Ha hajápolásról van szó, képes vagyok elmenni a végletekig annak érdekében, hogy a szőkített hajam ne nézzen ki úgy a fejemen, mint egy szél által összehordott fészek. Mivel a Lush fürdős termékeivel már egy jó ideje jóban voltam, arra gondoltam, hogy talán itt az ideje a hajápoló szereik felé is tennem pár lépést, hiszen a csak természetes összetevők kárt biztos nem fognak tenni benne (persze elég ironikus, hogy természetes összetevőjű dolgokat keresek a természetellenes színű hajamra...).
Mivel szeretek neten keresztül tájékozódni, ezért először ott választottam ki magamnak, hogy melyik pakolást szeretném kipróbálni, és bár először a Marilynre esett a választásom, végül ennél kötöttem ki (a Marilyn csak online kapható, a kiszállítási díj meg nekem nem ér meg csak egy terméket).

Tehát, jó vásárlóhoz híven előtte utánaolvastam a véleményeknek, elolvastam a leírását, és mivel mind a Lush, mind a vásárlók megnyertek maguknak, szóval a H'Suan Wen Hua (ilyenkor örülök neki, hogy nem youtubeozok, ki nem tudnám mondani) mellett döntöttem. Tényleg szeretném mindenkinek javasolni, hogy mielőtt bementek egy Lush boltba, nézzetek utána annak, hogy mi érdekel. Az eladók rendkívül aranyosak, de képesek elbizonytalanítani pár perc alatt, hiába csak segíteni akarnak. Én is ott álltam a hajápolási termékek előtt, mikor megjelent mellettem egy mosolygós eladólány (itt már éreztem a vesztem), és miután megmondtam neki, hogy milyen hajra keresek gyógymódot, teljesen mást ajánlott, mint amit kinéztem magamnak.
Mindenesetre maradtam az eredeti tervnél, de azért kíváncsiságból beleszagoltam a teszt-tégelybe, hátha megérzem azt a tipikus Lush illatot, amit imádok. Nos, a hatás elmaradt, helyette valami iszonyatos hányinger lett úrrá rajtam. Miközben megnéztem a tégelyt, hogy jó terméket illat tesztelek-e éppen (az angol weboldalon dicsérték az illatát), addig azon gondolkoztam, hogyan fogom ezt felkenni a fejemre öklendezés nélkül.
Tényleg elgondolkodtam azon, hogy otthagyom az illata miatt, és tényleg többször is megnéztem a lejárati dátumát, mire megvettem. Úgy voltam vele, hogyha már annyi jó dolgot írtak róla, akkor majd maximum befogom az orrom, és reménykedek benne, hogy a kókuszos balzsamom majd elnyomja az illatát.

Tapasztalatok
Könnyen eloszlatható a hajon, és bár azt írják, hogy a hosszú hajúaknak az egészet fel kéne használni, szerintem kicsit túlzásba estek, bár van különbség hosszú és hosszú haj között. Nekem négy (vagy talán öt) alkalomra volt elég a 225 gramm, úgy, hogy végigkentem vele a mellig érő hajamat. Személy szerint hűtőben tartottam a biztonság (és a friss összetevők) kedvéért, és miután a nagymamám is közölte velem, hogy borzasztó illata van, meggyőződhettem arról, hogy nem az én szaglószervemmel van a probléma, csak az emberi ízlés igen sokszínű. Azért ha a boltban jártok, a kedvemért szagoljatok bele, kíváncsi vagyok, hogy Ti mihez tudnátok hasonlítani, mert én egyszerűen semmihez sem foghatónak érzem, valaki pedig az almás pitéhez hasonlítja.

