01.: Na és, mi leszel, ha nagy leszel?
A válasz erre roppant egyszerű: fogalmam sincs, jelenleg azt se tudom, hogy hol van a fél pár zoknim másik fele. A jövőbe pedig pláne nem látok, arról sincs ötletem se, hogy holnap milyen óráim lesznek, amiből viszont legalább lejön, hogy biztos nem bankigazgatóvá fogok avanzsálni ekkora tanulási kedvvel.

02.: Hova mész továbbtanulni?
Egyenlőre még befejezném a gimnáziumot, köszönöm szépen, nem kell máris kirakni onnan, már így is túl szentimentális állapotba kerülök, ahányszor rájövök, hogy az utolsó matek dogáimat írom. Szóval, remélem értitek, mennyire kivagyok, ha már úgy érzem, hogy a matematika dolgozatokra való felkészülés is hiányozni fog.
Egyébként, hogy a kérdésedre válaszoljak, van pár elképzelésem, csak az a gond, hogy ezekben az elképzelésekben annyira vagyok biztos, mint az órarendemben.

03.: Nem kéne valami diákmunkát vállalnod?
De igen, jó, hogy kérdezed. Csakis arra vágyok, hogy az egyébként is kevés, tanulásra szánt szabadidőmet arra fordítsam, hogy ötszázas órabérért dolgozzak. Köszönöm szépen, hogy belenyúlkálsz a családi kasszába, és megállapítod, hogy nekem már illene munkát vállalnom, hogy segítsek a szüleimen. Nem azt mondom, hogy nem akarok segíteni, de ha a szülők mondják azt, hogy a tanulással törődjek, akkor had tegyem már ezt minden lelkiismeret furdalás nélkül. Egyébként, te mennyit is melóztál végzős korodban?

04.: Hogy állsz a párkapcsolatokkal?
Teljesen jogosan merül fel a kérdés, miután közlöm, hogy alig van időm aludni is. Minden vágyam, hogy egy másik embert is belerángassak a stresszel teli életembe. De a legjobb talán mégis az lenne, ha összejönne a dolog, aztán minden órán a hősszerelmemről fantáziálnék, majd szakítanánk, és akkor nem a teendőim miatt nem aludnék, hanem a nyamvadt, jól ismert szerelmi bánat miatt. Valójában nem ez az igazság, de szeretek ezzel érvelni, és akkor nem érzem magam olyan nyomorultul magánélet terén.

05.: Nem úgy volt, hogy egészséges életmódot folytatsz?
Örülnék, ha nem néznél rám ferde szemmel, mert köztudott, hogy egy szelet süti mellett jobban csúszik bármelyik történelem tétel. Egyébként, majd akkor váltok át egészségesre, mikor majd rádöbbenek tablófotózás előtt, hogy már nem férek bele a kosztümömbe. De azért értékelem, hogy a tanulmányi eredményem és a magánéletem mellett még beleszólsz abba is, hogy miket egyek. Mióta is vagyunk barátok? De legfőképpen, meddig szándékozol a barátom maradni?

Ez volt az az öt kérdés, amiket a legkevésbé szeretek hallani bármilyen formában is. Ha nektek eszetekbe jut még valami, amit kihagytam, ne felejtsétek el leírni, mert kíváncsi vagyok, titeket mi bosszant fel legjobban, akár végzősök vagytok, akár nem. :)