A bejegyzés címe mögé nem kell semmit se látni, nem abból a célból választottam ezt, hogy megsértsek bárkit is. Sőt, őszintén bevallom nektek, hogyha a lustaságért díjakat osztogatnának, én is esélyes lennék pár trófeára.
A helyzet az, hogy nem szeretek sportolni, és bár minden nap eltervezem, hogy hazafelé majd lépcsőn ballagok fel a tizedikig, a nap végén csak nevetek magamon, miközben megnyomom a lift hívógombját. Tulajdonképpen úgy érzem, hogy a legtöbb mozgásformát azért találták fel, hogy kínozzanak vele, és nevethessenek rajtam, bár már beletörődtem abba a ténybe, hogy sose leszek én a "sportos lány" a baráti társaságban.
Ettől függetlenül be kell ismernem, hogy az egészséges életmódhoz mindenkinek szüksége van a mozgásra, és nem csak azért, hogy formában maradjunk, hanem a közérzetünkre is jócskán kihat az edzés, vagy éppen az edzés hiánya.

01.: Pilates

Minden napodból egy óra. Ennyit vesz igénybe az egész, felfelé kerekítve, ugyanis vannak olyan napok, amik körülbelül negyven percedbe telnek. Huszonnégy órából egyet pedig simán feláldozhatsz a mozgás oltárán. Korábban már említettem a blogilates naptárat (klikk ide), amit napról napra követek azért, hogy formában tartsam magam.

Cassey Ho ingyenes mozgástervet biztosít minden hónapra, csak annyi a dolgod, hogy feliratkozol a hírlevelére, és e-mailben hozzá is jutsz a havonta megjelenő naptárjához, amiben összefoglalja, hogy melyik nap mely videóit kell kipipálnod a listádon. Nem igazán van szükséged semmi felszerelésre hozzá, csupán egy jógamatracra (az enyémet szétkaparta a drága macskám, szóval nyugodt szívvel javaslom az összehajtogatott törölközőt is), aztán neki is láthatsz.

Abban az esetben, ha nehéznek találod a havi naptárat, az oldalon kezdőknek valót is találhatsz addig, amíg nem érzed biztosnak azt, hogy teljesíteni tudod a haladót.

02.: Just Dance

Nem, nem a Lady Gaga számra gondolok, hanem a játékra, amiben a képernyőn lévő alakot utánozva kell táncolni és pontot szerezni.
Mielőtt arra gondolnál, hogy meg kell venned a játékot, megnyugtatlak, hogy nekem sincs meg. A YouTube-on megtalálható szinte az összes számhoz készült videó, tehát gond (és fizetés) nélkül neki is állhatsz a cardiozásnak.

Ha neked is a cardio az egyik ősellenséged, mint nekem (nem elég, hogy elfáradsz, még levegőt se kapsz rendesen), akkor a tánc megoldást jelenthet a problémádra. A videóban követni az emberek mozdulatait szórakoztató, ráadásul zene mellett sokkal gyorsabban telik az idő, így mire észbe kapsz, már izzadt vagy és le is tudtad a napi mozgást.

A Youtube keresőjébe elég beírnod egy ismert szám címe mellé a "just dance"-t, és nagy valószínűséggel ki fogja adni azt, amit kerestél, hiszen minden évben új játékot dobnak a piacra az év aktuális slágereivel.

03.: Szobabicikli, futás

Tudom, hogy nem található meg mindenkinek az otthonában egy szobabicikli, de ha mégis, akkor told a képernyő elé, és kezdd el tekerni, miközben sorozatot nézel. Ha belegondolsz, hogy milyen elmélyültséggel vagy képes végignézni egy negyven perces Trónok harca részt, akkor rá fogsz jönni, hogy mi a trükk ebben az egészben. A kedvenc sorozatodra fogsz figyelni, és a sorozatban lévő történésekre, nem pedig arra, hogy épp izzadsz tekerés közben, és a rész végére döbbensz rá, hogy már negyven perce ülsz a biciklin.

