Ariana Grande először vörös hajú sorozatszereplőként épült be a köztudatba, mára már világhírű énekesnő, 2015 szeptemberében pedig piacra dobta első parfümét, ami Ari névre hallgat. Az énekesnőről megoszlanak a vélemények, sokan rajonganak érte, sokan semlegesek vele kapcsolatban, és vannak olyanok is, akik nem kifejezetten kedvelik őt. Nos, hozzá hasonlóan a parfümjéről is lehet olvasni jót és rosszat is, így ma úgy döntöttem, leírom nektek, hogy mit várhattok ettől az apróságtól.

Miért pont erre esett a választásom?

Nos, őszintén megmondom, hogy az ára miatt, mert eredetileg egy Marc Jacobs-ot néztem, ami hasonló árkategória, ez viszont pont le volt értékelve a Douglasban, én pedig beismerem, sokáig rajongtam az énekesnőért a kisugárzása miatt, szóval nem volt szívem szaglászás nélkül elmenni a parfümje mellett. Tudom, név miatti szimpátiából nem szabad ilyen dolgokat vásárolni, de nem is ezt tettem, és így utólag sem bántam meg, hogy a választásom végül erre esett.

Külső:
Az üveg konkrétan könyörög a kipróbálásért. Átlátszó, benne rózsaszín folyadékkal, a formáját tekintve pedig nem is tudom mihez hasonlítani. Ha létezik lányos buzogány, akkor mindenesetre ahhoz, rajta pedig rozéarany kupak csücsül. Ettől függetlenül személyes kedvencem a hozzácsatolt fehér pompom, amit le lehet róla szedni, és díszként használni.

Illat:
Mintha beleöntöttek volna egy cukorkaboltot. És azt hiszem meg is van az oka annak, hogy miért vannak róla ennyire szélsőséges vélemények. A pink sugar-hoz tudnám hasonlítani, de valamiért mégsem annyira tömegillat (legalábbis egyenlőre nem az). A gyümölcsös-virágos parfümök illatcsaládját gyarapítja, én viszont nem érzek benne semmi gyümölcsöt, virágot meg pláne nem, rólam csak a mályvacukorillat terjeng. Ha jobban utánanézünk, kiderül, hogy az alapillatot pont a mályvacukor, a pézsma, és mellette fás tónusok adják, a szívillatok orchidea, rózsa, és gyöngyvirág. A fejillathoz pedig körte, málna, és grapefruit tartozik.

Kiknek ajánlom?
Hát azoknak, akik érett, nőies imidzset akarnak ápolni biztos nem. Ha viszont az ember kapható az édes illatokra, méghozzá hatalmas dózisban, akkor ajánlom a kipróbálását. Az ára 10.000 Ft környékén mozog, amennyit szerintem meg is ér, mert sokáig kitart, ugyanis nincs az az ember, aki minden nap képes lenne magára fújni egy adag diabéteszt.

Nem szerettem volna szokássá tenni azt, hogy a különböző kedvelt termékeimet külön-külön mutassam be, de tegnap este egy fürdőbomba Csodaországot varázsolt a kádamba. Vitatkozhatunk azon, hogy mi számít művészetnek, és mi nem, de ahogy megláttam feltörni a színek kavalkádját majdnem elfelejtettem képeket készíteni, annyira elbambultam, és utólag csak azon tudok gondolkozni, hogy vajon mennyi kreativitás és próbálgatás lehetett szükséges ahhoz, hogy a készítők elérjék ezt az eredményt.

De lássuk, miért is vagyok annyira elájulva tőle...

1.: A kinézete

Azt hiszem, elsőre az fogott meg, hogy nem gömb alakú, mint a legtöbb fürdőbomba, és a formája mellett még a színkavalkád is magára vonzza a tekinteteket, amivel ez a csöppség rendelkezik. Az egyik oldala rózsaszín/kék, a másik pedig okkersárga/fehér, középen pedig egy vékony rétegű lila hatszög választja el a két oldalt. A külsején dob az is, hogy csillámporral van teleszórva, ami Lush termékhez híven ragad mindenhez, amihez hozzáér.

