Akármilyen komolyan is veszi valaki az egészséges életmódot, vannak dolgok, amiket muszáj kipróbálnia az "egyszer élünk" alapelv szerint. A szalagavatóm közeledtével én is próbálok formában maradni, mivel kínos lenne, ha az utolsó napokban derülne ki, hogy a keringőruhám szűk, meg hogy a nyáron lemért méreteim a kosztümömhöz drasztikusan változtak.
Ez viszont nem akadályoz meg abban, hogy egy héten egyszer megjutalmazzam magam valami éppen akkor szimpatikus kalóriabombával, hiszen lássuk be; egészségtelen kaja nélkül lehet élni, de nem érdemes. Egy ilyen "bűnözős" étel pedig még segít is abban, hogy megelőzzük a túlzott diéta okozta falásrohamokat is, amik akkor jelentkeznek, ha túl sok ideig fosztjuk meg magunkat valamitől. De akkor nem is húzom tovább az időt, jöjjön a beszámoló a világ legédesebb gofrizójáról, a Sweetheart-ról...

Még valamikor szeptember végén találtam szembe magam a facebookon egy rendesen megpakolt gofri képével, és amíg azzal foglalatoskodtam, hogy letöröljem a nyálam a mobilomról, rákerestem, hogy hol is készült ez a finomság. Miután megtaláltam az oldalukat, már csak azt kellett kitalálnom, hogy ki is lenne olyan elvetemült, hogy bevállaljon velem egy inzulinsokkot, mert azt azért el kell ismernem, sok ember nem képes arra, hogy felfaljon egy ilyen szuperédes dolgot (azt azért hozzá kell tennem, hogy vannak sós gofrik is, és shake-k, meg egészséges juice-ok is).
Sajnos az idő múlásával, a folyamatos iskola melletti rohanás miatt elfelejtődött ez a gofrizó, de a közösségi médiának köszönhetően a múlt héten újra szembekerültem egy nyálelválasztásomat elindító képpel. És itt írtam rá a legjobb barátnőmre, akiről tudom, hogy képes annyit enni, mint én, és nem zavarja a cukortúladagolás sem.
A kipróbálásra szombaton került sor, a gofrizó megtalálása még nekünk se jelentett problémát, pedig tájékozódás szempontjából mindketten csúnyán el tudunk bukni.
Az első meglepetést az jelentette, hogy mindketten egy nagyobb cukrászdára számítottunk, pedig valójában egy kisebb üzlethelyiség méreteivel büszkélkedhet a hely. A népszerűségéből ítélve nem tudom, hogy mennyire jelenthet problémát a vendégek elhelyezése egy forgalmasabb napon, de nekünk szerencsénk volt, rajtunk kívül még ketten várakoztak a gofrikra.
A második meglepetés számunkra a kínálat volt. Ott álltunk, és nagy szemekkel bámultunk a falra kihelyezett feltétek listájára, miközben azon gondolkodtunk, hogy a gyomrunk mennyit fog bírni. Nem javaslom senkinek se, hogy ebédeljen be, mielőtt odamegy, mert a gofrik nagyok, és nem sajnálják az embertől a kért feltétek mennyiségét sem.
Egyébként, a facebookon található kritikákat egyáltalán nem értettem, ahol az elkészítés idejére, és az eladólányok viselkedésére panaszkodtak. Mi körülbelül 5-10 perc alatt készhez kaptuk azt, amit kértünk, arról nem is beszélve, hogy amint beléptünk, rögtön mosolyogva ránk is köszöntek, és szóltak, hogy nyugodtan kérdezzünk, ha segítség kell. Sőt, mikor lányos zavarunkban a szokásos "kajakóma" miatt majdnem elfelejtettünk köszönni távozáskor, akkor is utánunk szóltak, így nekik köszönhetően nem maradtunk udvariatlanok.

Ha esetleg eljuttok Ti is odáig, hogy ellátogattok ide, írjátok meg a tapasztalataitokat, meg azt, hogy Ti mit kértetek a hatalmas választékból. :)