Persze a hangsúly nem az illaton van (amit az öt alkalom alatt sikerült megszoknom), hanem a hajon való hatáson. Őszintén megmondom, szerettem volna végre egy olyan Lush tesztet írni, ahol nem magasztalom a terméket, de nem megy. Nem az elvakult Lush függőségem mondatja velem azt, hogy amint lemostam a pakolást, már vizesen éreztem a változást. Nem azt a fajta selymes érzést hagyta maga után vizesen, mint az eddigi hajápolóim, így először egy kicsit furcsának éreztem, de amint megszáradt a hajam, fényesebb volt, erősebb, és dúsabb hatású is, aminek külön örültem. A használata közben voltam fodrásznál, ahol a hajam tovább lett szőkítve, de azóta se találok törött hajvégeket, szóval azt mondom, megéri befektetni rá.
Az ára sajnos nem olyan barátságos, mint amilyennek szeretném (3790), így nem is lesz az örökös tagja a hajápolókból álló családomnak, viszont amennyiben úgy érzem majd, hogy szüksége lesz a hajamnak egy igazán tápláló pakolásra, ehhez fogok fordulni. Részletesebb leírásért és az összetevőkért ide kattintsatok.

Nektek van olyan örökös kedvencetek hajápolás terén, amit mindig újravesztek? :)

Emlékszem, hogy tavaly mekkora port kavart az, mikor egy 18 éves instagram üdvöske, névszerint Essena O'neill úgy döntött, hogy kilép a köztudatból, mert a közösségi oldalak tönkretették az életét. Az a helyzet, hogy az említett lányt az összes létező oldalon követtem, és mindenhol azt láttam, hogy milyen csodálatos mindennapjai vannak, hogy mennyire boldog, és hogy milyen sok barátja van. Kérdem én, ha a közösségi médiának köszönhette ezt az életet, akkor az hogyan tehette tönkre egyszerre?
Önmagunkat kínozzuk, és a közösségi oldalakat hibáztatjuk azért, mert másokkal el akarjuk hitetni, hogy tökéletesek vagyunk. Persze mikor mi magunk is elkezdünk ebben hinni, akkor esünk a legnagyobbat.

Egy dolgot tehetsz, hogy ne szippantson téged be ez a világ; Ne hidd el!
Ne hidd el azt, hogy a képen szereplő lány tökéletes zilált hatású copfja egy percébe került. Ne hidd el, hogy a fitness guru csak és kizárólag gyümölcsön és salátán él. Ne gondold azt, hogy egy párkapcsolat tökéletes, csak mert egy kép azt mutatja. Nincs senkinek sem hibátlan arcbőre, nem sikerül senkinek sem gyakorlás nélkül a tökéletes tusvonal, nincs olyan ember akinek tökéletes a teste a nap minden percében. A bloggerek nem tejeskávé és croissant mellett írják meg az összes posztjukat, a divatszakértők pedig nem csak találomra húznak ki valamit a szekrényükből.
A közösségi média a cenzúráról szól, mégpedig pont mi vagyunk azok, akik cenzúrázzuk a saját életünket. A legjobb oldalunkat akarjuk mutatni másoknak, és ezzel nincs is semmi baj, ameddig nem gondoljuk azt, hogy a közösségi médián keresztül tükröződő életünk megegyezik a valósággal. Ameddig nem felejtjük el azt, hogy mások is ugyanúgy cenzúrázzák az életüket.

Egyszer talán majd nekem is lesz bátorságom...
Bátorságom ahhoz, hogy nekikezdjek egy instagram oldalnak a nélkül, hogy aggódnék a követőim alacsony létszáma miatt. A félelem nélkül, hogy az én cenzúrázott életem nem lesz elég jó. Beismerem, én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem a különbséget a valóság és a ferdített valóság között, így nem akarom, hogy a kedvem jelentéktelen lájkoktól függjön.
Egy nap talán lesz a blognak is facebook oldala, ha nem fogok a miatt aggódni, hogy az ismerőseim megtalálják. Egy nap talán büszke leszek az írásaimra, és nem rejtegetni fogom őket "Úristen, mit gondolnának erről az osztálytársaim?" alapelven.

Addig a napig viszont büszkén maradok a hatalmas bloggervilágban, ahol nem számít a kor, a nem, a külső, csak és kizárólag az, hogy mindenki egy hobbijának hódolhat; az írásnak.

