő generációknak. Az élet megy tovább, és bár az iskola számodra sokat jelentett, te csak egy voltál az intézmény számára a több száz diák közül.

007.: Mindenből az utolsó
Az utolsó napok, mikor a büfében állsz sorba, és az utolsó reggelek, amikor morcosan rongyolsz végig a folyosón, majd dobod le magad a székedre. Az utolsó osztálykirándulás, amit már nem tudtok felülmúlni, mert tudjátok, hogy nem lesz következő alkalom. Az utolsó "egy nappal előtte azért is meg tudom írni" házidolgozat beadása.

008.: Nem is vagyunk legfelül
De komolyan. Az egyetlen jó dolog az egészben, hogy néha betolakodhatunk a büfé előtt álló sor elejére, ha szerencsések vagyunk. Egyébként meg ugyanúgy elsodornak minket a folyosón, ugyanúgy elküldenek minket a teremből, és ugyanarra a béna helyre ültetnek minket a színházban, mint minden egyes átkozott évben.

009.: Lassan felnövünk
És sajnos bele kell törődnünk abba, hogy a diákok közül mi vagyunk a legidősebbek. Kilencedikes koromban furcsán pislogtam a végzősökre, hiszen ők gyakorlatilag már felnőttnek számítottak, és mire észbe kaptam, már én is nagykorúvá váltam, akinek az egyik lába már félig kint van az iskola kapuján. De én nem akarok menni.

010.: Csak az emlékek maradnak
Ezért nem is szabad úgy élni, mintha csak a tanulásról szólna az életed. Nem azt mondom, hogy ne foglalkozzatok a tankönyveitekkel, mert sajnos én is későn jöttem rá, hogy fontosak. Viszont ne azzal törődjetek, hogy mennyire kívülállónak érzitek magatokat, meg hogy milyen rossz, hogy késő délutánig kell tanulnotok, mert nem erre fogtok emlékezni. Nem erre kéne, hogy emlékezzetek majd. Élvezzetek ki minden percet, mert az emlékeitek között a közös programok fognak megmaradni, és nem pedig az, hogy mi történt szeptember hatodik matematika óráján.

Szóval, remélem mindenki megfogadja az utolsó tanácsomat, a többi pontnak köszönhetően pedig lelkileg felkészül majd az utolsó évére. Remélem, mindenkinek eseménydúsan telnek majd az elkövetkezendő hónapjai az iskolában.
Ha tehetném, visszamennék a gólyatábor első napjára, és kioktatnám magam...