2.: Az illata

Panaszkodtam róla, hogy milyen erősnek éreztem az illatát, miután hazaérkeztem vele, és kénytelen voltam egy fiókba száműzni (ami mellesleg hiba volt, mert pár ruhám amit ott tartok átvette az illatát, és mikor felvettem, egész nap szagolhattam). Utólag viszont rájöttem, hogy miért is volt jó ötlet ilyen erőteljes illatot adni neki, mert a kádban körülbelül csak fele annyira lehet érezni, és így a fejfájdítóból máris kellemessé válik, ráadásul még a bőrön is megmarad egy kis ideig.

3.: Amit a weboldalon írnak róla

Belépőjegy a saját fürdőzős filmedhez, megadjuk neked a lehetőséged, hogy elkészítsd a saját látványfilmedet, mégpedig a valóságban, színes-szagos kivitelben.

A helyzet az, hogy mindent megad, amit ígér. A színek, az illatok ámulatba ejtik a használót, és szinte bűn kilépni az előtt a kádból, hogy kihűl a víz. Tényleg sajnálom, hogy lehúztam az erős szaga miatt, bár ha vennék újat, ugyanúgy száműzném egy fiókba.

Ha kalandokra vágysz, megtalálod. Élénk, csillogó színek, pattogó cukorka, és a világ első igazoltan fair trade eredetű kivonata Ugandából.

4.: Mit tesz a vízzel?

Ahogy a fenti képen látszik, az eredmény teljes színkavalkád. Nem gondoltam volna, de a szín egy kicsit függ attól is, hogy melyik oldalát hagyjátok felül, szóval én fordítgattam, és így kaptam ezt a látványt. A közepén lévő lila hatszöggel kicsit meggyűlt a bajom, mert nem volt hajlandó elpezsegni egészében, szóval fogtam és széttördeltem, ami miatt a kezem egy kicsit még mindig halványrózsaszín árnyalatú. Ha elkeveritek a végén a színeket, a víz sötétlila/kék, kicsit feketés színű lesz, amiben rengeteg csillám úszkál, emlékeztetve az esti égboltra.

Összességében azt hiszem ezt a fürdőbombát ajánlanám azoknak, akik minden áron instagram fotót akarnak készíteni a fürdőzésükről, szóval fontos számukra a látvány. Én inkább az ellazulós fürdőket szeretem, de ettől függetlenül nem bánom, hogy kipróbáltam, mert kellemes csalódás volt számomra, hiszen ki gondolná, hogy egy fürdőbomba meg tudja lepni?

Emlékszem, mikor először pillantottam meg matt körömlakkot valakinek a kezén. Jó, igazából egy képről nézett vissza rám a matt fekete körömlakk tumblr-on, de ott volt bennem az érzés, hogy egy csakis műköröm lehet, én pedig olyan messze állok tőle, amennyire csak lehet, szóval letettem arról, hogy nekem valaha is olyan lesz, pedig iszonyatosan tetszett.

Évek teltek el azóta, én pedig szép lassan megfeledkeztem a matt körmökről, és mivel akkoriban nem érdekelt az aktuális divat, nem tűnt fel, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend az emberek körében.

Na, nekem ott és akkor visszatértek az emlékeim az áhított matt fekete körmökről, és elkezdtem faggatni, hogy mégis miféle boszorkányságot vetett be, ami miatt ilyen körömlakkot tudott szerezni. A válasza egyszerű volt; fedőlakk. Az információt elraktároztam magamban, bár biztos voltam abban, hogy egy kisebb vagyonba kerülhet, én pedig körömlakkért nem szeretek sok pénzt kiadni, már kinőttem abból a korszakból.