Szerintem nyugodt szívvel állíthatom magamról, hogy mindig is a természetesség híve voltam, kivéve, ha hajszínről volt szó. A műkörmöket szépnek találom, de nem vonzanak annyira, a póthaj valóban szép tud lenni, csak ne az én fejemre rakják fel, a mesterséges barnaságból pedig szintén nem kérek.
Egy dolog volt, amit mindig is ki akartam próbálni, az pedig a műszempilla. Szerencsémre sötét, és viszonylag hosszú pillákkal vagyok megáldva, de azért nyilvánvalóan nem lehet összehasonlítani ezt és egy igényesen felrakott tincses műszempillát. Ettől függetlenül valahogy sose sikerült rávennem magam arra, hogy elmenjek valahova megcsináltatni, helyette alternatívákat kerestem, és azt hiszem, találtam is egy igen egyszerűt.
Két dolog kell hozzá, egy szempillaspirál, és csekély mennyiségű hintőpor, meg mint mindenhez, egy kis türelem. A személyes célom az volt, hogy elkerüljem a póklábhatást, mert nem igazán tartom vonzónak azt, hogyha a pillák összetapadnak és jobbra-balra rendszertelenül lógnak, de tudom, hogy ezzel kapcsolatban eléggé megosztó vélemények vannak. Mindenesetre, ez a módszer azért is volt szimpatikus, mert a hintőpor segítségével a pillák nem tapadnak össze miután felvisszük a második réteg szempillaspirált.

1. lépés: Egy réteg spirál
Tényleg csak egy réteget érdemes feltenni, hogy ne tapadjanak össze a pillák, a második réteg felvitele után még lesz alkalmatok igazgatni, rárakni tetszés szerint annyit, amennyit szeretnétek, de a hintőpor használata előtt csak egy réteg bőven elég.

2. lépés: A hintőpor felvitele
Ha van otthon kifogyott szempillaspirálotok, ajánlom, hogy a fejét tartsátok meg, és azzal próbáljátok felvinni a port. Személy szerint nekem ez eszembe se jutott, csak utólag, szóval egyszerűen rákentem az ujjaimmal a pilláimra. A módszer bevált természetesen, csak a por mindenfelé szállt közben, ezért nektek azt javaslom, hogy legyetek okosabbak és előretekintőbbek nálam.
3. lépés: Második réteg
Ügyeskedd fel a beporozott szempillákra a festéket úgy, hogy teljesen befedje a hintőport. Ez után elkezdheted igazgatni a pillák állását, és tetszés szerint vihetsz fel még egy réteget. A hintőpornak köszönhetően könnyebben tudsz építeni a végükre, ráadásul nem is ragadnak össze (természetesen irdatlan mennyiségű festék esetén már más a helyzet...).

Extra tippként még azt tudnám javasolni, hogy ne essetek túlzásba a festékkel. A trükk célja pont az, hogy a természetes kategóriában maradjunk, és ne essünk át a ló másik oldalára. Hintőporból szintén keveset vigyetek fel az ujjatokra (vagy az elhasznált szempillaspirál fejére), hiszen könnyebb kis adagokban felvinni, mint tűrni, ahogy a por össze-vissza száll a szemetekbe, mert túl sokkal akartatok művészkedni egyszerre.
Remélem hasznos volt számotokra ez a bejegyzés, és ha kipróbáljátok ezt a módszert, ne felejtsétek el megírni, hogy sikerült.

Sokan hangoztatják azt, hogy lehetetlen mozgás nélkül lefogyni, vagy súlyt tartani, pedig ez egyáltalán nem igaz. Persze egy egészségesebb életmód jegyében fontos az, hogy egy héten minimum háromszori sportot beiktassunk az életünkbe, de előfordul az, hogy egyszerűen nincs rá időnk, vagy egyszerűen se kedvünk, se energiánk.
Őszintén beismerem, vannak olyan napjaim, mikor úgy érzem, hogy minden sportot azért találtak ki, hogy engem kínozhassanak (főként a labdás csapatjátékokat). Ettől függetlenül nincs minden veszve, hiszen nem hiába mondják azt, hogy a kockás has a konyhában készül el, az edzőteremben pedig csak előjön. Kedv és energiahiány esetén elég csak az étkezésre odafigyelni, és máris előrébb jutunk a célunkig.