A futás az a sport, amit szinte mindenki megutál az iskolai éveknek köszönhetően, mert általában egy adott területen kell körbe-körbe futni, ami szörnyen unalmassá tud válni, arról nem is beszélve, hogy mindez időre megy. Ráadásul ha utolsó vagy az osztályban, akkor ott van benned az a vacak érzés, aminek egyáltalán nem kéne jelen lennie, mert így csak elmegy a kedved ettől a mozgásformától. Az emberek nem hiába jók hosszútáv futásban, tulajdonképpen erre lettünk "tervezve". Nem baj, ha elsőre nem futsz le egy félmaratont (ha megnyugtat, nekem századjára se menne), a lényeg, hogy végre kimehetsz a szabadba, és a saját tempódban kocoghatsz időlimit nélkül, változó tájjal, és akkor állsz meg, mikor szeretnél. Nem kell versenyezned senkivel, csakis önmagaddal, és ez teszi olyan széppé a futást. Az, hogy magaddal viheted a kedvenc zenéidet, csak pluszt ad a dolognak.

Remélem, sikerült olyan sportokat felsorakoztatnom, amik kevésbé fognak sportnak tűnni a szemetekben, és inkább szórakozásként fogtok tekinteni rájuk.

Ha hajápolásról van szó, képes vagyok elmenni a végletekig annak érdekében, hogy a szőkített hajam ne nézzen ki úgy a fejemen, mint egy szél által összehordott fészek. Mivel a Lush fürdős termékeivel már egy jó ideje jóban voltam, arra gondoltam, hogy talán itt az ideje a hajápoló szereik felé is tennem pár lépést, hiszen a csak természetes összetevők kárt biztos nem fognak tenni benne (persze elég ironikus, hogy természetes összetevőjű dolgokat keresek a természetellenes színű hajamra...).
Mivel szeretek neten keresztül tájékozódni, ezért először ott választottam ki magamnak, hogy melyik pakolást szeretném kipróbálni, és bár először a Marilynre esett a választásom, végül ennél kötöttem ki (a Marilyn csak online kapható, a kiszállítási díj meg nekem nem ér meg csak egy terméket).

Tehát, jó vásárlóhoz híven előtte utánaolvastam a véleményeknek, elolvastam a leírását, és mivel mind a Lush, mind a vásárlók megnyertek maguknak, szóval a H'Suan Wen Hua (ilyenkor örülök neki, hogy nem youtubeozok, ki nem tudnám mondani) mellett döntöttem. Tényleg szeretném mindenkinek javasolni, hogy mielőtt bementek egy Lush boltba, nézzetek utána annak, hogy mi érdekel. Az eladók rendkívül aranyosak, de képesek elbizonytalanítani pár perc alatt, hiába csak segíteni akarnak. Én is ott álltam a hajápolási termékek előtt, mikor megjelent mellettem egy mosolygós eladólány (itt már éreztem a vesztem), és miután megmondtam neki, hogy milyen hajra keresek gyógymódot, teljesen mást ajánlott, mint amit kinéztem magamnak.
Mindenesetre maradtam az eredeti tervnél, de azért kíváncsiságból beleszagoltam a teszt-tégelybe, hátha megérzem azt a tipikus Lush illatot, amit imádok. Nos, a hatás elmaradt, helyette valami iszonyatos hányinger lett úrrá rajtam. Miközben megnéztem a tégelyt, hogy jó terméket illat tesztelek-e éppen (az angol weboldalon dicsérték az illatát), addig azon gondolkoztam, hogyan fogom ezt felkenni a fejemre öklendezés nélkül.
Tényleg elgondolkodtam azon, hogy otthagyom az illata miatt, és tényleg többször is megnéztem a lejárati dátumát, mire megvettem. Úgy voltam vele, hogyha már annyi jó dolgot írtak róla, akkor majd maximum befogom az orrom, és reménykedek benne, hogy a kókuszos balzsamom majd elnyomja az illatát.