Egyik nap a Rossmannban sétálgatva viszont szemet szúrt a Lovely matt fedőlakkja, és bár nem tűnt valami meggyőzőnek, azért az ára miatt a kosaramba került (700 forint, azt hittem, vagy a duplája lehet...). Nem voltam biztos abban, hogy a barátnőm is ezt használta-e, vagy hogy tényleg hatni fog-e, hiszen lássuk be, a Lovely márka nem a legnépszerűbbek között van. Köszönhetően annak, hogy nem sok reménnyel álltam neki a körömfestésnek, nagy meglepetést okozott a végeredmény;

Azt hiszem, ezek után kevesebb előítélettel fogok tekinteni az alacsonyabb árkategóriás termékekre, mert mint kiderült, van köztük olyan, ami eléri, hogy elálljon az ember szava.

Azt hiszem, mindenki elmondhatja magáról, hogy van olyan mások által feleslegesnek titulált dolog, amire Ő szeret költeni. Nos, az én esetemben a fürdésről van szó. Imádok a forró vízben ücsörögni másfél-két órán keresztül, olvasni közben, és hagyni, hogy az agyam szép lassan kikapcsoljon, ezáltal ellazuljak. Pontosan ezért is szerettem bele a Lush-ba, miután a kedvenc youtuberem (Zoella) által megismertem. Emlékszem, hogy mikor először vásároltam ott, nem is magam miatt költekeztem, aztán pár nap múlva visszasomfordáltam a boltba egy fürdőbombáért, és onnantól kezdve nem volt megállás. Kezdtem a fürdőbombával, aztán habfürdő, arcmaszk, tusfürdő... jelenleg épp a megfelelő hajpakolást keresem magamnak, meg egy ajakápolót (bár abból lehet, hogy inkább EOS-t fogok beszerezni). Azt hiszem, ha a Lush-függőségről sorozatot indítanának, megérdemelnék egy részt. Nem lennék rá büszke, de határozottan megérdemelném.

01.: Sex Bomb fürdőbomba

Elsősorban valami rózsaszínt szerettem volna. De tényleg, ez volt az egyetlen kikötésem, és mivel neten keresztül rendeltem, és ez volt az egyetlen rózsaszín raktáron, kosárba került.

Leírása alapján minden relaxáló hatású olajat belekevertek, a pézsmás alapba muskotályzálya, jázmin és ilang-ilang is került, emellett sok szójatej. Azt írják, hogy párosan még jobb, és ha jön a párunk is, dobjunk hozzá nyugodtan még egy bombát.

Na, tapasztalataim alapján bőven elég ez az egy belőle a fürdőzéshez. Az illata kellemes, az a tipikus Lush-illat, ami a boltot is mindig átjárja, mikor belép az ember, szóval direkt a szobámban tartottam a kipróbálásáig. Először nem értettem, hogy miért van lila része, és amint a vízbe került, fel is bosszantott, mert napokig sikálhattam a kádat, ugyanis a kedves kis fürdőbomba csodálatos lila csíkot hagyott a kád szélén. A víz szép rózsaszín lett tőle, az illata pedig kellemes volt, a bőrömön sokáig rajta maradt. Sokan írják, hogy a benne lévő rózsa állaga undorító, miután elkezd a vízben szirmonként úszkálni. Nos, én tényleg nem tudom semmihez sem hasonlítani... viszont számomra nem volt kellemetlen.

02.: Think Pink fürdőbomba

A rózsaszín ámokfutásom második eredménye. Nem tehetek róla, a kedvenc színem, viszont mivel ruhák terén nem nagyon hordom, ezért kénytelen vagyok máshogy kielégíteni a szín iránt érzett szeretetem.

Szóval, ezt a fürdőbombát is a színe miatt választottam első sorban. Na meg persze az Audrey Hepburn film miatt, ami a nevét is adta ennek a kis csodának. A weboldalon azt írják, hogy akkor használjuk, mikor este nem vágyunk másra, csak egy romantikus vígjátékra, és egy vödör fagyira, meg persze egy adag relaxációra. A leírás alapján tonka és vanília illata van, amit nerolival egészítettek ki. Összességében elmondhatom, hogy ennek a fürdőbombának az illata jobban elnyerte a tetszésem, mint az előzőé, arról nem is beszélve, hogy nem kellett utána kádat sikálnom. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor arra eszméltem fel, hogy a kádban apró piros szívecskék tömkelege úszkál. Imádtam.