Tudom, rengetegen számolnak be arról, hogy nem tudnak enni ébredés után, és délelőtt épphogy csak majszolgatnak valamit. Ezzel viszont csak egy dolgot értek el; délután össze fogtok enni mindent. Nem azt mondom, hogy reggelire le kell nyomni a torkotokon egy nagy adag tojásrántottát, kezdd el szoktatni a szervezetedet a kelés utáni evéshez mondjuk egy almával, vagy zabkásával. Hidd el, egy idő után az lesz az első, hogy reggel a konyha felé veszed az irányt.

2. tipp: Hidratálás
Érdemes kelés után legalább fél liter vizet lehúzni, hiszen alvás közben nem jut folyadékhoz a szervezetünk. A víz elfogyasztása még a reggeli és a kávé/tea/kakaó előtt javasolt. Ne felejtsd el magaddal vinni a vizes flakonodat, ha elmész valahova, és figyelj arra, hogy egy nap minimum két liter vizet fogyassz. Nem, nem cukros üdítőt, nem energiaitalt, hanem vizet. Ez azért fontos, mert előfordulhat az, hogy a vízhiány miatt akár éhesnek is érezheted magad, de a kevés folyadékfogyasztás hosszútávon fejfájáshoz is vezethet. Plusz pont, hogy a vízfogyasztás felpörgeti az anyagcserét, szóval igyátok karcsúra magatokat.
Amennyiben nem szeretitek a vizet (igen, hallottam már ilyenről), csináljatok teát. Használhattok hozzá édesítőszert cukor helyett, vagy igyátok ízesítés nélkül (kezdetben furcsa, de egy idő után hozzászoktok).

3. tipp: Viszlát, fölösleges szénhidrát
Fontos. Nem a zsír fog téged zsírossá tenni, és nem a banán gyümölcscukor tartalma miatt fogsz meghízni. Nem a magas kalóriatartalom miatt leszel súlyosabb. Búcsúzz el legjobb barátainktól, a liszttől és a cukortól, és meglátod, egy idő után lötyögni fognak rajtad a ruháid. Nem hiába lesz "ennék még valamit" érzeted egy szelet kenyér elfogyasztása után, és nem hazugság az, hogy a cukor függőséget okoz. Nem a természetes módon előforduló cukrokra gondolok, azokra szüksége van az agynak. Tudom, elsőre úgy tűnik, hogy mindenben van liszt és cukor, amit szerettek, pedig ez nem így van, csak receptek után kell nézni.

4. tipp: Cseréld az egészségtelent egészségesre
A zacskó chips helyett kezdj el gyümölcsöket és zöldségeket ropogtatni és vásárolni. Ha egészséges ételekkel töltöd tele a hűtődet, akkor csak azokhoz tudsz majd nyúlni, mert nem lesz a szemed előtt egy tábla csoki. Egy valamit kérek; ne kezdd el számolgatni a kalóriákat. Igen, három banánban valóban majdnem annyi van, mint egy sajtburgerben, viszont meg kell tanulni különbséget tenni a jó és a rossz szénhidrát között.

5. tipp: Tapasztald ki, hogy mi a jó neked
Sokan mondják, hogy egyél sokszor keveset, és az be fog válni. Had hozzak fel egy személyes példát ellenérvként; nekem jól kell laknom. Tényleg jól, annyira, hogy ne pislogjak két percenként azzal az indíttatással a hűtő felé, hogy mindjárt kirámoljam. Ha folyamatosan pici adagokat ennék, úgy érezném, hogy egész nap eszek, és mégse lakok jól. Persze, van akiknek ez beválik, de személy szerint nem tartozok közéjük, ez viszont nem kell, hogy bárkit is elbizonytalanítson. Nem kell rosszul érezned magad, mert neked más módszer válik be, hiszen már rég bizonyított tény, hogy nincs olyan diéta, ami mindenkinek használna. Tapasztald meg, hogy mi az, ami neked teltségérzetet biztosít, ami energiát ad.