Tapasztalatok
Könnyen eloszlatható a hajon, és bár azt írják, hogy a hosszú hajúaknak az egészet fel kéne használni, szerintem kicsit túlzásba estek, bár van különbség hosszú és hosszú haj között. Nekem négy (vagy talán öt) alkalomra volt elég a 225 gramm, úgy, hogy végigkentem vele a mellig érő hajamat. Személy szerint hűtőben tartottam a biztonság (és a friss összetevők) kedvéért, és miután a nagymamám is közölte velem, hogy borzasztó illata van, meggyőződhettem arról, hogy nem az én szaglószervemmel van a probléma, csak az emberi ízlés igen sokszínű. Azért ha a boltban jártok, a kedvemért szagoljatok bele, kíváncsi vagyok, hogy Ti mihez tudnátok hasonlítani, mert én egyszerűen semmihez sem foghatónak érzem, valaki pedig az almás pitéhez hasonlítja.

Persze a hangsúly nem az illaton van (amit az öt alkalom alatt sikerült megszoknom), hanem a hajon való hatáson. Őszintén megmondom, szerettem volna végre egy olyan Lush tesztet írni, ahol nem magasztalom a terméket, de nem megy. Nem az elvakult Lush függőségem mondatja velem azt, hogy amint lemostam a pakolást, már vizesen éreztem a változást. Nem azt a fajta selymes érzést hagyta maga után vizesen, mint az eddigi hajápolóim, így először egy kicsit furcsának éreztem, de amint megszáradt a hajam, fényesebb volt, erősebb, és dúsabb hatású is, aminek külön örültem. A használata közben voltam fodrásznál, ahol a hajam tovább lett szőkítve, de azóta se találok törött hajvégeket, szóval azt mondom, megéri befektetni rá.
Az ára sajnos nem olyan barátságos, mint amilyennek szeretném (3790), így nem is lesz az örökös tagja a hajápolókból álló családomnak, viszont amennyiben úgy érzem majd, hogy szüksége lesz a hajamnak egy igazán tápláló pakolásra, ehhez fogok fordulni. Részletesebb leírásért és az összetevőkért ide kattintsatok.

Nektek van olyan örökös kedvencetek hajápolás terén, amit mindig újravesztek? :)

Emlékszem, hogy tavaly mekkora port kavart az, mikor egy 18 éves instagram üdvöske, névszerint Essena O'neill úgy döntött, hogy kilép a köztudatból, mert a közösségi oldalak tönkretették az életét. Az a helyzet, hogy az említett lányt az összes létező oldalon követtem, és mindenhol azt láttam, hogy milyen csodálatos mindennapjai vannak, hogy mennyire boldog, és hogy milyen sok barátja van. Kérdem én, ha a közösségi médiának köszönhette ezt az életet, akkor az hogyan tehette tönkre egyszerre?
Önmagunkat kínozzuk, és a közösségi oldalakat hibáztatjuk azért, mert másokkal el akarjuk hitetni, hogy tökéletesek vagyunk. Persze mikor mi magunk is elkezdünk ebben hinni, akkor esünk a legnagyobbat.

Egy dolgot tehetsz, hogy ne szippantson téged be ez a világ; Ne hidd el!
Ne hidd el azt, hogy a képen szereplő lány tökéletes zilált hatású copfja egy percébe került. Ne hidd el, hogy a fitness guru csak és kizárólag gyümölcsön és salátán él. Ne gondold azt, hogy egy párkapcsolat tökéletes, csak mert egy kép azt mutatja. Nincs senkinek sem hibátlan arcbőre, nem sikerül senkinek sem gyakorlás nélkül a tökéletes tusvonal, nincs olyan ember akinek tökéletes a teste a nap minden percében. A bloggerek nem tejeskávé és croissant mellett írják meg az összes posztjukat, a divatszakértők pedig nem csak találomra húznak ki valamit a szekrényükből.
A közösségi média a cenzúráról szól, mégpedig pont mi vagyunk azok, akik cenzúrázzuk a saját életünket. A legjobb oldalunkat akarjuk mutatni másoknak, és ezzel nincs is semmi baj, ameddig nem gondoljuk azt, hogy a közösségi médián keresztül tükröződő életünk megegyezik a valósággal. Ameddig nem felejtjük el azt, hogy mások is ugyanúgy cenzúrázzák az életüket.