03.: The Experimenter fürdőbomba

Nem fürdőbomba vásárlás céljával futottam be a boltba, viszont akaratlanul is megálltam a polc előtt, és mikor az egyik mosolygós eladólány megállt mellettem, tudtam, hogy végem lesz. Amint említést tett a bombában található pattogó cukorról, rögtön ki akartam próbálni, szóval zacskóba került.

A boltban még különösen tetszett a sokszínűsége (végre nem rózsaszín) és az illata is, viszont ahogy egyre több időt töltött a szobámban, a szekrénybe költöztettem, mert iszonyatosan erős illata van hosszútávon, ami nálam fejfájást generált. Sajnos azóta se vettem rá magam, hogy kipróbáljam, pedig már meg akarok szabadulni tőle. Meg az illatától is, pedig a weboldal szerint ugyanúgy tonka és vanília van benne, mint a Think Pink-ben.

04.: Unicorn Horn habfürdő

Valentin napi különlegesség, színes, csillog, és azonnal felkelti az ember figyelmét. Imádom, és egyszerre utálom, amiért a gyártása csak Valentin napra korlátozódik. Ahányszor megérzem az illatát, valamiért mindig jobb kedvem lesz, és nem elég, hogy csodás habot varázsol, még színezi is a fürdőt. Az egyetlen problémám vele az ipari mennyiségű csillámpor, így akármihez hozzáér, tiszta csillám lesz. De végül is, mi mást várnánk egy unikornis szarvtól?

05.: Snow Fairy tusfürdő

Még karácsony környékéről maradt meg, mivel annyi tusfürdőm van, hogy elfelejtettem, hogy ez is a világon van, ami beismerem, szörnyű hiba. Nem tudom eldönteni, hogy az illata rágógumira emlékeztet-e, vagy a gyerekkorom epres fogkrémjére. Mindenesetre, nagyon sajnálom, hogy nem vettem belőle többet, mikor még lehetőségem volt rá, majd karácsony közeledtével idén okosabb leszek.

06.: Pink FUN gyurmaszappan

A Snow Fairy mellett kaptam csomagban, eredetileg eszembe se jutott volna, hogy gyurmaszappant vegyek. Elolvasva az útmutatóját, használható szappanként, habfürdőként, és samponként is. Személy szerint habfürdőt csináltam belőle, és kipróbáltam szappanként is, bár ebben a pozícióban annyira nem remekelt, a hajamra meg nem mertem rákenni. Kitűnően habzik, az illata pedig az a tipikus cukorkaillat, amiért a legtöbben bolondulnak. Igazából főként anyukáknak tudnám javasolni, akiknek a gyermeke nem hajlandó fürödni menni, mert még játszani szeretne. Nos, a FUN lehetőséget ad a gyurmázásra a fürdőkádban is.

07.: Cupcake friss arcpakolás

Tipikus tinédzser bőröm van. A pattanások szeretnek beköszönni hozzám, viszont ha túlkezelem őket, az arcbőröm kiszárad. Szóval nagyon örültem, mikor hallottam erről a kis csodáról, amit pont az ilyen bőrre találtak ki. Az illata nagyon finom csokis, és a pattanások állapota már egy nap használat után javul. A gyulladást leviszi, az arcbőrt viszont nem szárítja ki, és pont ezért ideális számomra.

Két problémám van vele. Az egyik az, hogy "friss", tehát három hét alatt fel kell használni, mert az alapanyagai szavatossága lejár ennyi idő alatt (ezért is kell hűtőben tárolni). A másik pedig az eloszlatása, nekem valahogy nem igazán sikerült, mindig meg kellett birkóznom vele, mire felkerült a teljes arcomra.