Ezek voltak azok a tippek, amiket általában mindenkivel megosztok, ha fogyásról érdeklődnek. Hozzátenném, hogy szerintem fontos a mozgás is, így ha úgy érzitek, hogy eljött az ideje annak, hogy belekezdjetek, ne habozzatok. Keressétek meg azt, ami igazán érdekel titeket, amit élveztek csinálni. 

Életemben először voltam nála, de mivel a barátnőm ajánlotta, annyira nem aggódtam, minden jól ment, kedves volt, értett mindenhez. Csak aztán egy malőrnek köszönhetően a hajam vége rózsaszín árnyalatú maradt (a teljes sztorit itt olvashatjátok). Lett volna lehetőségem arra, hogy még a szalagavató napján rászőkítsen, de úgy gondoltam, hogy már eleget kínoztam a fejem, szóval túléltem úgy ahogy voltam. Később viszont zavarni kezdett ez az egész "háromszínűség", szóval keresgélésbe kezdtem.

Később elfogyott a rendszeresen használt samponom, ez pedig már hetek óta ott figyelt a kád szélén, újravásárolni a megszokott samponomat pedig lusta voltam, szóval elkezdtem használni, és körülbelül négy hét (heti kétszeri mosás) után már látszódott is az eredménye. Végre búcsút inthettem a rózsaszínnek, és gondolom megértitek, ha azt mondom, hogy egy ideig nem is nagyon szeretném viszontlátni.

Lényegében amit a samponról tudni kell...
Nem szőkíti ki a barna hajat, mielőtt valaki ebből az okból kifolyólag meg akarná venni. A furcsa színeket szedi ki a szőkéből, a lila színével semlegesíti és eltünteti azokat. Ha sötétbarna hajra használod, nem fog vele történni semmi, egyszerű samponként fog funkcionálni, és bár teljesen jól betölti ezt a szerepét is, ilyen használatra nem javaslom. Persze ha szeretitek fölöslegesen sikálni a kádat (a sampon lila csíkot hagy rajta, ez az egyetlen bajom vele), akkor nyugodtan.

Egészen kilencedikes koromig nem volt szükségem semmiféle ajakápolóra, csak viccből felkentem néha egy Labellot ha a kezembe akadt, hogy azért mégis legyen valami a számon. A rúzs és a szájfény kiszárították, ezért nem is használtam őket, a mai napig távol állnak a világomtól, és bár néha rám jön a sminkelhetnék, a természetesség híve maradok a hétköznapokon. 

A fordulópontot az jelentette, hogy kilencedikben egy hétre Angliába utaztam, méghozzá a tavaszi szünetben, ami nem is lett volna a gond, de ez abban az évben volt, mikor márciusban még esett a hó Magyarországon is. Angliában a szél össze-vissza fújt, jégdarabok estek az égből, és bár az angolok boldogan sétáltak el mellettem rövidnadrágban, én a fagyhalál közelében éreztem magam. Lényeg a lényeg, az időjárást a szám is megsínylette, olyan dolog történt vele, mint azelőtt soha; kicserepesedett, sebes lett, és vérzett. 

Elsőre azt gondolnánk, hogy ennél ellentmondásosabb címet akkor sem tudtam volna kitalálni, ha direkt az lett volna a célom. Viszont ha jobban belegondolunk, sokszor megesik velünk, hogy olyan dologgal érkezünk haza a bevásárlásból, amit nem is akartunk megvenni, csak magunkra erőltettük. Persze, elsőre jó ötletnek tűnt megvenni azt a pólót, jól is áll, le is volt értékelve, csak hát tegyük fel, hogy te eredetileg egy napszemüvegért mentél, de végül nem találtál neked tetszőt, ezért úgy voltál vele, hogy "jó, akkor én ezt a pénzt elköltöm". Az már csak a későbbiekben jut eszedbe, hogy a napszemüveg tényleg kellett volna, a póló meg pont nem, a pénzednek pedig könnyes búcsút inthettél.
Ma bemutatok pár egyszerű trükköt, amik az utóbbi időben beváltak, így nem költök feleslegesen, és félre tudok rakni arra az esetre, ha kéne valami.