Egyszer talán majd nekem is lesz bátorságom...
Bátorságom ahhoz, hogy nekikezdjek egy instagram oldalnak a nélkül, hogy aggódnék a követőim alacsony létszáma miatt. A félelem nélkül, hogy az én cenzúrázott életem nem lesz elég jó. Beismerem, én is hajlamos vagyok arra, hogy elfelejtsem a különbséget a valóság és a ferdített valóság között, így nem akarom, hogy a kedvem jelentéktelen lájkoktól függjön.
Egy nap talán lesz a blognak is facebook oldala, ha nem fogok a miatt aggódni, hogy az ismerőseim megtalálják. Egy nap talán büszke leszek az írásaimra, és nem rejtegetni fogom őket "Úristen, mit gondolnának erről az osztálytársaim?" alapelven.

Addig a napig viszont büszkén maradok a hatalmas bloggervilágban, ahol nem számít a kor, a nem, a külső, csak és kizárólag az, hogy mindenki egy hobbijának hódolhat; az írásnak.

Szerintem nyugodt szívvel állíthatom magamról, hogy mindig is a természetesség híve voltam, kivéve, ha hajszínről volt szó. A műkörmöket szépnek találom, de nem vonzanak annyira, a póthaj valóban szép tud lenni, csak ne az én fejemre rakják fel, a mesterséges barnaságból pedig szintén nem kérek.
Egy dolog volt, amit mindig is ki akartam próbálni, az pedig a műszempilla. Szerencsémre sötét, és viszonylag hosszú pillákkal vagyok megáldva, de azért nyilvánvalóan nem lehet összehasonlítani ezt és egy igényesen felrakott tincses műszempillát. Ettől függetlenül valahogy sose sikerült rávennem magam arra, hogy elmenjek valahova megcsináltatni, helyette alternatívákat kerestem, és azt hiszem, találtam is egy igen egyszerűt.
Két dolog kell hozzá, egy szempillaspirál, és csekély mennyiségű hintőpor, meg mint mindenhez, egy kis türelem. A személyes célom az volt, hogy elkerüljem a póklábhatást, mert nem igazán tartom vonzónak azt, hogyha a pillák összetapadnak és jobbra-balra rendszertelenül lógnak, de tudom, hogy ezzel kapcsolatban eléggé megosztó vélemények vannak. Mindenesetre, ez a módszer azért is volt szimpatikus, mert a hintőpor segítségével a pillák nem tapadnak össze miután felvisszük a második réteg szempillaspirált.

1. lépés: Egy réteg spirál
Tényleg csak egy réteget érdemes feltenni, hogy ne tapadjanak össze a pillák, a második réteg felvitele után még lesz alkalmatok igazgatni, rárakni tetszés szerint annyit, amennyit szeretnétek, de a hintőpor használata előtt csak egy réteg bőven elég.

2. lépés: A hintőpor felvitele
Ha van otthon kifogyott szempillaspirálotok, ajánlom, hogy a fejét tartsátok meg, és azzal próbáljátok felvinni a port. Személy szerint nekem ez eszembe se jutott, csak utólag, szóval egyszerűen rákentem az ujjaimmal a pilláimra. A módszer bevált természetesen, csak a por mindenfelé szállt közben, ezért nektek azt javaslom, hogy legyetek okosabbak és előretekintőbbek nálam.
3. lépés: Második réteg
Ügyeskedd fel a beporozott szempillákra a festéket úgy, hogy teljesen befedje a hintőport. Ez után elkezdheted igazgatni a pillák állását, és tetszés szerint vihetsz fel még egy réteget. A hintőpornak köszönhetően könnyebben tudsz építeni a végükre, ráadásul nem is ragadnak össze (természetesen irdatlan mennyiségű festék esetén már más a helyzet...).

Extra tippként még azt tudnám javasolni, hogy ne essetek túlzásba a festékkel. A trükk célja pont az, hogy a természetes kategóriában maradjunk, és ne essünk át a ló másik oldalára. Hintőporból szintén keveset vigyetek fel az ujjatokra (vagy az elhasznált szempillaspirál fejére), hiszen könnyebb kis adagokban felvinni, mint tűrni, ahogy a por össze-vissza száll a szemetekbe, mert túl sokkal akartatok művészkedni egyszerre.
Remélem hasznos volt számotokra ez a bejegyzés, és ha kipróbáljátok ezt a módszert, ne felejtsétek el megírni, hogy sikerült.