08.: The Kiss ajakradír

Ezt nem terveztem megvenni. Viszont nem bántam meg, mert tényleg puhává varázsolja az ajkakat, és nagyon finom íze van, ami miatt nem tudom, hogy álljak hozzá, mert késztetést érzek arra, hogy megegyem. Mondjuk ez az összes ajakradír esetében igaz, mert cukor alapúak. A The Kiss Valentin napi különlegesség, apró ehető szívek vannak benne, és mandula és mandarinolajat tettek bele az íz fokozásáért. A Popcorn-ízűből kaptam mintát, és bevallom, az egy kicsit jobban ízlett, viszont ezt is ugyanúgy képes lennék rákenni egy muffinra. (Mennyi kalória lehet benne?)

Ennyi lett volna ez az aprócska haul, azt azért hozzáteszem, hogy nem egy nap alatt gyűjtöttem be ezt a mennyiséget, és volt, amit ajándékba kaptam, szóval nem vagyok még annyira menthetetlen. Azt hiszem, a Lush azzal is megnyert, hogy állatkísérletek nélkül dolgoznak, és fontos számukra az újrahasznosítás is, sőt, kiemelt figyelmet szentelnek rá. Nektek mi a véleményetek róla? Van kedvenc terméketek, vagy valami, amit szeretnétek kipróbálni?

Gondolom azonnal felvetődött bennetek a kérdés, hogy most akkor mi történt, azt írtam korábban, hogy teljesen egészségesen fogytam le. Az a helyzet, hogy a testem teljes mértékben egészséges volt, mozogtam, rendesen ettem, sosem voltam éhes, kicsit izmosodtam is a sportolástól. Viszont az akkori gondolataim mindennek mondhatók voltak, csak egészségesnek nem. Egész nap otthon ültem, mert féltem, hogy elcsábulok egy fagyira, nem mertem barátnőzni, mert aggódtam, hogy gyorsétterembe akarnak majd menni, és edzés közben folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy "Na majd én most megmutatom nekik.". De hogy ki a frásznak akartam megmutatni, ma már fogalmam sincs, ami nyilván azt jelenti, hogy ezek a személyek számomra nem jelentettek igazán semmit. Csak kellett valami, amivel ösztönözhettem magam, és a rossz utat választottam. Arra koncentráltam, hogy olyan lábaim legyenek, mint az egyik ismerősömnek, de így visszanézve a világ egyik legnagyobb butasága volt tőlem, mert teljesen más a testfelépítésünk.

Szóval, szeptemberben visszamentem az iskolába. A nyarat azzal töltöttem, hogy felkeltem, reggeli, beültem a gép elé, ebéd, torna, vissza a gép elé, vacsora. Egészséges? Nos, egészségesebb, mint az az előtti életmódom, de egy tizenhat éves lány nyári napjának nem így kéne kinéznie. Én nem láttam magamon, hogy fogytam volna, hiába álltam be a tükör elé, és hiába jelezte a mérleg azt, hogy alig érem el a 45 kilót, egyszerűen nem akartam hinni neki, mert a tükör még mindig ugyanazt mutatta, mint nyár elején. Azért vicces dolog ez, nem? Mindenki azt mondja, hogy tegyük el a mérleget, csak a tükörre figyeljünk. Ha csak a tükörre figyeltem volna, valószínűleg feladom az egészet két hét után, mert nem láttam semmi változást magamon. Sőt, az után sem láttam a valóságot, miután a körülöttem lévők elkezdték megjegyezni, hogy leadtam pár kilót, pedig új nadrágot kellett néznem, mert a régieket kifogytam. Persze még akkor sem láttam be a változást, úgy voltam vele, hogy kinyúltak a mosásban.
A crack akkor ütött be, mikor rájöttem, hogy a diétám nem lesz tovább tartható ősszel, télen meg pláne nem. Nem azért, mert valami gond volt vele, hanem azért, mert korábban délig csak gyümölcsöt ettem. Ez nyáron még teljesen oké, mikor a gyümölcsválaszték akkora, hogy az ember csak néz maga elé a többségzavarában. Na de ősz vége felé már nem éppen van esélye annak, hogy reggelire be tudok dobni egy negyed görögdinnyét. Az a helyzet, hogy addigra már annyira rettegtem, hogy visszahízok a kenyértől, hogy csak azért sem voltam hajlandó gyümölcsön kívül mást enni. Ideges voltam, ha enni akartak adni, ideges voltam, ha nem tudtam, mit reggelizzek, és már attól is ideges lettem, ha egyáltalán bárminemű ételre gondoltam. Később már olyan állapotba kerültem, hogy az is felbosszantott, ha egyáltalán hozzám szólt valaki. Ez az idegesség később hatással lett a testemre, és beteg lettem. Rengeteg helyen voltam, ultrahangon, de az orvosok nem láttak sehol semmi problémát, én mégis iszonyatosan rosszul voltam, arról nem is beszélve, hogy képes voltam bármin elsírni magam. Emlékszem, egy délelőtt apukám elvitt bevásárolni, és folyamatosan kérdezgette, hogy mit vegyünk, amit megeszek. Ácsorogtam a bevásárlókocsi mellett, és mikor már huszadjára kérdezte, hogy mit lennék hajlandó megenni, csak közöltem vele, hogy semmit. A következő kérdése pedig teljesen felháborított, pedig így visszagondolva teljesen jogos volt. Anorexiás vagy?