Első lépés: Listázás

Azok, akik azt mondják, hogy készíts listát, tervezgess, nem tévednek. Viszont nem csak az életedet tudod könnyebbé tenni listák készítésével, hanem a vásárlási szokásaidat is helyre tudod rázni. Szerezz egy jegyzettömböt (nem, nem kell venni, jó lesz egy papírlap is), és kezd el sorban felírni, hogy mik azok a dolgok, amiket venni szeretnél a jövőben. Nem csak azt, amit a hétvégi shopping túra során szeretnél beszerezni, hanem mindent, ami az eszedbe jut. A ruhák és pipereszerek mellé betársulhatnak az elektronikai eszközök is, vagy azt is felírhatod, ha szeretnél meglátogatni egy cukrászdát és végigkóstolni az édességkészletük felét. Ha nap közben beugrik valami, amit venni szeretnél majd, mehet is a listádra.

Ez azért fontos, hogy tisztában legyél azzal, amit venni szeretnél, és tudd, hogy mi az, amire régóta szükséged van, és mi az, ami csak újonnan került a látókörödbe. Így érkezünk el a második pontig.

Második lépés: Fontossági sorrend

Lehet, hogy egy póló olcsóbb, mint egy új nyári cipő, és azt gondolod, hogy annak a megvásárlásával spórolsz, de a valóság az, hogy nem. A nyári cipő vásárlását már hetek óta halogatod, és előbb-utóbb beköszönt a jó idő, te pedig kénytelen leszel venni egyet, míg az a póló nem is kellett volna igazán.

Remélem ezzel sikerült szemléltetnem a dolgot. Miután összegyűjtötted a vásárolni kívánt dolgokat, ezért is lényeges, hogy fontossági sorrendet állíts fel. Amire már hónapok óta szükséged van, az kerüljön felülre, ami pedig csak mellesleg jut eszedbe, mehet a lista legaljára.

 Gondold át, hogy tényleg nélkülözhetetlen-e az, hogy műkörmöt csináltass, vagy kibírod nélküle, ha eddig is megtetted, ezzel pénzt spórolva meg.

Harmadik lépés: Nézz utána az áraknak
Ma már az internetnek hála nem csak a magazinokban olvashatunk utána az aktuális áraknak, de a legtöbb boltnak webes felülete is van, ami megkönnyíti az emberek dolgát. Ha mondjuk kabátot szeretnél venni, nézz utána annak, hogy hol találhatod meg a neked legjobban tetszőt, és azt is figyeld meg, hogy mennyibe kerül. Nem biztos, hogy pontosan azt fogod a nap végén megvásárolni, de kapsz egy "nagyjából" árat, amivel előre kalkulálhatsz. Döntsd el, hogy egy adott árnál többet nem fogsz költeni egy adott darabra, és tartsd is be.
Miután megsaccoltad a dolgokat, ajánlott kiszámolni a végösszeget, így még könnyebb lesz pár felesleges dolgot a lista legaljára taszítani. "Tényleg kell nekem az a harmadik ajakápoló? - Nem, nem kell."

Negyedik lépés: Mehet a vásárlás
Megvan, hogy mi az, amit venni szeretnél, és tudod azt is, hogy maximum mennyit költenél rá. Az eladók valóban aranyosan tudnak mosolyogni és ajánlgatni a termékeiket, de nekik ez a dolguk, neked pedig ez esetben az, hogy ne vásárolj fölöslegesen semmit, ezáltal pedig spórolj, mégis beszerezz mindent, amit szerettél volna.

Ti hogy álltok a vásárlással? Előfordult már, hogy olyan dolgot vettetek, amiről később azt gondoltátok, hogy kár volt költeni rá? Használtátok már a listás-módszert? Ti mit tesztek a fölösleges költekezés ellen?