Anorexiás voltam?
Nem tudom. Az a helyzet, hogy tényleg nem tudom. A depressziót beismerem minden szégyenérzet nélkül, de nem éheztettem magam. Való igaz, hogy képes voltam még a bioropi kalóriamennyiségét is megnézni, és lelkiismeretfurdalásom volt, ha túl sok narancsot ettem délután. Határozottan kevesebbet ettem, mint nyáron, mert fokozatosan abbahagytam a sportolást, és volt példa, hogy éhségérzettel aludtam el. A testképzavart is elismerem, az ellen sose tiltakoztam. De étkezési zavar? Talán kezdődő, csak idejében feltűnt nekem is, hogy azért nem stimmel, hogy a mit eszel kérdésre a semmit a válaszom. Egyébként, végül találtam valami nagyon speciális fitneszkenyeret amit hajlandó voltam legyűrni a torkomon párizsival, később meg átálltam a reggeli zabkására (amit még mindig nem untam meg, mert rengeteg módon lehet ízesíteni).

Mi a tanulság?
Az egészséget mindig elsődlegesnek kell tartani. Attól, hogy valaki vékony, még nem feltétlenül egészséges (vegyük például azokat az embereket, akik gyors anyagcserével rendelkeznek, ezért összeesznek mindent, vagy mondjuk pár modellt). Attól, hogy valaki sportos, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mentálisan teljesen jól van. Márpedig ahhoz, hogy elmondhasd magadról, hogy egészséges vagy, nem csak testileg kell annak lenned, de lelkileg is. Ezért nem kell, hogy lelkiismeretfurdalásod legyen, ha egy héten egyszer eszel valami olyat, ami nem illik bele a diétádba, sőt, még javasolt is egy bizonyos "cheat meal" beiktatása is, amolyan jutalomként. Én például imádom az iskolám melletti pékségben fellelhető péksütiket, mert iszonyatosan édesszájú vagyok.

Miért írtam ezt le?
Azért, hogy segítsek. Azért, hogy ne legyen divat többé az anorexia téma, hanem ismerjük fel, hogy igenis ez egy betegség, ami életeket tehet tönkre, nem pedig móka és kacagás és cukormáz. Nem leszel szép és nem leszel boldog, ha nem magad miatt kezdesz bele az egészséges életmódba. Tehát kérlek, ismerjétek fel időben a problémát, és nézzetek szembe vele, ne csináljatok úgy, mintha minden rendben lenne. Ne hitegessétek magatokat, és ha valaki úgy érzi, hogy problémája van, akkor írjon nyugodtan, mert megértem, és segíteni szeretnék. Én nem fogom azt mondani, hogy azonnal kezdj el enni. Tudom milyen, mikor rettegsz attól, hogy visszahízol és nem fognak elfogadni többé.